Nos, hát ma megjött az 1 hónapja várt ajánlott levél a rehabtól.
Közepes borítékban egy csomó írás, plusz a MILL-lapom, ami önmagában egy fellélegzés volt, hogy legalább ezt visszaküldték.
Az van lényegében, amit vártam is, ami miatt én magamtól be nem adtam volna: elutasítottak.
Csak hát hiába mondtam évek óta minden érdeklődőnek, hogy nem szeretném beadni, mert úgyis hasztalan -- az én nemtörődömségemnek, lustaságomnak tudták be.
Szóval én tulajdonképpen nem lepődtem meg, még csak nem is sajnálom a ráfordított időt és fáradságot, mert legalább megpróbáltam.
Annyiból igaza volt annak a volt kolléganőmnek, aki tavaly év végén elsőként felvetette ezt a dolgot és viccesen "rám parancsolt", hogy intézzem; miszerint azzal, ha beadom, nem veszthetek, csak nyerhetek. Én egyébként így is mentem neki, de azt hiszem, erről írtam is többször, mikor szóba került. Tehát: nem történt semmi.
Túl egészséges vagyok. (Bár igaz lenne...)
A papíron többek között a felsorolásban a tavalyi év daganatos betegsége állt, a nyirokmirigyáttéttel másodikként, valamint elsődleges magas vérnyomás (???, ami hülyeség, mert ugráló vérnyomásom van, és ez nem is volt a doktornő által adott beutalómon sem, bár néhány leletemen tényleg ott van) és csontritkulás volt. Oszt jó napot kívánok. Az összes többiről mintha tudomást sem vettek volna...
Sem az angina pectoris, tachycardia, sem a jobb kar válltörés miatti 50%-os mozgáskorlátozottsága, sem a lumbágó, ízületek arthrosisa... semmi. Lehet, ezekre nem jár pont? Franc se tudja.
Olyasmiről is szó van, hogy az utóbbi 5 évben volt 30 nap, ami alatt nem voltam biztosított. Már hogyne lettem volna, az aktív korú státusszal az jár! Csak volt egy év, amikor egy csomó ilyen és hasonló státuszú embernek önhibáján kívül, valamilyen rendszerhiba következtében piros lett a TAJ-száma. És ezt senki nem hozta helyre, míg valami orvosi vizsgálatnál e tény ki nem derült, és az illetőnek magának kellett lejárnia a lábát, hogy elintéződjön a dolog, amit nem is ő rontott el.
Mondjuk, még ha tényleg nem lettem volna 30 napig biztosítva, akkor is annak mi köze lenne ahhoz, hogy leszázalékoljanak? Ha meg kormányhivatalos igazolásokkal bizonyítottam a tb-nek, hogy igenis, évek óta aktív korú vagyok, akkor miért nem tudták azt az egyhónapi piros TAJ-t egalizálni, semmissé tenni?
Valamint hogy jövedelmem van. Ja, az az aktív korúsággal járó havi 22800 Ft. Még ez se legyen? Nem gondoltam volna, hogy ez is a kritérium egyike... ha megadták volna a r. nyugdíjat, úgy tudtam, elég, ha visszafizetem az aktív korút annyi hónapra, ahányra megadják.
Amiket szintén leírtak:
Nem vagyok rehabilitálható.
Felülvizsgálatomat nem javasolják.
Kizárólag folyamatos támogatottsággal vagyok foglalkoztatható. (Ezt egyáltalán nem értem.)
A papírokat majd még biztosan erőltetni fogom felfogásilag, mert szerintem most még elenyésző, amit így meg lehetett belőle laikusnak és tapasztalatlannak érteni. A lényeget kiszűrtem, de én ezt a ridegtartású, paragrafusokkal teli szakmai, hivatalos körmondatokkal tele levelet nem igazán tudtam még rendesen magamévá tenni.
NEM óhajtok fellebbezni. Nem is tudom, hogy kell; másrészt meg utálom a pitizést. Nem fogok könyörögni, hogy nézzék már át a két kiló iratomnak legalább a felét. Nem volt véletlen, hogy mikor vége lett a március 8-i "jelenésemnek" ott a helyszínen, valahogy jelentős hiányérzetem volt. (És akkor még sokan eredményt vártak volna tőlem azonnal! No, hát pont ezért nem szoktam előre inni a medve bőrére!)
Idáig azért jutottam el, mert már, ugye, 4. hónapja voltam kénytelen foglalkozni ezzel a dologgal, és tartózkodásom ellenére a sok külső, pozitív biztatásra már néha talán volt bennem egy kis "hátha". Valamint ha körülnéztem évek hosszú során magam körül, és hát az ember ismer egy csomó leszázalékolt embert... azt kellett látnom, hogy azért talán nem vagyok teljesen esélytelen. Pedig dehogynem; ne felejtsük el, hogy itt rólam van szó, aki predesztináltan kódolva van mindenféle, az életben felbukkanó hasonló, nagyobb volumenű fordulópont sikere ellen.
Az akció felejthető.
Bejegyzések
