Ékkövek könyvcímekben
BlackBloodPrince kihívása, 181. résztvevőként abszolváltam.
A kihívás teljesítéséhez a következőket kell tenned:
– Mindenekelőtt nyomd meg a 'Részt veszek' gombot;
– olvass el legalább 1 (igen, azaz egy darab – mert nem vagyok szigorú! ;D) könyvet, aminek a címében megjelenik egy (fél)drágakő vagy ásvány neve;
– értékeld a könyvet;
– kommentben másold be nekem az olvasásod linkjét!
És máris a tied lehet a kitüntetés!
Mivel egy könyv elegendő a teljesítéshez és 2 éved van rá, az olvasásokat a kihívás kezdetétől (de maximum 2014. január 1-jétől) fogadom el!
Köszönöm, hogy részt vesztek, jó olvasást! ;)
Ahogy elég sokan, én is az Időtlen szerelem trilógiát vittem, de mindhárom részét, szöveges értékelésekkel:
1. Kerstin Gier: Rubinvörös
2. Kerstin Gier: Zafírkék
3. Kerstin Gier: Smaragdzöld
Megkaptam a 269. plecsnit:
Megy egy jó ideje a FB-on egy régifotó-felrakásos játék, melyet úgy véltem, szerintem megúszok. Nem mintha restellnék bármilyen képet is a múltamból, hiszen millió fényképem van majd 300 nagy albumomban, ennek egy kis része egyértelműleg csak én, többi része pedig kapcsolt részeim. Családi eseményeinket, kirándulásainkat és egyéb fotóit tartalmazza, egészen odáig, ameddig digitális gépem nem lett.
Fontosabb portré- és családi képeket már évek óta digitalizálunk. Úgyhogy problémát nem jelentett, hogy Popika kihívott a játékra.
Sőt, a bőség halmaza miatt nem igazán tudtam kiválasztani 5 napig naponként 1-1, azaz összesen 5 db fotót, ha már lúd, legyen kövér alapon naponta 5-öt tettem fel. Aki szeret régi fotókat nézegetni, az biztos nem haragszik érte, aki meg nem, az tovább teker. Vegyes volt természetesen a játék fogadtatása, sokan sajátosan fogták fel a dolgot: felpakolták egyszerre az öt fotót és nem hívtak ki senkit, illetve szabad kezet hagytak bárkinek. Volt, aki becsülettel betartotta szó szerint: 1 fotó, és napi 1 ember kihívása.
Volt, aki naponta hozzám hasonlóan több fotót rakott fel, de egyenként tette meg az 5 ember kihívását.
Én első napon ez utóbbit is megtettem: ne kelljen naponta azon gondolkoznom, kit nem terhelek vele, ki nem fog a pokolba kívánni és egyebek.
Nem kötelező ez végül is, én is odaírtam, hogy természetesen csak akkor, ha a megjelölt delikvensek óhajtanak részt venni a játékban.
Ezeket tettem fel 5 napig, nem biztos, hogy sorrendben, itt viszont megpróbáltam evolúciós sorrendben felpakolni ezeket a fotókat.:)
Minden képnek megvan a maga története, de nem akarok regényt írni.
A csecsemőkori képekről többnyire nem is tudunk.
A többi gyakorlatilag óvoda, iskola, ilyen-olyan alkalmaiból, aztán jeles események, mint pl. ballagási képek, jó sok igazolványkép, buszbérletkép, valamint vannak olyanok, amikor barátnőkkel elvonultunk, hogy mi most csináltatunk fotót és adunk egymásnak...
Aztán jöttek az esküvő, a terhesség, a két gyerekről 1-1.
Nem sok van olyan, amikor otthon pózolok, de annak is megvolt az oka - pl. a teljes alakosnál öcsém élte ki fotós hajlamát (ugyanis mi ketten, de főleg ő otthon is hívtunk elő fekete-fehér képeket anno, éjjelek rámentek a krómozott lapon való szárítógépes működtetésre, ami főleg az én dolgom volt -- anno tiszta profik voltunk). Hogy mást ne mondjak, volt férjem egyik szakmája nyomdai fényképész volt. Én pedig a Szmena-8-tól kezdődően, mint az őrült, fotózom. Tehát egyáltalán nem volt idegen tőlünk a fotózás, nálunk a családban a nagyszülőkről is van elég sok kép, mivel már anyám testvérei közül is voltak hobbifotósok, apámnak is volt Zenit vagy milyen gépe...
Azok a spontán képek, melyek anyám konyhájában készültek, szó szerint spontánok. Odaszóltak, és puff, megvolt a kép...
És elmondanám, hogy ez egy bolhányi töredék, de nem tudtam, melyik ujjam harapjam, ha szigorúan betartom az összesen 5 fotót.:)))
Fentiekre jócskán kaptam egy csomó dicséretet, persze néhány már amúgy is fent van az ÉN című albumomban évek óta.
S egyszer össze fogom írni, ki mindenkihez (híres személy) hasonlítottak már életem során, de tényleg nagyon széles a skála...
