Anyámnál Szilvivel

Anyámnak kedve volt.:)) Meghívni minket töltött paprikára és csőrögére. És aki ismeri anyám főztjét, annak ez nem semmi indok!!
Bencust délben elvitte a "másik ágazat", hiszen ők valamiért mindig nagyon ragaszkodnak valamilyen személyes ünnepnek a kizárólagos NAPJÁN történő köszöntéséhez. Mi nem csinálunk gondot, ha pár nap csúszik ide-oda, lényeg, hogy ünneplés, köszöntés nem marad ki. Mi megünnepeltük Bencust az anyja születésnapján (illetve annak pontos napja utáni 1 nappal -- nem dőlt össze a világ!), úgyhogy ugyan miért ne vihetnék el, ha már ennyire ragaszkodnak valaminek a pontos napjához. Ebből csak akkor van probléma, ha valaminek a kizárólagos napján épp mondjuk, bárányhimlős a gyerek. Vagy egyéb, komolyabb indok van.

Mert volt már ilyen, pl. tavaly gyermeknapkor! Egyszerűen NEM mehetett SEHOVA a gyerek, még a saját óvodai évzárójára se! -- beteg volt, kész! És bizony, sírtak-ríttak, de NEM értették meg! Hiába mondtuk, hogy ugyanúgy fog pár nap múlva is örülni a gyerek -- nem és nem! Na mindegy.

Útközbeni képek:

Ez óriási, ez a trombitaszerű virág. A fotókon néha csalóka a méret, hisz' egy bogár is többszöröse lehet néha az eredetinek; de ez a virág NEM petúnia. Nagy! Ugyanúgy, mint a blogkezdő virág: óriási és csodás.

Ő viszont petúnia! Egy olyan petúnia, aki a betonfal és a betonjárda közti résből nőtt ki! És itt volt már egy hónapja is! Imádom ezeket a túlélőket... És értékelem, hogy nem cibálják ki gazként...

Mire anyámhoz értünk, úgy egy óra körül, már volt néhány látogatója előttünk. Csak úgy. Unokahúgom Mollyval, de ő ment délutánra dolgozni. Aztán egy erdélyi asszony, aki mindig beugrik hozzá, ha erre jár -- olcsón szokott hozni szükséges dolgokat, és egyúttal elbeszélget. Mamu úgy tudta, hogy ma neki "szabadnapja" lesz, előtte már telefonon a segítőjét is lebeszélte a mai látogatásról, hogy majd pár nap múlva jobb lesz.:)) Bajban is volt, hogy mi lesz a töltött paprikával?
A szokásos göngyölegeken kívül vittünk is valamit: valahogy alapból nem szeretünk sehova üres kézzel menni ilyen esetekben, még akkor sem, ha nincs köszöntési alkalom. Kekszet, nápolyit, egy elolvasott, nekivaló könyvet.
És persze elkerültünk a mennyek országába is a töltött paprikájával és a friss, porcukros, még langyos csőrögével!
Az első külön nekem készült, mert én lé nélkül szeretem, ebből kettőt le is toltam hirtelen; Szilvi pedig bőséges paradicsomos lében, és ő megeszi a paprikáját is! Biztos úgy helyes, nyilván.:)

Aztán az egész délután csak a mienk volt. Olyan jót beszélgettünk, emlékezgettünk, hogy csuda!
Meg persze fotóztunk egy csomót, most a rovarfélék voltak előtérben; etettünk kiskutyát is, meg a két házzal odábbi tető galambjait próbáltuk valahogy befókuszálni úgy, hogy látni is lehessen valamit.
Egy fakopáncs is sűrűn adott hangot véleményének a kertben, hol egyik, hol másik fán -- Szilvi, bár ellenfényben és nagyon spontán, de próbálkozott minél aktívabban kihasználni a ritka alkalmat.

Ezen háromféle "jószág" is látható... Szilvi ezt rakta fel fb-os fejképnek, vagy minek nevezik.

A csúcs az egy almafa ágáról fonálon villámgyorsan leereszkedő valódi, vérbeli keresztespók volt, mely az almán landolt, és ott meglehetősen optimálisan működött modellként!

Szilvi, aki egyébként pici kora óta pókiszonyos -- jó, én se szeretném testközelben, de én a hernyótól, férgektől még jobban reszketek --, rettegve mesélte el, hogy akár a nyakába is ereszkedhetett volna, mikor ott fotózta az almákat... de azért lám, a fotózás szenvedélye győzött, mert legalább 20 fotót csinált a pókról, "akin" jól látható, miről kapta a nevét.

Anyámnál még egy kis csendélet:

Vérbeli hokedli

Barackmagok -- elfelejtettem megkérdezni,

és ez itt a kérdés: mér' vannak gyűjtve?

...és elérkezett a napja, hogy a málna másodérésekor végre tudtam pár szem málnát enni. Legalábbis megpróbáltam... de nem okozott bajt.

Egy adag befőzéseredmény...

Üres üvegek, nem akármilyen módon várakozva...

A tűzijátékvirág, ahogy én hívom

Ezt az alig használt dinnyehéjat a "komposztdombon" érdemes rákattintva kinagyítani... tök jó szerintem, bár kapcsolt részeim az ég felé néztek, hogy ezt is lefotózom...:))

Eljövetelkor Szilvi lefotózta a régi házat utcafrontról. Így még eddig nem is volt fotó róla...