2018. október 28., vasárnap

Óraállítás

Átállítottuk téli időszámításra az összes órát. Én azok közé tartozom, akik örülnek, hogy visszakapják a tavasszal elvett órát. Ez az igazi időszámítás, hiába sípol akárki.
Nem értem a nyafogás tárgyát, mert akkor talán érteném, ha az lenne a tét, hogy ha marad a tavaszi, akkor megkapunk plusz 3 órát a napból, ami alatt világos lesz! De nem! A sötét és a világos órák száma nem változik; így is, úgy is ugyanannyi! Hogy ilyenkor 4-kor lesz sötét, nem 5-kor, könyörgöm, nem mindegy? Míg dolgoztam is tök mindegy volt, mindenképp sötétben jöttem ki. Más nem? Azonfelül: ha most megkapja az illető azt az óriási szerencsét, hogy húha, csak 5-kor sötétedik, de jó már neki, akkor viszont az nem zavarja, hogy még fél 8-kor is sötét lenne reggel? Rám az sokkal depisebb hatással lenne, ha mondjuk, sötétben indulnék két gyerekkel bölcsibe, oviba, suliba, aztán meg én a munkahelyre -- mint az, hogy délután így is, úgy is sötét van. Úgyhogy én nem értem, miért ragaszkodnának sokan, hogy örökre elvegyék tőlünk azt az egy órát.

Délelőtt tettem-vettem-rendezkedtem.
Hajat mostam, száradt, elolvastam egy mesekönyvet.
Kiraktam pendrájvra a szerda-csütörtök-pénteki Elifet, és zsinórban megnéztem.
Szilvi szerencsére mindenféle szemetet kivitt.
Dani telefonált, majd később jött is: odaadtam neki egy doboz húsos spagettit, majd mivel anyámhoz ment, a hozzá viendő ilyen-olyan szószos, gombás stb. üvegeket, dobozokat odapakoltam, és neki is egy jó adag kaját ugyanabból. Örülök, hogy örülnek és jólesik anyámnak is mindig a kaja, amit küldök. Bár mindig mondja természetesen, hogy így meg úgy nem kéne, de azért... meg is dicséri, meg hogy milyen jólesett az neki! Én tudom, a másé mindig jobban esik... a magamé is, de csak frissen -- mondjuk, én tudom, hogy az én kákabélem az oka. Ezért is osztogatom el a kajáimat, és régen ezért IS jutott mindig pl. a kóbor és utcai állatoknak IS... mert nagyon gyakran volt maradék, és nem szeretem kidobni a kaját. A kimaradt kenyeret is hagyjuk kővé száradni, ugyanoda gyűjtjük a kenyérhéjat is, és a száraz kenyér sem volt kidobva soha, mert vagy Mamunál volt mindig valami állat, ahol nagyon jól jött, vagy szomszéd kutyákat etettünk évekig... Most meg anyám zsákba gyűjti a nejlonszatyrokba gyűjtött száraz kenyereket, és mikor megtelik a zsák, átkerül a két házzal odébb levő kisboltosékhoz... ahol szintén vannak állatok és örülnek neki. Hát így van ez.
Este végignyúltam és megnéztem a Szenzációs négyes záró akármijét. Néhány szereplő miatt érdemes volt nézni, mert jó dolgokat produkáltak, de amúgy...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése