2018. március 7., szerda

Modemcsere

Korán keltem, hogy a szerelős időintervallumnak akár a kezdő időszakára is készen legyek. Nem beszélve róla, hogy elég sok pakolásznivalóm volt még.
Még háromnegyed 8 sem volt, mikor jött egy bankos sms, amely hatalmas meglepetés volt. István utalta nekem a vízszerelés árát, ami óriási segítség. Hihetetlen ez az ember, nem létezik... :-O
A pakolászás kezdődött azzal, hogy nyitva állt a ruhaszárító, mert épp tegnap, még mielőtt tudatosult a vízprobléma, beindítottam egy gépi mosást. Az ágytakarómat mostam ki pár cuccal egyetemben. Nem egy vékony darab, és annyira még meleg sincs, de csodálatos módon megszáradt mára, a pólókat átraktam a radiátorra, hogy összecsukhassam a szárítót. Így fel is raktam a takarót az ágyra.
Minden szokásos tennivaló mellett most igyekeztem szerelési szempontok szerint is nézni a dolgokat. Így tehát kissé arrébb húzgáltam a modem elméleti helyétől, amit csak lehet. A régit természetesen nem dugtuk vissza, minek, ha egyszer nem csinál semmit. Elhúztam a dvd-állványt, kiszedtem a táskaírógépet, kivittem a fedett almost... Még szerencse, hogy nemrég volt porszívózás, nem hömpölyög mindenfelé a macskaszőr.:D
Fél 11 után telefonon jelentkezett a technikus. Mivel itthon vagyok, jelezte, hogy 10 perc múlva itt van. Kaputelefon, majd jött is, hóna alatt egy dobozzal! Akkor még csak azt gondoltam, biztos azért van a doboz, hogy megpróbálja feltámasztani a régi modemet, és HA nem sikerül, akkor lesz modemcsere.
De nem, nem is foglalkozott egyáltalán a régivel! Szerintem szerencsére megértették, hogy egyrészt nem először van már vele ez a probléma, másrészt nekem 12 éve van netem, amikor pl. még azt a szót, hogy wifi, nem is igen ismerték, nemhogy még nekem lenne. Tehát éppenséggel bőven rám fért már egy modernebb modem cseréje!
Egyébként nem győztem magyarázkodni és elhitetni már többször emberekkel, hogy nekem nincs wifim. Hát hogyhogy? Akiknek később lett netjük, azok ezt el sem tudták képzelni. Én magamtól be nem mentem volna a szolgáltatóhoz wifit kérni, az biztos, mert hiszen nem volt okostelefonunk egy évvel ezelőttig, tehát megvoltunk nélküle. Én amúgy is, mert gépen szeretek netezni, Szilviéknek viszont, amikor lett okostelefon, nem ártott volna a wifi. Addig Szilvinek volt napi pár órája a gépem mellett, hétvégeken több. De mikor elmúlt karácsonyhoz visszamenőleg egy évvel kaptak okostelefont, nagy szerencséjük volt, hogy találtak a környéken egy olyan szabad wifit, amihez rengetegen csatlakoztak. Ezzel elvoltak vagy 10 hónapig. Amikor az megszűnt, talán költözéssel?, pár napig minden bajuk volt! Utána viszont Szilvi megint talált egyet, amit időnként használhatnak. Nekem is jó, mert így bármikor ülhetek a saját gépem mellett, nem kell időt biztosítani másnak. Nekik is, mert nagyon sok olyan házi feladat van, amihez internet kell. Nem tudom, mit képzelnek, azért nem olyan ezerszázalék manapság sem, hogy mindenkinek kötelező, hogy netje, okostelefonja legyen... Meg hát Bence játszik rajta ezerrel. Szilvi netezési gondjai is meg vannak oldva, profi módon tudja használni.
Nálam meg, ha nem a nettel, hanem a géppel van gond, akkor az okoson rá tudtam volna nézni a netre, ha van wifi; de nem volt.
Szóval kicserélte a technikus a modemet, a régit elvitte. Az új nagyobb, egy fehér álló téglatest, három piktogram zöldül rajta, hogy mi a hozzáférhető: wifi, telefon, net. És nem 8 apró kis bigyó villog rajta, hanem egy zöld csík "ég" alul folyamatosan.
A fizikális csere után kivártuk, míg feléled a net, közben a férfi elmagyarázta, hogyan működik és mi micsoda a modemen; majd a gépnél is történtek beállítások, adatok és (gondolom, a modemhez tartozó) paraméterek beírása, visszaigazolások a központból -- majd készen lettünk.
Csudás érzés volt.
Egy órát a pótlásokra fordítottam, megválaszolgattam a leveleket.
Ezután viszont már illett, hogy a holnappal is foglalkozzak.
Szerencsére nekem mindig nagyjából rendben voltak az orvosi irataim, lényegében csak átnéztem és a kategóriánként műanyag irattartóba pakolt cuccokat sorrendbe raktam.
Három nagy papírdossziéba kerültek a dolgok. A legnagyobb az az elmúlt év termése. A második maga a reumatológia. A harmadik pedig vegyes, ebben vannak műanyag irattartókban a különböző betegségek, műtétek... úgy mint kardiológia, traumatológia, nőgyógy, epeműtét, fejfájás-szakrendelés, szemészet, bőrgyógy, mammográfia, aranyérműtét... hurrá. Mikor mindent átnéztem és burkolatot újítottam, úgy éreztem, ennél többet az ügy érdekében tenni nem tudok. Csupán annyit, hogy reméltem, holnap simán el tudok majd menni a jelenésre, nem fogok elkésni busz miatt stb., onnan meg már majd lesz valahogy.

Később Danival beszélgettem, hogy mi újság.
Intézi anyám meglepetését, ami az imádott, kedves elveszett cicája fotója lesz. Én küldtem át neki az ott készített cicás fotókat, és abból választottunk egy közelit. Estére kinyomtatta a DM-ben 15x20-as méretre, majd elment a Tescóba és vett hozzávaló keretet.
Anyám is felhívott, hogy jól emlékszik-e, hogy holnap kell mennem a bizottság elé. Így aztán jól elbeszélgettünk az e heti egyéb problémákról is...

Szilvinek odaadtam Bence szülinapjára az odaszánt háromezret, hogy invesztálja be valami szükséges dologba.

Meg akartam nézni a BK-elmaradásomat, a hétfőit engedte, a keddit az istennek sem. Mert hogy a legújabb Flash kell hozzá. Egyébként az van feltéve... mindig szarozik ezzel a Flashsel, állandóan újítani kell. Istvánnak írtam, hogy ha tudja, valahonnan küldje már el a tegnapi részt, hogy ma már tudjam a BK-t legalább folytatni részkimaradás nélkül.
István is telefonált egy gyorsat, és még meg tudtam egy idegen helyről nézni a tegnapi BK-t.
Este a tévén így aztán már a folytatást nézhettem, valamint ma volt Szulejmán is, ami alig éjfél után ért véget...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése