Megtisztelő felkérés

Egy megtisztelő felkérést kaptam, melyre hirtelen nem tudtam válaszolni, hiszen én soha nem szoktam félvállról venni a hasonlókat, mindig tőlem telhetően maximálisan igyekszem teljesíteni azt, amit elvárnak tőlem. Éppen ezért kettőt aludtam rá. 7-én kaptam a felkérést, és 9-én délután válaszoltam...

De még most sem tudom, biztos-e, hogy jól döntöttem, mert ez a dolog igen sokrétű.

Kedves Magdolna!

A napokban a Poeten megjelent egy felhívásunk, mely szerint önkéntes moderátorok keresünk, akik segítenének nekünk kijavítani, és elbírálni a tagjaink által beküldött verseket. Bár a felhívásra sok pályázat érkezett, moderátoraink is összegyűjtötték azoknak a listáját, akiket eddigi aktivitásuk alapján szívesen látnának a moderátori csapatban, és téged is ajánlottak erre a posztra. Amennyiben úgy érzed, hogy van időd és kedved a Poetre beérkező versek elbírálásához, kérlek, jelezz vissza, és elküldöm az ezzel kapcsolatos részleteket. A versek moderálása nagy munka, így természetesen megértjük, ha nem tudod elvállalni, de ha mégis szeretnél csatlakozni a moderátori csapatunkhoz, örömmel látnánk téged!

Üdvözlettel:

K. M.

A sok szempontból meghányt-vetett feladat után megírtam, hogy nagyon megtisztelő a felkérés, és nem kapkodtam el a választ, mert jobbnak láttam hosszabban is átgondolni ezt a megtisztelő, ám igen folyamatos, szinte állandóságot is igénylő felkérést.

Lényeg, hogy mindez átgondolások után nem mertem vállalni.

Megírtam, hogy a feladat korrektúrázási-szöveggondozási részével egészen biztosan nincs gondom, hiszen az a szakmám és nagy gyakorlatom van benne; inkább az a problémám egyrészt, hogy a Poet hatalmas, kiterjedt irodalmi szervezet a számomra, rengeteg szerzővel, és bár évek óta tagja vagyok, de soha nem tudtam még csak egy töredékét sem figyelemmel kísérni, sem kiismerni magát az oldalt, hiszen szabott időn belül más dolgaim is voltak a gépen. Irodalmilag nem érzem döntőképesnek magam arra, hogy elbíráljam, mi jelenhessen meg. Természetesen tudom, melyek a kizárható témák, DE verselés, irodalom szempontjából nem szeretnék haragosokat, hogy pl. egy vers számomra nem üti meg a színvonalat és nem tartom publikálhatónak, vagy éppen fordítva. Ezért nem szeretnék konfliktusokat.

Aztán megírtam, hogy a gépemet sem egyedül, hanem megosztottan használom más családtaggal, tehát nem tudok állandó felügyelőként részt venni a klub életében; és még okostelefonom sincs, hogy azon netán ellenőrizhetném az oldalra beérkezett dolgokat (ha egyáltalán lehet - nem értek hozzá).

Valamint ugye, volt már rá példa, hogy fél évig csaknem használhatatlan volt a gépem, jó időbe és rengeteg pénzbe került a renoválása (István számára - persze ezt nem írtam bele.:)). Nincs garancia rá, hogy mindig optimális lesz a helyzet.

Aztán felhoztam szóba, hogy bár munkanélküli vagyok, de ha mégis egy évben egyszer-kétszer beüt valami külsős egyszeri munka, akkor az az első, és akkor esetleg egy hétig is csak nagy lelkifurdalásokkal tudok netre menni.

Tehát nem biztos, hogy ezek mellett valóban felelősségteljes dolog lenne tőlem ezt bevállalni, és hogy netán az én esetleges tehetetlenségem miatt egy csomó ember hiába várjon javításra vagy elbírálásra.

Ez volt a lényege a válaszomnak, és bízva megértésükben, sok sikert és megfelelő embert kívántam a posztra.

Rövidesen meg is érkezett a válasz.

Kedves Magdolna!

