Kipipálva

Három géppel mostam, fél napig ment a ceremónia, teregetésekkel. Igen be kellett legózni mindent ésszerű teregetésileg, miután beszedtem, behajtogattam és elraktam az előző napról való beszáradt holmikat.
Szilvire bíztam három május eleji csekk befizetését, mivel megint hosszú hétvége jön.
Tegnap már láttuk a konyhaablakból, hogy az István út felé menő sétány végénél építenek valamit, még nemigen tudtuk kitalálni, mi is lehet az. De ma nagy örömmel vettük észre, hogy végre itt is lesz egy szelektálthulladék-gyűjtő. Évek óta felmerülő probléma ez, hogy egy ekkora kanyarháznál miért is nincs, miért kell nekünk mindig magunkkal vinni a szelektálandó cuccot, és attól függően, merre van dolgunk a lakótelepen, odáig vinni és ott kidobni ezeket.
Tény, hogy eredetileg volt itt kettő is. Egy a kanyar belső oldalánál a járda szélén; egy pedig közvetlenül a külső kanyarrésznél. A belső résznél lévő nem élt jelentősebb időt: felgyújtották. Mert mér ne, elvégre biztos erős fiúk bizonyították így bátorságukat... A külső résznél lévő elég sokáig megvolt, de erősen kellett is. Érteni nem lehetett, hogy egyik napról a másikra miért szűnt meg. Nem vettük észre, hogy azt is felgyújtották volna...
Nos, most 1-2 évvel később, kicsit odébb elhelyeztek egy másikat, miután elkészítették betonkockákból az alapot.
Mindig örülünk, ha valami új, ami szükséges és jó, elkészül. Mint most az új piac épülését is már tél óta figyelgetjük nap mint nap.

Danival már beszéljük egy ideje, hogy most már végképp kellene anyámnak egy járókeret.
Már többedjére fordul elő, hogy napokra nem bír lábra állni. Ilyenkor a bot sem ér semmit, nem biztonságos. A járókeretre azért biztonsággal támaszkodhatna és odébb tudná a karjával vinni magát.
Tisztában vagyunk vele, hogy TB-re sokkal olcsóbb lett volna, csakhogy nem ért rá annyira ez a dolog. Előbb nekem elmenni a háziorvoshoz, kivárni, beutalót kérni anyám részére-- mivel ezt nem háziorvos írja ki, hanem szakorvos. Pl. reumatológia, orthopédia, traumatológia stb. Ott időpontot kérni és x ideig várni. Aztán autóval (ami nincs) elvinni anyámat, a rendelések utasításait lejárni, majd autóval hazavinni. Ha szerencséje van, nem kell még utána egy csomó helyre menni... és megkapná a receptet.
Én már nézegettem a neten is több helyen, választék tényleg van. Tájékozódtam használt cuccok oldalain is, hát, ott sem olcsóbbak sokkal az újnál, amelyek nem agyonhasználtak vagy mondjuk, összecsukhatóak stb. Úgyhogy lényeg a lényeg, Danival elhatároztuk, hogy egyszerűen veszünk neki egyet. Én neten gondoltam, de a futárral együtt ugyanannyi lett volna, mintha itt helyben megvesszük egy ilyen orvosi segédeszközöket árusító helyen.
Így is lett, 9500-ért Dani megvette a Kenézyvel szemközti boltban, és nem tudni, hogyan, de biciklivel hazaszállította anyámhoz. Ő nagyon örült neki, a mi (Dani és én) részünkről meg most ez az idei anyák napja fő ajándéka.

Elolvastam Agatha Christie: Az elefántok nem felejtenek c. könyvét.
Megnéztem a tegnapi Elifet, este a BK-t.