Anyámnál

Reggel már úgy keltem és készültem, hogy megyek anyámhoz.
Délelőtt telefonált is ezzel kapcsolatban.
Kifújtam egy fél liter szódabikarbóna-ecet-langyos víz egyveleget a nyílászárók kereteire, mintegy emlékeztetvén a poloskákat, hogy továbbra sincs szabad út. Szerencsére ez nekem tényleg bevált idáig...
Rendbe raktam mindent, és fél 1 körül indultam is. Utolsó pénzemből vettem a piacon egy 6 darabból álló banánfürtöt, ne menjek már üres kézzel, és tudom, mennyire szereti a banánt, s hogy máshogy sosem jut hozzá.
Útközben csodás fotókat lehetett készíteni, ki is használtam a lehetőséget. Ezekből a fotókból még sokat "profitáltam" természeti fotós jellegű oldalakon, a tetszésindexeket illetően.😊

 

Anyámnál kipakoltam a szokásos göngyölegeket, zsákba raktam a szárazkenyér-csomagokat, hoztam a macskáknak maradék felvágottat, ezt-azt.

Beszélgettünk, macskáztam. Ma van nyugdíjosztás, és anyám eléggé el volt keseredve, hogy nem a megszokott postása volt, hanem helyettesítő. A megszokottnál ugyanis protekciója van: relatíve kis címletekben osztja ki neki a nyugdíj zömét, s ez anyámnak a lehető legjobb. Ő nem nagyon tud sehol pénzt váltani, és ráadásul mindent mi intézünk, amire ki kell szortírozni a pénzt. Márpedig a postások amúgy meg mindig a legnagyobb címletek szerint hordanak pénzt. Hát most ez utóbbi jött össze...

Aztán osztottunk-szoroztunk, kivontunk, összevontunk, mire végre valahogy összeállt minden, viszonylag optimálisan. Receptek kiváltására, macskáknak, csekkjeire, szükséges dolgokra, beszállt a temetői kiadásokba, segélyre...

Ebédeltem sült kacsaszárnytövet petrezselymes krumplival és almakompóttal.

Előkerült a tegnap sütött ipari mennyiségű hókifli, többféle lekvárral és túróval töltve. Jó nagy zacskóval kaptam belőle elvitelre...😊

Mászkálgattam a kertben, a cirmos hűségesen jött velem.

Innen lefelé számolva a 10. fotón látszólag csak a szomszéd ház vége látszik. Pedig ott látható anyám (viszonylag) új szomszédainak a kutyája. Illetve csak a feje. A kerítés fölött kíváncsiskodik.😺 Kicsit idegesítik a macskáink, olyankor fokozott figyelemmel van az iránt, hogy mi zajlik ideát...

Olyan hamar sötétedik, hogy igen nehéz eljönni úgy, hogy ne esteledjen rám a végén. Úgyhogy meglehetősen estvéledett már, mikor hazaértem, pedig még csak 6 óra volt.

Otthon elpakoltam, rendeződtem, majd neten megnéztem, nincs-e valami sürgős.

Feltöltöttem a képeket, Istvánnak beszámoltam a közelmúlt eseményeiről.

Este megnéztem a Survivort, BK-t, aztán még neteztem, játszottam, olvastam; s természetesen "megcsináltam" a képeket.