Köszönöm szépen a hosszas válaszodat. Mivel a Poeten (...) a moderátorok csak helyesírást javítanak, valamint a nem gyermekbarát verseket szűrik ki, a leveled elején írt konfliktusokra nem kerülne sor. (...) Ettől függetlenül természetesen megértem, és sajnálom, hogy idő és gép esetleges hiányában nem tudod vállalni a felkérésünket. Amennyiben a jövőben úgy alakulna, hogy mégis lesz időd és kedved is ilyesmivel foglalkozni, bármikor szívesen látunk a csapatban. :)

Üdvözlettel:

K. M.

Mondjuk, még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jól döntöttem, mert 99%, hogy belelépve a 60. életévembe, nem fognak már alkalmazni normális munkaviszonyban sehol. Viszont legalább a gép lenne csak az enyém, de mindig ez volt világéletemben; akárhány gépet vettem, valamelyik kölykömnek biztos, hogy időt kellett rá biztosítanom...

Megnyugtató, hogy azért nyitva hagytak egy kaput még... -- ezt csak úgy mellesleg.
Viszont azt is meg kell érteni, hogy én nem szeretek félgőzzel csinálni valamit. Maximalista vagyok: ha csinálok valamit, annak a tőlem telhető legprímábban kell mennie. És ezt nem tudom garantálni. Akkor pedig tele leszek lelkifurdalással...

(Ja, azt mondanom sem kell, hogy ezt mindenféle juttatás nélkül csinálják a moderátorok -- de a döntésemet nyilvánvalóan nem elsősorban ez befolyásolta, max. legeslegutolsó szempontból jutott eszembe; mivel én ilyen hülye vagyok. Még akkor is, ha jelentettem már ki az utóbbi években, hogy KÉSZ, VÉGE, nem vagyok hajlandó tovább irgalmas szamaritánust játszani senkinek, hogy csak azért, mert munkanélküli vagyok, mondván, "úgyis ráérek", "majd Magdi megcsinálja". Ezzel egy idő után nagyon tele lett a tököm, mert párnaponta érkeztek ilyen-olyan szívességből való tennivalók, amikor mindenki leszarja, hogy én sem fényből élek és nem a levegőből fizetem a lakásomat, tartom a macskáimat és magamat... meg a velem lakók fedelét is. Szóval volt ilyen és tartom is, de ez egy olyan oldal, ahol jelen vagyok szerzőként és megbecsülnek. Soha egyetlen versemet nem dobtak még vissza... Tehát teljesen más, mint hogy olyanok, akik hozzám képest luxus környezetekben, házakban, sokszobás lakásokban laknak, a szobányi laptévé, mosogatógép, szárítógép és minden olyan, amit én akkor sem vennék meg, ha pénzem lenne rá, mert ennél ezerszer szükségesebb dolgokat SEM tudok megoldani!! -- szemüveg, fogorvos, keresztanyám sírköve, 32 éves ablakok cseréje, erkélyrács a macskák miatt, netán a valódi luxusszámba menő, de számomra néha életmentő szerepet játszható klíma stb., stb.; meg már akkor inkább állatmenhelyekre költeném, mint mondjuk, szárító- vagy mosogatógépre...:DD {ha meggondolom, hogy ahogy nekem lehetőségem van mosogatni, ahhoz képest szegény anyám HOGYAN tud mosogatni 80 éve...!!!, majd pont még az hiányzana. Míg 4-en laktunk évtizedekig, addig is elmosogattam valahogy munka és két gyerek nevelése plusz itthoni melók mellett, és a ruháink is megszáradtak, na. Nem vagyok irigy, mert ha valakinek telik rá, legyen. De pont az olyanok kívánnak ingyenmelót tőlem!?} -- Valamint ahol minden családtagnak okostelcsi, autó{k} -- eszük águkban sincs megfizetni a munkámat, legalább valamennyire... Nos, ezeket építettem le, letojva, ki tilt le vagy ki sértődik meg. Tudom, tudom... nem hazudtolhatom meg igazi lényemet, a segítőkészség mindig bennem van. És hát továbbra is előfordulnak ingyen szívességek... de csak szintén csórók számára.)