Mikor máskorra is lennék híva kontrollra.
Korán kelés, készülődés; nem látszó, de jól érezhető "idegállapottal". Valószínűleg ezt soha nem fogom megszokni és közönyösen nekimenni a kontrollos napoknak. Mivel mindig is benne van és benne lesz a pakliban az a megtapasztalás, hogy másodpercek alatt is összeomolhat minden. Az elmúlt évben több ilyen, mások általi megtapasztalással is "gyarapodtam"... amikor 1, 2, 3... x év múltán egy kontrollon újra összedőlt a világ. Akár gondolok rá, akár nem; akár leírom, akár nem -- ez akkor is így van: bármi, bármikor történhet.
Fél 9-kor indultam, megszokott 22-es busz, séta, Kenézy.
Elsőre hasi UH-ra volt előjegyzésem, így a radiológiai jelentkezésen beadtam a beutalót. Foglaljak helyet a folyosó vége felé.
Kint nagyon jó idő volt, de még pólóra vettem egy kiskabátot. Ez viszont itt a kórházban elviselhetetlennek bizonyult, mivel még fűtés van! Várakozásnál észleltem, hogy lerohadok a melegtől, naná, hogy egy radiátor volt a hátam mögött! Pólóra vetkőztem, innentől végig cipeltem a kiskabátomat.
Félóra várakozás után behívtak. Jó alapos hasi UH-ban volt részem. Gondolkoztam, mondjam-e előre az eddigi vizsgálati eredményeket, végül is megkönnyítem és megrövidítem az időt. Jól tettem egyébként, mert tényleg, azonnal nézték az elmúlt hasi UH-eredményeket, valamint a decemberi hasi CT-t is. Végeredményben, hála istennek, minden változatlan, a haemangioma változatlanul ott van és ugyanakkora, hasi aortán az apró meszes gócok, többi szerv vagy hiányzik, vagy szerencsére nincs semmi elváltozás. Nagy kő esett le rólam.
Mentem az onkológiára, úgy negyedóra várakozás után sikerült is lejelentkeznem. Ezalatt beszélgettem egy nővel... áááá, sikerült megint megpiszkálnom az optimizmusomat, pedig tisztában vagyok a sok hasonló esettel... Áttétes hasi daganatai vannak, melyeket nem is tudnak műteni... már túlvan egy hatos turnusos kemón, elment, aztán visszanőtt a haja... Abban reménykednek, hogy kisebbednek a daganatok, hogy műthető legyen... de mégsem... Most kezdte az újabb hatos turnusos kemót, megint elment a haja. Egyébként ő mindezek ellenére jól bírja, láttam, de mondta is, hogy tud enni, nem fogyott egy dekát sem egész idő alatt. De belegondoltam azért... hogy itt van, nem tudják műteni, áttétei vannak, reménytelen... és mégis nekimegy, majd újra nekimegy a kemónak... édes jó istenem! Nekem meg rémálmaim vannak tőle, és isten ments!
Na, mindegy... az biztos, hogy sokat fogok rá gondolni, ahogy magamat ismerem. Mert ez borzalmas még akkor is, ha jól bírja. Az abszolút reménytelenségben is csinálja, itt üldögél fél napig, majd több órás kezelés, ááááááá...
Lejelentkezés után 10 perc múlva kaptam egy laborbeutalót tumormarkerre.
Újból felmentem tehát, és kivártam a soromat. Mivel már 10 óra is elmúlt, nem kellett sokat várni, a nagyja idáig lemegy. Megtörtént, ragasztást kértem (mert ha nem kérek, akkor csak simán rányomják a tampont, hogy szorítsam 10 percig, ez pedig nekem nem szokott így elég lenni, hiszen szedem az ASÁ-t). Kint egy félreeső helyen ücsörögtem egy negyedórát, hiszen innentől baromira ráérek, mert minimum 2 óra az eredményre való várakozás. Popikával úgy beszéltük meg, hogy ha ebbe a stádiumba érek, akkor fogok neki telefonálni, mert innentől nagyjából belőhető, mikor vagyok még itt található minimum (és persze maximum). Fel is hívtam, megbeszéltük, hogy nyugodtan fejezze be a kerti munkáját, amit elkezdett, mert minimum 2 órát tutira kell várakoznom, de a 3 is simán elképzelhető. Ha akkor elkezd készülődni, simán ideér, amikor én még mindig nem kerültem sorra.
