Újév napja, Bp. -- 3. nap

Folytatom akkor elsejével.
Kicsit álmos nap volt, mert kora reggeltől nem tudtam valahogy visszaaludni.
Pedig szinte egész nap nem volt semmi mozgás a házban, és szerintem mindenki az ágyban döglött minimum délig, aki tehette.
Felhívtam anyámat, BÚÉK miatt főleg, de jól meg is beszélgettük a dolgokat. Tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy visszatért a reményünk a Csontváry-kiállítás megnézésének lehetőségére; ugyanis ő mondta nekem: minden híradóban bemondják, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel egy hónappal meghosszabbítják a Csontváry-kiállítást! Anyám azt mondta, hogy a felvételeken mutatják, milyen hosszú sorok ácsorognak állandó jelleggel a kiállítás előtt, az utcán, ebben a hidegben...
Így István is rákeresett, és valóban: egy helyütt már közölték eme tényt, valamint azt is, hogy online érdemesebb megvenni a jegyeket, és ki is printelni; azok előnyt élveznek a helyszínen vásárlókhoz képest.
Nekünk ez itthonról rohadt kényelmes volt: elhatároztuk, hogy holnap 14-15 óra közti intervallum nekünk roppant megfelel, István e-bankon utalta a jegyek és a kezelés árát (amennyivel olcsóbb az online-ár, majdnem annyi rárakódik a kezelési költséggel, úgyhogy vagy 50 Ft-ot nyertünk max. rajta. Vagyis István...), visszaigazolták, és megérkezett a PDF. Most már csak a kinyomtatás volt a probléma, ui. természetesen a nyomtatóban nem volt festék, szóval mindenképp el kell holnap még délelőtt indulni keresni egy helyet, ahol kinyomtatják. Tehát kirakta pendrájvra egyelőre, és holnap délelőtt nyakába veszi a környéket nyomtatót keresni.
De ha anyám nem mondja ezt, akkor úgy maradt volna a lemondás róla, ahogy van...
Aztán felhívtam Szilvit, beszélgettünk, hogy telt a szilveszter, főzött lencsét, virslit, valamint szépen látszott a ragyogóan tiszta, éles időben az éjféli tűzijáték. Macskák rendben vannak, gyerek néha nincs otthon, olyankor persze ő éjjel-nappal gépezik.
Daninak sms-t írtam, válaszolt is; majd mikor géphez mentem, ott is cseteltünk párat. Volt anyámnál fát vágni, átküldte a fotót a kajáról, amit evett nála a szegény éhező onoka.:)

Felraktuk István új cuccait, macikat, girlandokat, álarcot, képeket a falra; miután kerestünk nekik optimális helyet. Ez a macisereglet is tartalmaz újat, meg néhány régebbi, Murcos által leszaggatottat is visszaraktam, akasztót varrva rájuk, de a készlet nem teljes. Rájöttünk, hogy néhány darabot a galéria padlójának külső deszkájába ütött szegekre is lehet rakni... és egyelőre ott vannak az ilyen macis girlandfélék is (mint amilyen baglyossal én lezúgtam hanyatt az asztalomról otthon). Meg hát most pl. megkapta a nagy coopos pacit is, de az nem való falra. Majd lehet, hogy azt is lógatni kéne a deszkáról.

Itt a két felső kép most az új. Az itteniek témáikban eltérnek, viszont nagyszerű lehetőség a két ajtó közti kihasználásra, és színeikben is passzolnak a képek.

Itt viszont István elképzelése érvényesült: a Muchák közé az alsó sorba, középre felrakta az én "alkotmányomat". Ami önmagában valóban nem néz ki rosszul, de enyhén szólva én közel nem emelném magam piedesztálra a Muchák közé, na. Viszont valahova tenni kellett, és István szerint nem ütik annyira egymást, nézzem meg, a formája, a színek, a keretek stb. Hááát... izé. A sok szép dáma között egy cica a kiálló sziklán... valóban csepp különbség nincs köztük.:)))... Még szerencse, hogy Istvánhoz nem jár senki...

Mondanom sem kell, István minden nap, változó napszakokban jött a kis meglepijével. Ezek persze nem voltak akkora bazi nagy ajándékok, mint az első, karácsonyozós napon, de akkor is aranyos volt: mindig volt benne egy hajfesték, vagy 2 DVD és még valamilyen kis aranyos dolog -- cica, macik, róka, hűtőmágnes stb.:)
Majd utolsó nap lefotózom az egészet szokás szerint a lépcsőn, mert ott a legideálisabb elrendezni ezt a sok mindent, amit tőle kapok...

Közben megettük az ebédeket -- én a tegnap nekem vett fűszeres sült halat rizzsel, István meg még mindig anyukám rántott húsához főzött ki rizst magának. A tegnap felnyitott pezsgőmből is jutott még délre és estére is 1-1 pohárral, csak nekem (mivel István csak kölyökpezsgőzött).

Próbálkoztam a fürdőszobai szanálást elkezdeni, ki is hordtam ezt-azt a második megnyitott nagy szemeteszsákba, de a hideg, az álmosság, meg hogy Istvánon látszott, hogy nem lelkesedik az ötletért:))) -- ki tudja, miért, nem is értem --, abbahagytam. Mindenesetre száz százalék tisztán tudnám, mit kéne csinálni; persze ezzel még minden marad a régiben, már annak is örülök, hogy pár fordulót ejtettem a szemetekkel.
Kapott tőlem még két viaszos vászont is, melyeket szintén meg akartam ejteni, hogy az asztalt, a polcot és a mély ablakmélyedést kibéleljük vele -- most már csak szívből remélem, hogy ezt megteszi maga is, ha már nem repkednek ennyire a mínuszok...
Amazonka szemét továbbra is csepegtettük. Nem volt egyszerű, még ketten is eléggé hadakozni kellett vele, de megoldottuk, hogy háromszor mindig meglegyen a dolog naponta.
Érdekes, hogy pedig biztosan érezte ő is, hogy jobban van a szeme, csak talán az összefüggés nem volt világos neki. Mindenesetre mi tisztán láttuk a javulást és ennek nagyon örültünk. Ráadásul, amikor abbahagytuk az aktuális "állatkínzást", Amazonka egyáltalán nem haragudott ránk, odébb ment 5 centit, de ugyanúgy jött hízelegni meg minden egyéb. Valahol biztos csak sejtik az állatok, hogy nem akarunk nekik rosszat...
Az est folyamán megnéztük a Cirmos karácsony amerikai családi filmet és a Puszta formalitás olasz--francia pszichotrillert.
Mivel a fal felé szoktam fordulni, és a cicák gondoskodtak róla, hogy itt-ott alig legyen tapéta, én oda, a fal pucér részéhez régebben csináltam egy kis rajzot. István meg még nem vette észre... Gondoltam, ha utolsó napig nem veszi észre, akkor majd meg fogom mondani.:))