Vízszerelés... modem...

A baj sosem jár egyedül. Itt a meghalt modem, de ez még hagyján. Reggel tocsogó víz köszöntött a konyhában. Szerencse, hogy nemrég kezdődhetett a gond, mert mikor 5 óra és fél 6 között valamikor kint voltam macskákat rendezni, még nem volt érzékelhető jele.
A mosogató alatti szekrényben állt a víz. Míg nem mi laktunk itt, ez a szekrény elázhatott már egy párszor, mert eleve hullámos, felpuffadt a szekrény e részének az alja, ami igen konkrét elázásokról tanúskodik. Olyannyira, hogy bár én itt tartom a tisztítószerek jó részét és a szemetest, a tisztítószereket igen rafináltan kell forgatni ahhoz, hogy megálljanak a lábukon...
Itt ilyenkor nincs min gondolkodni. Már azért is hálás vagyok, hogy nem a tavalyi év tavasztól ősz végéig tartó borzalmas időszakomban történt, mert akkor nem tudom, hogy bírtam volna ezt a fizikai strapát, amikor magamat is alig bírtam odébb tenni.
Minél gyorsabban kiürítettem a szekrényt és szedtem fel a vizet... Hát ez nem volt leányálom.
Nem igazán tudtam eldönteni, honnan jön a gyors csepegés, mert ahonnan csepeg, ott lehet, hogy összegyűlik a valahonnan folyó víz, nem tudok szakérteni benne. A guggolásokból művészet nekem feljönni, szinte lehetetlen; de van, amikor egyszerűen nem érek el valamit máshogy. Csak utána rá kell szánni egy csomó időt, míg fel bírok állni. Semmi erő nincs a csontjaimban.
Erővel higgasztom le magam ilyenkor, szinte kényszerítem magam, hogy ne essek pánikba. Alig jut így is eszembe az idegtől, hogy honnan hozzak rongyokat, vagy mit kéne tenni. Odaraktam egy edényt, és igen szaporán öntögettem kifelé. Sajnos, nem fért túl nagy.
Később hazajött Szilvi, látta, mi van. Ő vett elő higgadtabb ésszel egy félliteres zománcos csuprot, amit az enyém fölé, a csövek hajlásához be lehetett állítani, így nem áztatta a víz legalább az alatta levő főcsövet. De félóránként minimum önteni kellett, nem szabad volt elfelejteni...
Mivel nem volt net, nem tudtam vizest sem keríteni. Újság sem jár, mióta munkanélküli vagyok. Előkerítettem egy Superinfót, abban mindig szokott vizes lenni. Többször átnéztem, mire egyetlenegyet találtam, de Szilvi okosabb volt: az okostelefonnal ők csatlakoznak egy közeli wifihez, ráadásul ő meglehetősen szakért is okossal, úgyhogy talált itt a közelben kettőt is. Részletes hirdetések, infók, igen pozitív vélemények róluk. Például egy kft. pont itt van a mellettünk lévő lépcsőházban! Gyakorlatilag nonstop!
Áttisztítottam a mosogatót, nézzen már ki valahogy, bár nem sok változás történt, mert a ragaszkodó vízkövektől sehogy sem tudok megszabadulni. Rendbetettem, megtakarítottam az edényszárítót is.
Úgyhogy dél körül őket hívtam fel, mondta a férfi, hogy egy óra múlva itt tudnak lenni.
Kicsit meg is nyugodtam, hogy akkor nem kell majd egész éccaka 20 percenként vizet öntögetve fent kuporogni...
Két korrekt ember jött. Felmérték a hibát, ők azonnal látták, hogy nem ott van a gond, ahol folyik, hanem fentebb, balra -- a flexibilis cső "durrant" szét.
Egyúttal már szerettem volna a fél-egyéve csöpögő csapjaimat is megjavíttatni. Gondoltam, tömítéseket cserélnek és szevasz. Ám ez az enyémekhez már nem volt elég. A csapot megbillentve mondták, hogy ez gyakorlatilag már kuka. Mondjuk, valóban csepeg az már elég tisztességgel vagy egy éve... hol jobban, hol kevésbé. Mindkettő, de a melegvizes különösen.
Aztán a fürdőszobainál meg a zuhanytelepnél egyenesen folyik a hideg víz, bele a mosdóba. Négy-öt éve cserélték az egészet, amikor a mosdót is, meg az alsó szerelvényeket. Ez is folyik már vagy egy éve... Azontúl pedig kínkeservesen lehet elzárni a melegvizes csapot.
Elmondták az opciókat, volt több is, de néhánynál a hiba egy része maradt volna.
Legkedvezőbbnek azt láttam, hogy felső teljes csap és flexibiliscserék alul a konyhában, a fürdőszobában meg akkor csapcsere és melegvizes tömítéscsere. Ha mindet megcsináltatom, a fürdőszobainak elengedik a munkadíját (6000 Ft). Így 25000 jött ki, de később még egy plusz bigyó is hozzájött és hát elengedték a fürdőszoba munkadíját, ezekkel 32 lett volna.
Elmentek mindehhez bevásárolni, úgy 40 perc múlva jöttek is.
Egyik a fürdőszobába, másik a konyhába vetette be magát, és villámgyorsan, igen precízen dolgoztak. Mindig mondták és mutatták is, hogy mi van. Kb. 20 perc alatt végeztek így, ketten két helyen. Tényleg jól dolgoztak, gyorsan, normálisan kommunikálva, rendesek voltak. Kifizettem a 25-öt, még jó, hogy a tegnapi fht.-mhoz még nem is nyúltam... már csak ki kellett egészíteni...
Mikor legutoljára a vécétartályt cserélte ki egy vizes, aki azelőtt többször járt már nálunk, na, azt még ma is emlegetjük Szilvivel. Ijesztő volt, mert a fickó kikészült attól, hogy "mindenhol ezek a régi szarok" vannak -- nyilván nem esett neki jól, hogy a régi szar, a '96-os Dömötör-tartály annyira ragaszkodott a helyéhez, hogy gyakorlatilag szinte le kellett fúrni. De addig ütötte-verte, sehogy nem sikerült. Ő meg influenzásan jött ki szerelni -- hát erről én igazán nem tehettem pedig; miért nem mondta, hogy sajnálja, nem tud jönni? Valamint ha új és jó dolgaim lennének a régi szarok helyett, akkor nyilván nem szorulnék őrá! Szóval ez a lekezelő magatartás, amit végig művelt a szerelés alatt (több órát töltött itt, végig átkozódott... de közben 4-szer lement a kocsihoz, valamint egyszer pluszban vásárolni valamit, jópár telefont is lebonyolított, időnként szintén veszekedős stílusban), ez nekem arcpirító volt. Szilvi kijönni sem mert ez idő alatt, ahogy dühöngött a kis hapsi. Amúgy ügyes szerelő volt ő is, csak valahogy az udvariasság vagy netán tolerancia nem az ő asztala. Akkor el is döntöttem, hogy őt nem fogom többet hívni.

