Sajnos, 2000-ig kb. ami ütvefúrva felkerült, annyi csavar van. Azóta nem fúrattunk, nincs mivel, nincs kivel. Így mindenféle kényszermegoldásokhoz szokunk folyamodni. Könnyebb tárgyaknál gombostű, de van falra tapadó akasztó (sajnos, az nem valami sokáig tart ki), valamint a meglévő csavarokhoz iszonyatos és fergeteges észjárással kitaláltuk, hogy damillal megoldható alá és még alá a súlyosabb képek vagy tárgyak felrakása.... Tény, hogy legtöbb minden tényleg gombostűvel van.
Üres falicsavar réges-régen nincs nálunk, mégis tele van a fal jószerivel.
Azt a rajzot, melyet István az Astoria aluljárós rajzos jóembertől vett nekem és keretet is hozzá, a konyhába, az én két ősrégi ceruza-zsírkréta-filc rajzom (1990) alá függesztettük damillal.
Ehun la:)):
Szerintem tök hangulatos ez a kép egyébként.
A másikat, mely az én digitális táblámon, nyilván általam lett rajzolva tavaly, az előszobában variálgattunk a számára helyet.
Ahova került, ott a Dani kétéves kori fotója lógott, az most bekerült a szekrény oldalára... több egyéb dologgal együtt.
A Valika által küldött filccicákat is felraktam az állatos kézimunka-sarokba:
Szilvi megtalált két bronz-, ill. a másik bronzutánzatú, de alumínium szerintem -- tálat. A súlyosabb, vastagabb bronzosat egy vetélkedőn kaptam nyereményként, még a nyomdában. Hihetetlen, de épp az ünnepek előtt gondolkoztam el rajta, hogy az vajon hol van, és végig is jártam a lakást, hiába. Szilvi hívta fel rá a figyelmem, hogy a beépített előszobai szekrényben vannak párban...
A másikat meg mikor 1988-ban Ausztriába mentünk ki és Sopronban volt előző nap a szállásunk, illetve a délután egy részét városnézéssel töltöttük, ott vettem egy Sopron-címeres dísztálat -- nekem mindig, mindenhonnan kellett hoznom valami "csibriket"! --, most ezeket is meg kellett oldani. Szintén az előszobában a két mellékhelyiség között, de egyelőre aszimmetrikus, mert a 3 egységesebb tálat együvé kellett tegyem. Nyilván itt is csak egy csavar van... a bal oldali gyulai vár gombostűs, a vetélkedőn nyert tál damilon lóg, és csak a soproni címeres lóg csavaron. Majd még jobbra -- egészen biztos vagyok benne -- biztosan lesz valami hasonló anyagú akármi előbb-utóbb... de nekem így is megteszi.
Aztán: Szilviék szobája szintén rettentően zsúfolt, ráadásul két saját fali díszem is foglalta a helyet. Nyilván anno gyerekszoba volt, lazább, és kevés dolog volt a polcokon kívül a falon, ezért vittem be oda is dolgokat.
Na, ezeket most Szilvi visszaadta...
Ez a kerámia oroszlánkép öcsémék 1980-as karácsonyi ajándéka. Még arra is emlékszem, hogy előtte én is nézegettem az akkori Centrumban, az oroszlánkirályság ténye miatt.
Felkerült egy lézerkép helyére, mely szintén a szekrény oldalára került...
A másik, egy hosszú, vékony fakép esztergált daruval egy 1977-es, nyomdász bérelt üdülőben eltöltött 2 hét (!) során lett véve, ott üdültünk szinte fillérekért két másik hasonkorú leányzóval. Előnye a könnyűsége, valamint tényleg bármilyen keskeny helyre lehet rakni. Így a szekrénysor kiálló kétajtós részének szintén kiálló oldalrészére raktam, levéve onnan két csaus matricát...
A csaus matricákat igen nehéz volt levenni, meglehetősen ragaszkodtak. Épp ezért nem is biztos, hogy megmaradnak majd ott, ahova raktam, mert nyilván gyengült a ragasztó rajta, valamint oda kerültek, ahol a tapétát kissé megszaggatták a radiátorszerelők, amikor a fűtés szabályozhatóságát szerelték... szóval radiátorközelbe.
Egyelőre farsangi időszakban felkerült a macskaálarc, valamint az új kulcstartó facica is a konyhai polcra, aminek végül is NEM konyhapolci szerepe van.
Közvetlen az előszobában a tükör felett ezek vannak:
...és még találtam a szobai polcrendszer alatt, de a DVD-k miatt méltatlanul eltakart fába égetett szarvast, amit 1978-ban egy egri kirándulás alkalmával vettünk emlékül, azt az öcsém által fába égetett oroszlán alá pakoltam át, hogy látsszon is...
A gépem környékét pedig szinte lehetetlen fotózni, annyi minden van körülöttem...
Dzsumbuj, káosz -- mondaná bárki. Pláne, akiknél szinte abszolút csupasz a fal és polcok sincsenek, na, azok biztos felháborodnak ezen a zsibvásáron. De ez van. Én szeretem, és én lakom itt.:)
Ha ez utolsóra rákattanunk, a görög festmény és a teljesítménytúrás oklevél között békésen elfér a Csontváry-kulcstartó, de ugyanúgy a Spongyabobok is, a Verslista kitűzője, István hevenyészett Totoró-rajza...:))), fóka, kis Vuk, botsáskaszerű préselt tölgylevél, volt apósom sztahanovista jelvénye az István király téri református templom plakettjével, a 16 éves korombeli munkatársam, a kis vietnami Nguyen Than Tung akvarelljével... és még sorolhatnám. Nem beszélve egy téli olajfestményről, mely KELL, hogy itt legyen, mert jólesik ránézni, mikor itt hőség van és már lerohadok; makramé-, filc-, pléhbaglyok, gellérthegyi sziklatemplomi leheletvékony fakép, máriapócsi kegykép és krasznahorkai vár nyomatképe.
Lehetne még oldalakat regélni, mi minden van a környéken, de... á, azok nem is látszanak...:))
Fő, hogy végül jelenleg mindennek találtunk helyet.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése