Érdekes móka volt, mert végre egy előre méretre szabott és -- hál' istennek -- az oldalszélek kipikózva, valamint egy előregyártott zsinórlógó is rendelkezésemre állt. Ezáltal a végén csak az alsó és felső részek beszegésével kellett foglalkozni, miközben alul belerakom a lógattyút.
Szerintem István nem is tudta, hogy ez könyvjelző, mikor megvette, mert akkor -- mivel ismer annyira -- tudta volna: úgysem használnám rendeltetésszerűen soha. Viszont: ilyen képkeret nincs. Tehát ha faliképként szeretném használni, ahhoz külön vagy be kell keretezTETni, vagy -- amit választottam is -- gombostűvel feltűzni a falra á la natur.
Egyelőre nem végleges megoldás, mert nem nagyon tetszik ott, ahova feltűztem... meg hát nem is tudom... ki van téve a pornak stb. Jó, tudom, a rengeteg időt belenyomott kézimunkás terítők, díszpárnák, falvédők is ugyanúgy ki vannak téve a pornak másoknál, de pont ezért azokat időnként mosni is kell. Én pedig élénken emlékszem egy olyanra, hogy anyám kimosta a díszpárnahuzatokat, és bizony, néhány fonal festéke "megindult"... befogta a fehér részeket, meg hát más egyebeket is. Alapvetően mondhatjuk: dobhatta volna utána a brandtba. Mi, mondjuk, nem dobtuk, hanem ágyneműhuzatot húzva rá, sajnos; és ágybelinek használtuk... De akkor is, ezért kínlódni annyit???...
Még hozzátenném, hogy bátrabb vagyok most már az ilyen számolós kézimunkáknál. Ugyanis a leveleket pl. én rögtönöztem a virág szárára, valamint az alsó és felső díszítő jellegű sorok is az én agyhelyemből pattantak ki. Az eredeti minta szerint lettek volna ott teljesen más hímzésfélével kusza, tényleg összevissza-jellegű tekervényes virágok, melyekhez szerintem nem is volt elég fonal, és szintén szerintem stílusilag abszolút nem passzoltak egy keresztszemeshez. Nos, én azok helyett kitaláltam e díszítő jellegű, ám szintén keresztszemes sorokat.
Ma meg kivasaltam, lefotóztam és egyelőre feltűztem így, ahogy van, a falra.
Bejegyzések
Nagyon szép lett, aranyos kis hímzés! :)
VálaszTörlésKöszi.:)
Törlés