Persze itt is előfordulnak érdekességek, mert van, aki belehalna egy jó szóba, pont olyanok, akik meg imádják és el is várják a tömeges ömlengést a sajátjaikról...
A következő kettő olyan fotók, melyek mások gyűjteményéből kerültek elő, első egy óvodai csoportkép, mely nekem nem volt meg (az óvónő mellett álló dajka előtt állok); második meg egyik kihívottam, Baláv Vuvika, volt nyomdász kolléganőm találata volt, melyet átküldött hozzám, én felerősítettem kissé és közös megegyezéssel felraktam, csak úgy külön, mikor már lejárt a játékom.
Az én kihívottaim közül Zsuzsa és kedves írónő társam vette "komolyan" a kihívást, sok jó képet láttunk Zsuzsáról is...
Két hét alatt annyi elviendő tudott összegyűlni, hogy nehézséget okozott volna karon vinni valamelyik hordozómat esernyőtartás miatt; úgyhogy azt hiszem, a megázást választottam volna.
Eléggé esett az eső előzőleg is és ma hajnalban-reggel is, és ahogy pakoltam összefele, hát kezdtem aggódni, hogy hogy is lesz, nem kéne-e tán elhalasztani e látogatást.
Tényleg nagyon csúnya idő volt, de szerencsére lényegében az eső elmúlt, mire délelőtt kétszer is telefonáltunk anyámmal egymásnak, így aztán 1 óra körül csak elindultam.
Nem volt épp hideg, de jó nagy sár; s bár az a némi havazás jó pár napja volt, még mindig látszott belőle valami, itt a kertségekben elsősorban. Ahol füves, kertes rész van, ott még lehet látni nyomokban havat. Ami azt jelenti, hogy nem repkednek annyira a plusszok, épp csak olyan 0 fok körül lehet, viszont az eső az eléggé elmosott mindent, ami a hóból szépnek mondható.
Nem is tudtam még ezen a télen havat fotózni, igaz, tavaly sem. Miféle telek ezek? Még pár éve is emlékszem, hogy azért voltak néha normális havazások, sokszor már novembertől kezdve.
Mikor még dolgoztam és mindig is, azért a hó nyoma erősen megmaradt bennem... Hányszor, de hányszor kellett áttotyognom abszolút elesési pánikszindrómámmal a fagyos úttesteken, járdákon! Volt néhány tél, amikor kis keskeny utak voltak a derékig érő hóba vájva, azon jutottunk el a buszmegállóig... Volt olyan, amikor hetekig el sem olvadt, legfeljebb csak esett még rá, gyakorlatilag egész télen.
Most meg fehér karácsonyt sem láttam már időtlen idők óta.
Sőt, a leggyakoribb, hogy majd csak januárban esik egy-kétszer valami...
Jó, én nem óhajtanám annyira végül is, mert félek a többnapos, lesepert, lejegesedett utaktól, rettegek az eleséstől. De imádom, mikor friss és ropog és még nem csúszik, meg a gyereknek azért hadd lenne egy kis hó néha, ha már tél van és hideg, meg megvan a szánkó! De most is annyi volt, hogy egyetlen délután tudtak valamennyit szánkózni iskola után. Valamint szeretnék legalább egyszer telente normális havas tájakat fotózni, de ez mostanában nem jön össze.
Sokan még észbe sem kaptak, hogy elő kéne venni a szánkót, már el is tűnt a hó. Hóemberek is már csak a múlt emlékei, amikor bármelyik ablakunkon kinéztünk, mindkét oldal felőli parkos-füves részen minimum 1-2 hóember álldogált.
Azt hiszem, nem fogom megérni, hogy valaha Bencével építhessünk egy hócicát! Mert ezt évek óta szeretném (akár egyedül is, csak úgy ciki az én koromban, ezért is kellene Bencus alibinek...), de nemigen fog összejönni, vagy már majd a hamut is mamunak mondom, s akkor már hiába...
Na, erről jut eszembe: Mamu.
Előtte se igen volt szabad sosem, mondjuk, örvendezni a hónak, mert ő igen haragszik rá -- neki ugyanis százévesen is el kell sepernie! Csoda, hogy bírja. Ennél a kevés hóesésnél is többször sepert havat... Mi lenne, ha még lenne is?
Vittem ugyan az Istvánnal elcserélt és bevált kis Canonomat (mindkettőt Vaterán vette, nekem elküldette a Casiót, magáé volt a Canon, nem olyan, mint az én régim, de hasonló, és ugyanolyan jó képeket csinál; annyi hibája van, hogy kinyitáskor leesik az ajtaja, ahol az elemet vagy a kártyát tesszük-vesszük benne; no, év végén ezeket elcseréltük, mert nekem a Casio nem jött be egyáltalán), de nem volt nagyon mit fényképezni ebben a nyányós időben.
Csepegő csatorna, alatta gyűrűző kis tóval, ami sajnos, nem igazán jött ki a fotón...:(
A vízcseppek a gallyakon... háááát... ebben a ködös, csepergős, sötét időben ennyire tellett. Szegény gép el sem tudta dönteni, van-e valami, amire fókuszálni kell.