Délután cseteltünk Danival, röviden elmeséltem neki a netet a modemmel, meg a vízszerelést is.
Mondta, hogy estefelé jön, elviszi a modemet a Fórumba, este 8-ig van ügyfélszolgálat.
Hát, én már nem is gondoltam rá, mikor fél 8 tájban jött! Mert hát álmos volt és aludt...
Még akkor ki kellett emelni a sok tyúkbél közül itt a zsúfoltságban, közben sietett volna... hát, nem sok reményt fűztem hozzá, hogy valamit tud-e intézni, hogy odaér-e egyáltalán.
Tényleg elég húzós volt, ráadásul emeletet is váltott azóta az UPC, s erősen ketyegett a zárásidő, mire Dani megtalálta a helyet!
Viszont nem találtak működőképes adaptert, meg hogy ki sem tudják próbálni stb., úgyhogy a végén végül is annyit mégis sikerült intézni, hogy holnap délelőttre intézett nekem egy kijövő szerelőt. Aminek ugyan nyilván nem örülök, valahogy elég volt mostanában ez a szerelősdi; de ha csak ez a módja a javításnak, mit tegyünk. Meg ha nem viszi be, és én kezdek telefonálgatni (mobilról egy vagyonért, mert nyilván ha a modem nem működik, nincs vonalas telefon sem!), akkor ki tudja, mikor jutok megint élő emberhez, hogy bejelentsem a problémát, azzal megint csak elmegy egy csomó idő!
Tehát Dani visszahozta a kütyüt, és hogy legyen valami jó dolog is, hazafelé került egyet az Aldi felé (természetesen biciklivel ment mindenhova!), és hozott nekem almot. Illetve nyilván a macskáknak. A következő két alomra valót pedig odaadtam neki, mivel ezzel elfogyott a Daninak ilyen célra adott pénz. Én sopánkodtam egy darabig, hogy te jó isten, micsoda hét ez, mennyire elegem van, most megint  rendezhetem át a lakást, hogy nézzen ki valamelyest emberien...  meg várakozhatok... stb., de Dani nem nagyon izgatta magát -- ez van és kész.
Mivel még mindig itt volt a laptopja és szóba került, hát mondtam, hogy szerintem nyugodtan elviheti. Vésztartalékként hagyta itt, hogy ha mégsem működne a Linux a gépemen, vagy ha Word kéne, ilyesmi. Így össze is pakolta, és lett a taszterem mellett végre a kezemnek is hely, valamint Honesty is időnként újra ide tud települni...
István telefonált, elmeséltem neki az egész cirkuszt.

Hurrá, ez is egy jó nap volt! És még nincs vége! :D