2018. március 24., szombat

Bencus 10 éves -- 1 éve műtét

Tegnap tartottuk, de ma lett 10 éves Bencus.:) Isten éltesse, nagyon boldog szülinapot! :)


* * *

Épp emiatt sosem fogom felejteni, hogy tavaly pont ezen a napon volt a műtétem, pénteki napon.
Emlékszem, hajnali 6-ra kellett menni, Dani kísért el busszal, negyed 6-kor már az utcán voltunk és épp kezdett derengeni az ég alja...
Nem volt egyszerű nap, emlékszem sok keresgélésre és bóklászásra, míg mindenhova eltaláltunk... Kezdtük a raktárban az átöltözéssel, és onnantól már mindenhova köntösben, hálóingben és papucsban kellett közlekedni órák hosszáig a sok ambuláns beteg között, az egyre tömöttebb folyosókon. Egy idő után két, már a Jerikóról ismerős sorstársam mellé csatlakozva haladtunk egyik küldési színhelyről a másikra. Őket elvitték jelölőtűzésre a Jerikóra, engem, érdekes módon, nem. De a sebészem nemcsak maga vizsgálódott, hanem több orvossal is megvizsgáltatott és konzíliumot tartottak. Milyen érdekes, hogy addig én egyáltalán nem éreztem egyik helyen sem a daganatokat, semmi fájdalmam és különleges érzetem nem volt. Itt meg annyit nyomkodtak, hogy a vizsgálatok vége felé kifejezett fájdalmat éreztem mind a mellnél, mind a nyirokcsomóknál.
Mikor a két ismerős szobatársamat visszahozták a Jerikóról, engem már toltak a műtőbe árkon-bokron keresztül. Az altatás előtt még tanúja lehettem, hogy kikötik a karomat, a másikat meg lekötik... Aztán már csak irgalmatlan fájdalmakra tértem kicsit magamhoz. De túl voltam rajta, csak még nem tudtam gondolkodni, és órákig nem voltam magamnál. Még az őrzőben érzékeltem -- és később mondták is --, hogy újabb adag fájdalomcsillapítót kaptam, s jött az infúzió is. Egy idő múlva a saját helyemen tértem magamhoz. Délután a másik két sorstársam is túlesett a dolgon és a hatágyas kórterem egyik oldalán végig mi "haldokoltunk".
Kaptunk egy-egy homokzsákot is a műtött részre, jó nehéz volt, de határozottan könnyebb volt utána. Valahogy biztonságot is adott ez a "babzsák" -- így neveztem el.
Borzalmasan, szinte elviselhetetlenül fájt valami miatt a hátam. Nem bírom a hanyatt fekvést... Viszont ebben a szituban nem sok mindent lehetett tenni... a többiekből egy dréncső lógott, végükön műanyag pitlivel, belőlem meg kettő. Naná.
A sebészeink végiglátogattak bennünket, az enyém is befutott legalább kétszer, és kérdezte, hogy vagyok, meg ellenőrizte a dréncsöveket. Valami úton-módon túl kellett esnem négy telefonon is. Anyám, lányom, fiam, István.
A szobatársaim kaptak vacsorára háztartási kekszet és teát. Nekem valamiért nem lehetett...
Az esti gyógyszerosztásnál én is kértem fájdalomcsillapítót és altatót, pedig általában ha nem muszáj (pl. az epeműtétnél sem kértem), nem szoktam.
Kemény nap volt.

* * *

Ma elmentem a Sparba, a hó már csak foltokban volt meg, el lehetett köztük közlekedni anélkül, hogy muszáj lenne jégre lépni.

Kimostam egy géppel Dani-cuccokat, valamint kézzel azt a radiátorra akasztható plüssanyagú macskafekvőkét, amit egy csomó léről átmostam, mert levenként egy kiló macskaszőrtől kellett megszabadulni. Ez nem volt valami egyszerű eset, és rájöttem, hogy százszori mosás után is lenne még benne macskaszőr, tehát előbb-utóbb nem árt abbahagyni. Észleltem azt is, hogy hát bizony, ott, ahol Honesty súlypontja a leginkább érintkezik az anyaggal, ott lyukas is és körülötte már teljesen el van vékonyodva a anyag.

Az előző pörköltből megmaradt jó sok szaft, s hogy ne menjen kárba, kiolvasztottam egy hatos csirkealsócombot, megfőztem -- többek között Haramia nagy örömére is.

Dani hozott almot, s odapakoltam neki is szendvicset, valamint anyámhoz a viendő göngyölegeket (most vitte el anyámhoz is a szendvicseket és a tortát tegnapról).
Később aztán újra jött, miután megjárta anyámat. Közben volt magának vásárolni, és hozott nekem egy fél kilónyi gyógynövényes fürdősót.
Ezenkívül elhozta pendrive-on a Stranger things -- általa nagyon jónak mondott -- sorozat első két évadját; úgy vélte, nekem biztosan tetszene. Gyerekek a főszereplők, és hát egyébként horror.
Ráadásul még tegnap, a szülinap után Dani mézes-chilis csirkemellet főzött. Még éjjel írta, hogy igen sok húsból csinálta, és mivel neki az sok lesz, hoz majd nekem belőle. Szóval kaptam egy doboz ilyet is, amit egyébként kétszerre ettem meg úgy, hogy főztem ki hozzá rizst -- nagyon jólesett.

Istvánnal telefonoztunk, aki segített helyretenni a Strangert, miután letöltöttem a pendrive-ról. Kicsit bonyolult nekem az ilyen, amikor részenként 4 fájl is előjön, mivelhogy feliratos a film. Átnevezett két fájlt ugyanarra a névre, s így kell hozzárendelni a feliratot... Hát nekem ez hosszadalmasabb lett volna, de neki ebben már rutinja van, seperc alatt átnevezte a két évadot...
Úgyhogy este már meg is néztem az első részt, tényleg jónak látszik a film. Dani azt mondta, hogy neki most ez a csúcs még mindig, pedig tavaly látta. Állítólag még tévécsatornákon ezt nem is adták, legalábbis nem tudni róla.
Ja, és megnéztem A mi kis falunk II/8., befejező részét. Nagy sajnálatunkra máris vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése