Hűtő rendezése

Mára is restanciás dolgot vállaltam be. A tavalyi nyavalyás ufóállapotom miatt -- szégyen vagy sem -- sajnos, elmaradt a hűtőleolvasztás. Mivel legalább félévente meg szoktam csinálni (vagy éppen 4-szer is, szükség szerint), így legalább kettő kimaradt. Hála istennek, kibírta és belefért neki. Nyilván ha ezen múlt volna, hogy nem hűt tovább, félholtan is meg kellett volna oldani.
Nehéz ügy nekem szintén, mert nem igazán megy a hajlongás, guggolás, netán térdelés, ha az alsóbb részekhez kell hozzáférjek. Illetve lent lenni még hagyján, de a felemelkedés gyakorlatilag lehetetlen. Percekig küszködök, míg elég neveletlen pózokban valahogy a béna karjaimmal feltolom magam. No, és hűtőolvasztás esetében ezt nem egyszer-kétszer csinálja az ember! Vagy pedig meg kell próbálni fejen állva kitakarítani a földhöz közeli dolgokat.
Szilviéknek rengeteg cuccuk van, centire be van legózva a hűtő bal oldalán a nagyobb rész. Az én oldalamon leginkább alig van valami, illetve a főtt kaják is ott vannak, ha vannak...
Még nem volt otthon Szilvi, mikor elkezdtem a kipakolást, ez a fázis legalább 40 perc volt, a mélyhűtővel együtt. Nálunk az kicsi, de az is dugig volt... Nem is baj, mert legalább átnézésre kerülnek dolgok, és lehet szelektálni, illetve eszébe juthat az embernek, hogy jé, ez is van, az is van, csináljuk meg stb.
Tele lett az egész konyha. Kihoztam két lavórt, előszedtem két nagy tálcát, de a kiskádat is le kellett emeljem a budi faláról, mert már nem tudtam mit hova rakni.
Közben a likvidálandó dolgokat dobálgattam, valamint a használt kajákat kiiktatva feszt mosogattam, egyben melegítettem két nagyobb edény vizet, a mélyhűtő olvasztásának elősegítésére.
Egyúttal megkezdtem a kimosást is. Több léről. Egyszer sima vízzel a nagyja "koszt", majd mosószeressel az egészet, többször; aztán megint simával az egészet. A mélyhűtő résznél asszisztálással segítettem a jégdaraboknak, hogy ha nem muszáj, ne kelljen az olvadást és a csepegést kivárnunk -- darabokban próbáltam kiszedegetni végig. Annál is inkább, mert fogalmam sincs, ez a hűtő hova teszi a vizet. A régebbi hűtőimnél volt tepsi vagy doboz áthidaló átfolyóval, amibe folyt a víz -- ennek nincs semmije.
Ekkor jött haza Szilvi, meg is rémült, hogy mit csinálok.
Még csiszkuráltam egy órát, mire úgy gondoltam, rendben van -- de összesen már majd' három órát kínlódtam a témával. Kitörölgettem, és elkezdtem bele visszapakolgatni, de csak az én cuccomat. Szóltam Szilvinek, hogy az ő cuccát, ami a nagyobb rész, pakolja vissza, neki kell tudnia, mije hol van. Mikor visszapakolt, visszakapcsoltam a hűtő biztosítékját. (Én nem a konnektorból húzom ki a dugót, a hűtőben sem állítok át semmit, mindig a hűtő biztosítékját kapcsolom le, így áramtalanítom.)
Mikor meglett, megint csak hálát adtam az égnek, hogy ezen is túlvagyok már végre...

Ezek után rendbe tettem magam és elmentem a Sparba pótolni a hiánylistát. Többek között Haramia is kapott grillcsirkét.:)
Megnéztem a tegnapi Elifet, neteztem, cseteltem Danival.

Két és fél éve hunyt el Sz. Zsóka költőnő, aki gyakori vendége volt anno a versestopikomnak szép verseivel, a fotóstopikomnak pedig fotóival. Nagyon tetszettek versei. Halála után férje összegyűjtötte verseit, csodaszép természetfotóit, és mostanság jelentette meg Zsóka igen szép, igényes könyvét. Előzetesen érdeklődött az ismerősöktől, elsősorban a nyomdai példányszám miatt, hogy ki tart rá igényt. Nagyon sokan, köztük én is jelentkeztem.
Így mostanra rám-ránk írt a férj, hogy amennyiben van rá még igényünk, ilyen és ilyen címen rendelhető Zsóka könyve.
Rendeltem és utaltam az összeget.
Este BK, olvasás, netezés.