Visszamentem az onkológiára, ez volt fél 11-kor, és innentől kezdve valóban 3 óra múlva hívtak be, már agyonzsibbadtam, "megfakadtam" és ki is rügyeztem.
Az a helyzet, hogy az ember itt úgy örül egy ülőhelynek, mint majom a farkának, és onnan, ha feláll, gyakorlatilag el is búcsúzhat tőle. Ha azt gondolnám, hogy tavaly óta kevesebb beteg lett, hát nagyon tévednék. Péntek lévén is reménykedhetne az ember, de nem. Mint égen a csillag. Ha egy idő múltán lőn pár üres hely, két perc és azonnal betelik, mert csak jönnek, jönnek...
Úgyhogy nem igazán mertem felállni, pedig olyan rossz helyen ültem. Bezsúfolták egymás mellé itt a fal mellett is a székeket, és két idős néni között ültem, akik hol ettek, hol ittak... hát enélkül meg tudtam volna lenni. Hiába telt el már két órahossza, nem, az istennek nem kerültem sorra. Nyilván, akik kezelésre várnak pluszban, azokat veszik előre, de még közülük is sokan majdnem délre kerültek sorra... és még ezután kezdődött számukra a kemó! :-O :-( Úgyhogy be is fogtam a fejembeli számat, és örültem a saját sorsomnak...
Popika 1 óra körül hívott, hogy már úton van, a 42-essel fog jönni a kórházig.
Fél 2 előtt meg is érkezett, s egy épp felszabaduló helyre át is ültünk, ahol véletlenül két szék volt szabad éppen. Mondtam neki, hogy már úgy kéne pisilni, de már majd' egy órája simán hívhatnak bármikor. Popika erősködött, hogy menjek, de mondtam, hogy már kihúzom. Ugyanis volt előttem jó néhány példa, hogy hívtak valakit, 2-3-szor egymás után, aki nem volt itt. Majd visszajött az illető, és legközelebb közel háromnegyed óra múlva hívták ismét. Mondtam Popikának, hogy na, ezért nem megyek el. És jól tettem, mert 5 perc múlva tényleg hívtak!
Most a saját doktornőmnél kerültem sorra, akinél december elején voltam utoljára (januárban a főorvoshoz kerültem utána). Lassan jöttek vissza neki az emlékek, mindenesetre hüledezett kissé, hogy 18 kilót fogytam, és úristenezett, hogy látott-e belgyógyász, meg hogy hát hogy... és miért... Aztán emlékeztettem, hogy hát végül is még ő nyilvánított anorexiásnak és ő írta fel először a tápszert... Utána már maga is visszaemlékezett sok mindenre velem kapcsolatban. Hogy igen, tudja, én voltam az, aki olyan nagyon nehezen bírta a kezeléseket, hogy még infúziókra is muszáj volt járni kiszáradás ellen... (persze az utolsó kettőnél már az sem segített, ezért az utolsó után már megkíméltem magam legalább az infúziótól).
Láttam, hogy töri a fejét, mit lehetne velem kezdeni, hát én kissé megrémültem. Hogy eszébe ne jusson itt küldözgetni emiatt belgyógyászatra meg egyéb helyekre, gyorsan mondtam, hogy már azért tudok enni, és már 3 kg-t visszahíztam! Igyekeztem hitelesen mutatni, hogy már azért javulok!
Örömmel konstatálta, így szerencsére megúsztam a szerintem tök felesleges vizsgálatokat -- de azért kaptam egy beutalót csontizotópra (ezt viszont sajnos, sejtettem, hogy már következik!), valamint a következő ilyen kontrollom július 17-én lesz, aznapra szintén hasi UH-ra és onkológiára. A csontizotópra nekem kell majd időpontot kérnem, és az, mint tudjuk, kint fog történni a Klinikán, a Nukleáris Medicinán, ami ott van a Radiológia mögött. Brrrr... ott is majd inni kell, meg kontrasztanyag... és ez most már "mindig" így lesz!... :-O
Kaptam egy Letrozol Phace receptet is, újabb 3 hónapra ezzel is el vagyok látva.
