Hasznos szombat

Megszáradt ruhákat szedegettem be, összehajtogattam, amiket kellett, megvarrtam, majd az egészet zsákba raktam.
Bencust 1 után elvitték. Ezután Szilvi elment a Tescóba, hogy még kihasználva a Félix-akciót, tudjunk egy kicsit tartalékolni, így aztán vett 15 darab négyes csomagot.

Nokedlis, kolbászos paprikás krumplit főztem. Amúgy, egy régi ismerősöm szavaival, mindig ki lehetett kergetni paprikás krumplival a világból, de nokedlivel sokkal ehetőbbnek tartom. Amúgy is óriási változásokon estem át ízérzék szempontjából az elmúlt időszakban; amit épp aktuálisan megkívánok, egyszer megeszem még akkor is, ha egyébként nem a kedvencem. Míg néhány régi kedvenc eszembe sem jut, csak nagyritkán. A paprikás krumpli (pláne nokedlivel) azért is jó, mert ha én csak egyszer eszem az ilyesmiből, a többi sem megy a vakok javára, mert Szilvi szereti az effajta kajákat. Úgyhogy én pl. kolbász nélkül szedem a magam részét, de sebaj, a kolbász a többieknek szól.:)

Rászántam magam egy dologra, amelyen már hetek óta gondolkozom.
Tényleg nem életbevágó dolog, sőt, igazából apróság, de örülök, hogy dűlőre jutottam benne.
Az van, hogy időről időre kiújul a "problémám", hogy nincs fülbevalóm és félek, hogy "begyógyul" a fülem. Nem vagyok pedig egy elhagyogatós típus, de ha mégis megtörténik, utána én nem tudom pótolni egy másik fülbevalóval, mert másik arany nincs, a fülem meg aranyon kívül mást nem bír. Ezüstöt sem, nemhogy bizsut. Mindig fájdaltam, hogy tényleg nagyon sokan akár kedvükre váltogathatják a szebbnél szebb fülbevalókat, nekem meg időről időre ilyen gondom van -- fémallergia vagy tudom is én. Tény, hogy én nem bírok még fém óraszíjat sem, de még a bőrszíjon lévő fémcsat alatt is "kiütődik" a bőröm, az aranyon kívül pedig bármilyen más fülbevalótól pedig pár órán belül bedurran a fülem. Sőt, volt olyan, hogy egy esküvőre kölcsönkaptam egy csodás bizsu nyakéket, és már az este vége felé alig bírtam ki a viszketést...
Két éve pont egy féléves ugyanilyen fél pár fülbevaló-elhagyás miatt forrt be majdnem a fülem (az egyik szerintem tökéletesen, mert utána a fülbevaló szúrt át egy akármilyen vékony réteget, amit jól érzékeltem, és hát vérzett is), akkor Istvántól kaptam egyet, és úgy tűnt, hogy megoldódott a gond.
Csakhogy én tavaly annyit, de annyit vetkőztem folyton -- gondoljunk csupán csak a 33 sugárra... --, hogy az lett volna a furcsa, ha a tavalyi év folytonos kórházasdijai folyamán nem vesződik el a fülbevalóm.
Két-három napra tudtam behatárolni az elhagyást olyan szempontból, hogy ekkor még láttam, innentől pedig már nem. Ez úgy november elején történt. Azóta már ugye, fél év telt el, és én nem tudom, úgy látszik, a felnőtt korban kifúratott fül más, mint a gyerekkori, mert ez nekem állandóan hamar be akar forrni. De letettem arról, hogy bármiről is álmodozzak, tényleg. Egy arany fülbevaló nekem jelen helyzetben elérhetetlen, és István előtt is restelltem a helyzetet: nem meséltem el. Világért sem akartam abba a helyzetbe hozni, hogy úgy érezze, pótolnia kell.
Azért megnézegettem néha oldalakat. Használt arany ékszerek stb. De a legolcsóbb is túl nagy luxus lett volna nekem.
Aztán mikor Popikával a Piac utcai kirakodóvásárban ezüst és egyéb ékszereket nézegettünk, Popika hívta fel a figyelmemet, hogy aszongya: orvosi acél ékszerek. Sebészeti acél. Beszélgettünk is róla, meg el is gondolkoztam ezzel kapcsolatban: ezt bírnia kell az én fülemnek is. És igazán szépek vannak. Mondjuk, ott a vásáron azért jelentős felárral árulják, ahogy később össze tudtam ezt vetni. Így találtam rá az ékszeres oldalakon olyan csoportra, hogy sebészeti acél ékszerek. Hatalmas választék, és nem hittem a szememnek, abszolút megfizethető áron vannak, bőven olcsóbbak is, mint egynémelyik bizsu! Ráadásul igazán szépek -- látványra elmennek aranyként, ezüstként egyaránt.
Hetekig csak nézegettem őket.
Most viszont rászántam magam, és kiválasztottam két kis bedugós-csavarost, és két vastagabb karika jellegű bepattintósat. Mert ha már úgyis futár hozza, ne EGY darab fülbevalót hozzon már, így is nekem a legolcsóbb 680 Ft-os... szóval a futárdíj több lett volna, nahát. Ráfogtam az anyák napjára... amire, ugye, az ember nem magának szokott venni ajándékot, de kicsire nem adunk...:DD
Kíváncsian vártam, mi fog ebből kikerekedni. Optimális esetben hátralévő életemben nem lesz fülbevaló-problémám, és nem forr be a fülem sem. Legrosszabb esetben ezt sem fogja bírni a fülem...

Anyámmal telefonoztunk, cseteltem pár emberrel.
Megnéztem a tegnapi Elifet, valamint hajat mostam.
Este kisütöttem egy spenótos halrudat és magában megettem -- imádom. Egy darabot szoktam enni, minden nélkül. Nekem elég és megéri.