Mindenféle, rovarirtással

Elég rosszul aludtam.
Jó ideje már, hogy az éjszaka folyamán egyre-másra arra ébredek, hogy zsibbadok. Vállam, karom. Nyilván forgolódom, de csak idő kérdése, és kezdődik elölről. Ez azért régebben nem volt így, ez is az utóbbi évben kezdődött.
A lábfejzsibbadásom konkrétan tavaly májusban, és onnantól kezdve el sem múlt. Csinálhatok én bármit, az már valahogy alapvető akkor is, ha ülök, akkor is, ha gyalogolok, ha fekszem... sőt, egész éjjel. Állandósult. Afelől tudnék aludni, de ez a kar-, vállzsibbadás lépten-nyomon éjjel, ez azért zavar. Plusz néha vagy háromszor is ki kell mennem pisilni az alatt a 6 óra alatt, mondjuk, 1-től 7-ig. Ez, gondolom, az ödémám miatt van. Még csak az kéne, hogy mondjuk, az ödéma miatt vízhajtót is kéne szedjek. Sajnos, továbbra sem iszom sokat, és érdekes módon nappal semmi bajom a pisiléssel, szerencsére azt vettem észre, hogy félnapos, egésznapos programokon is bírom a dolgot, egyelőre jobban, mint mások. De éjjel járkálok.
(Visszagondoltam, hogy a zsibbadás, a járkálás mellett még ott volt nekem szegény Haramiám az állandó hasmenéssel, ami miatt éberalvással lehetett csak pattanni és takarítani... hát nem is tudom, hogy lehetett a nyarat kibírni. Ehhez képest már most gyakorlatilag egy szavam sem lehet.)

Reggel nulla fokra ébredtünk.
Hívtak mára "csellengeni", de nem olyan egyszerű az nálam. Egyrészt úgy el voltam törődve, hogy nem igazán bíztam benne, hogy ha 5-kor felkelek, hogy fél 8 után az állomásnál legyek, az nekem most sikerülne. És az azután következő 7-8 km gyaloglásban önmagában sem vagyok biztos... Egyszerűen nem merek. És másokat sem akarok terhelni vagy hátráltatni.
Ez a második csütörtök egymás után, amikor megkaptam a paramétereket, hova, hogyan, mikor történik a túra, szeretettel várnak -- és szerintem, mivelhogy nem megyek, ezentúl nem fogom. Lelkifurdalásom van emiatt, ők pedig biztos úgy vannak, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni.
Mindenesetre én soha nem ígértem meg semmit, csupán a hívásokra nem mondtam nemet, csak gondolkodóba estem... nehéz ezt így elmagyarázni. Mert jó is lenne, szeretném stb., de félek is a kiszolgáltatottságtól, mert tudom, hogy nem vagyok olyan állapotban, kondícióban, mint azok, akik már évek óta stabilan csinálják ezt hetente, ha esik, ha fúj.

Ráadásul Szilvi megjött délelőtt a vásárlásból, és közölte, hogy ki van írva a rovarirtás. Milyen jó, hogy tegnap este még nyoma sem volt! És ha valaki nem megy le és nem tud róla?
Úgyhogy mivel erre elő kell készülni és nem is akárhogy, még szerencse, hogy nem mentem el kora reggel csellengeni...
Azt hiszem, a mai mozgásom is megvolt rendesen.
Berakva a kádba, két lavórba és egy vederbe -- amit szennyestartónak használok, de elég ritkán van benne szennyes -- szoktam begyűjteni mindazt, ami a fürdőszobában, vécében a padlón van. Mindez nem kevés. A mosdó alatt sorakozik egy csomó tisztítószer...
A konyhában pedig a mosogatószekrényt szoktam kiüríteni, ahol a szemetesen kívül szintén egy csomó tisztítószer, seprűk és lapátok, egyéb szükséges dolgok vannak belegózva -- ezeket pedig két kosárba zsúfolom, a székekre pakolom. A szekrényt kipucolom, újrabélelem tiszta újságokkal.
De felszedek a földről itt is minden padlón álló cuccot, megpróbálván úgy csomóba rakni, hogy azért el lehessen járni és bárhova befújkálni... No mindegy is, egyszóval rengeteg pakolászással és takarítással jár az egész.
Ezután jön a legalább kétszeri padlófelmosás. Ugyan mostanában elég gyakran megtörtént, de ilyenkor pláne meg kell tenni, hiszen utána nem javasolt hamar felmosni.
Tavasszal még sokkal jobban kipurcantott ez az akció, amúgy is tortúraként éltem meg mindig a rovarirtást... pl. míg dolgoztam, nem elég, hogy el kellett kéredzkedni, hogy a Csapókertből hazaérhessek 5-re, de mivel akkor már nem lett volna idő erre a többórás hadműveletre, amit ilyenkor el kell végezni, hát előző nap, késő este csináltam meg, fürdések után.
10-től 2-ig egyáltalán nem álltam meg.
Közben Szilvi pedig akkor meg már kiporszívózott, hadd legyünk azon is túl.
Ebéd gyanánt egy darab tükörtojást sütöttem, amit szinte meg is ettem.
Ezek után délután már csinálhatja az ember azt, amit egyébként is csinálna.
Fél 6-kor jött a rovarirtós pasi, és úgy kb. 2 perces munkával koronázta az én félnapos robotolásomat😁😂😁😆, mert hát ez már csak így szokott lenni egész életünkben.
Aláírtam a listát, beszéltünk pár mondatot poloskákról, macskákról stb., és ennyi volt.
Utána nagyjából 20 perc alatt visszapakoltam mindenütt, mindent a helyére.
Végül is eme akció miatt kényszerítve van az ember, hogy csináljon egy efféle nagytakarítást. Mert amúgy, ha felmosok, nem szoktam mindenhonnan mindent kipakolni, mindent kisúrolni; tehát a vizes helyiségek ilyen mértékű komplett nagytakarítására csak ilyenkor kényszerül a polgár.

Elolvastam 3 mesekönyvet, csetelgettem, megnéztem a Survivort és a BK-t.