Ja, igen: megtudtam azt is, hogy a laboros tumormarkerem nagyon príma!
Felsóhajtás, és túlvagyok!!!
Kint Popikával együtt örvendeztünk egy darabig, majd összeszedtük magunkat, és végre mehettünk pisilni.:) A kézmosás után valósággal újjászületik az ember!
Elmentünk a büfébe, vettem egy szalámis szendvicset, meg Popi is valamit. Kint, az utcára vezető út melletti padon letudtuk az evést is. Szavunk nem lehet, mert ugyanis fel akartunk jutni valamivel a városba, és pont a lehető legjobb busz, talán a 43-as jött leghamarabb, amivel a Kistemplomig fel tudtunk menni. Ráadásul a zsúfoltság ellenére én még le is tudtam ülni. (Ez most már számít, mert állni nem bírok, főleg melegben.)
Popikával végig beszélgettük az időt, szerintem nálunk sem lenne üresjárat vagy unatkozás ilyen szempontból sem.
A főtéri tulipánfához vettük az irányt, melyről napok óta látok posztokat. Nagyon sokan fotózzák, rakják fel fotóikat, s én is tervbe vettem a napokban, szerencse, hogy ezt most Popikával együtt tehettük meg. Ő javasolta ezt a napot erre egyébként.
Itt személyesen is láthattuk, tényleg, mennyire fotózzák minden percben. Valóságos sorállás van érte.:))
Számunkra most derült ki, hogy egyébként most kezdődött a Mangalica Fesztivál hétvégéje, azért van olyan bulihangulat. Végignéztük a bódékat, rengeteg finomságot láttunk, melyekből csak suttyomban mertem lefotózni párat, nehogy haragudjanak érte, ha már nem fogyasztunk.
Ezt követőleg végigjártuk a bodegákat, ahol a szokásos, főleg kézműves, népművészeti termékeket árulják.
Itt, ennél az árusnál gyönyörködtem a tacsiban, de egyébként a cicákban is... és Popika elég határozottan úgy döntött, hogy vesz nekem egy tacsit (vagy cicát). A tacsinak nagyon örültem, cicából már úgyis nagyon sok van nekem:)). Cserébe én is vettem neki egy fa hűtőmágnest, Irén névmagyarázattal égetve. (Utóbbit nem tudtam lefotózni, a tacsit is otthon.)
Ezután elkezdtünk fagyist keresni, ami már kezdettől tervben volt. Hihetetlen, de sem a Bikánál, sem lefele a Halközig sem találtunk fagyist. Ami elég hihetetlen volt, hiszen már a tócósi is kinyitott, mivel azért már meglehetősen idény van. Érthetetlen...
Popika járatosabb, mert többet "csavarog", ismer sok olyan helyet, amit én nem. Így ő találta ki, hogy menjünk a Yummy önkiszolgáló fagyishoz, az egészen biztosan nyitva van.
Bemegy az ember, és tökre meglepődik: maga csinálhatja meg a fagyiját, 10-féle tekerős fagyiból, egy csomóféle feltét (cukrok, drazsék, csokik, reszelékek, gyümölcsök, zizi, ostyarúd, gumicukrok...) és öntet közül választva hozzá és rá. A végén lemérik az egészet, úgy kell fizetni. Bent is lehet fogyasztani, de jó időben az ember nyilván kitanyázik a kellemes színű székekre.
Popika hívott meg a végén, bár én is fizetni akartam. Nagyon fincsi volt, én kettőből -- citrom, karamell -- tekertem össze az enyémet, tettem rá vörösáfonyától kezdve többfajta cuccot, kétféle öntetet, isteni finom volt.
A hely egyébként dizájnos, nagyon tiszta, kellemes.
Összességében szavam nem lehet, miután ilyen jól sikerült ez a péntek 13.!
Popika innen elkísért a Széchenyire a buszomhoz, ami nagyon rövid időn belül jött is. Elbúcsúztunk és ki-ki hazament, én a magam részéről biztosan feltöltődve.:)
Szilvire rábíztam befizetésre két számlát, ez megtörtént.
Feltöltöttem és feldolgoztam a fotókat, megnéztem a tegnapi Elifet és a BK-t.
Bár minden kontrollos napom ilyen lenne...:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése