Kirándulás előtt

A mai nap munkanap volt, ünnep miatti áthelyezés okán.
Máskor ilyenkor ennek ellenére iskolaszünet van, esetleg ügyeletet lehet kérni. Mostanában viszont előfordul, hogy ügyeletet SEM lehet kérni -- oldják meg a szülők... Kivételesen most tanítás is van. Bencus ezt most kihagyta, és kivételesen itthon töltötte a hétvégét, így is, betegség ide-oda, hétfőre ugyanúgy meg kellett tanulni, elmaradásokat pótolni is.

Nem sok minden történt, lélekben már a holnapon töprengtem. Milyen táskába pakoljak, miket is vigyek okvetlen, valamint hol örültem, hol szorongtam.
Mert hát ugye, előreláthatólag csúcsnap lesz, jó idővel, kimozdulással, kirándulással, rengeteg fotózással. Másrészt viszont egyedül megyek, nem jött össze, hogy bárkit is rávegyek a programra, bár tény, hogy nyilván csak pár embernél érdeklődtem. Tehát kicsit aggódtam, biztosan fogom-e bírni, nem leszek-e rosszul, milyen ember fog mellém ülni a buszon, nem érzem-e rosszul magam amiatt, hogy egyedül fogok lézengeni... de ezen túl kell magam tenni. Sokszor megfigyeltem már, hogy az alapvetően gyáva nyusziság mellett van bennem egyfajta merészség. Életem folyamán többször belevágtam olyan dolgokba, melyekről tapasztalatom szerint sokan, nálam bátrabb, nagyobb önbizalmúbb és nagyszájúbb emberek egyértelműen lemondanak, mert nem érné meg nekik a kockázat. Én igen sokszor kockáztattam életem során. Vagy bejött, vagy nem.
De itt most alapból az lett volna, ha nem vágok bele, egész nap, és utána ki tudja meddig ettem volna a kefét, hogy nem mentem el, és bántam volna sokáig, hogy megint mit hagyhattam ki. Rengeteg ilyenem volt már! És amikor programokról volt szó, többnyire soha nem is bántam meg. Hát legyen így most is!

Hajat mostam, megnéztem a tegnapi Elifet, spenótos rántott halat sütöttem.
Cseteltem/leveleztem jópár emberrel, és a nap legnagyobb részében egyébként meg blogot pótoltam.
Dani írt, hogy lebetegedett, takonyhegyek vannak nála meg torokfájás.
Később megtudtam, hogy valószínűleg nem sima megfázás volt, mert hideg is rázta, lázas volt.
Eszembe jutott, hogy még jó, hogy végül is mindkét gyerekem lemondta a kirándulásra való agitálásomat -- véleményem szerint akkor még a korán kelés miatt ódzkodtak... --, hiszen esetleg befizettük volna és nem tudnak eljönni. Szilvinek ugye, Bencus betegedett le, Dani meg saját maga.