A fasírtom a tört krumplival és szederbefőttel viszont legalább sikerült...
Rengeteg ilyen-olyan üveget (befőttes, paradicsomlés), tálat, pitlit, dobozt vittem vissza, meg egy óriás szatyornyi kenyérhéjat, száraz kenyeret, Szilvi-féle rájuk halmozódott himihumit, felbontatlan, kővé változott mézest meg ilyeneket. Nem ő veszi ezeket, hanem Cicáék... tök felesleges pedig minden szarságot megvenni, aztán a legbosszantóbb, hogy mindet ki is nyitogatják legtöbbször, Bence eszik belőle 1-2-t, oszt kísz. Ezért tényleg kár!
A kutyákat anyám napok óta nem látta, a kiskutyát tán hetek óta sem.
Na, én most láttam, rögtön odafele menet! Meg is rökönyödtem: egy, valószínűleg maga ásta kis gödörben hevert az udvar földjében, teljesen bele volt kunkorodva és aludt. Azt láttam rajta, hogy él... De annyira sajnáltam: hogy nem telik ezeknek valami kutyaólra? Van egyáltalán hely, ahova bemehetnek? Ez a kicsi, rövidszőrű kutya hány telet élt már át így...:((( Még jó, hogy meg nincsenek kötve.
Jelentettem is anyámnak, hogy láttam a kiskutyát. Fel nem ébredt, de él... lehet talán, hogy beteg?
Hajast viszont, akit leginkább látni szoktam, ha jövök és azonnal jön nyüszítve hozzám üdvözölni, nem láttam... Szóval nem tudtuk, hogy kezdjünk-e hozzá a moslékcsináláshoz vagy mifene legyen...
Aztán egyszer csak, már majdnem sötétedett, amikor megláttam a konyhaablakból Hajast! Szóltam anyámnak, és ripsz-ropsz, összedobtuk meleg vízzel, száraz kenyérrel, kutyaszalámival, ízesítésekkel (só, cukor, olaj), némi maradékkal a vájdlingot...
Olyan sár volt az udvaron, hogy anyám rám bízta, hogy na, odaadod neki?
Hát naná. Kióvakodtam a sáros udvaron a túlsó ház kerítéséhez; hát, tényleg vigyázni kellett, mert a sár olyan volt, mintha jég lenne, úgy csúszott, mint a hó... csak éppen kilónyival nehezebb lett az ember bakancsa tőle, és félórát kellett utána jéghideg csap alatt mosni lefele a sarat!
Bizonyíték, hogy hó is volt már az idei télen:
De lényeg, hogy Hajast megetettem. Az volt a szörnyű, hogy a felénél megjelent a kiskutya is, de valami miatt nem tudott a szomszéd ház belső kerítésénél átjönni. Ott sírt, nyüszített a kocsifeljárójukon! Anyám meg nem volt ott, hogy megkérdezzem, hogy most mi van, szerinte miért nem tud odajönni a kerítéshez. Én nem ismerem ki magam a szomszéd ház udvarán, olyan sok mindenféle kerítés, korlát, lejáró, lejtő, minden sz@r van, a kerítés mellett pedig tele van tujával. Látni sem lehet jól. De az nyilvánvaló volt, hogy a kiskutya nem tud átjönni... vagy csak "elfelejtette", hogy másik irány is van? Elvégre hetek óta nem volt itt anyám szerint... És hát Hajas is csak idejött valahogy!
Már majdnem a vége felé tartottam a mosléknak, mikor egyszer csak végre mégis megjelent a kiskutya. Onnantól igyekeztem Hajas figyelmét kevés dologgal lekötni, ami a kanál tartalmát illeti, és gyorsan a kiskutya elé döntögetni-adogatni, ami még maradt.
Miután becsúszkáltam, mondom anyámnak, mi van. Na, erre gyorsan ideadott 4 kis fasírtot, hogy menjek és adjam neki oda... Így is lett, szerencsére akkorára már Hajas, valószínűleg jóllakva, eltűnt. Anyám ezután azért nem bírta ki, csinált még egy kisebb vájdling kutyakaját! Azt viszont már ő vitte ki bot segítségével a kiskutyának, és az meg is ette reszketve-habzsolva az egészet! Szegénykém, mi lehetett a baja, hogy két hétig nem járt erre?
Még beszéltük is anyámmal, hogy akkor, ha nincsenek szerinte kutyák, mi lesz a maradékainkkal? Olyan jó volt eddig, még ha minden alkalommal el is kellett cipelni, de jó volt a tudat, hogy nem megy semmi kárba. Minden jó helyre megy, ami maradék vagy száraz kenyér, kenyérhaj. Ha nem lesznek kutyák, anyámnak hiába viszem, ő má' csak nem fogja megtáplálkozni...
Azért nem tudjuk, mi van, mert eleve zűrös volt ott a lakó- és tulajdoni viszony. A tulajdonos nem ott lakott, de a fia (néha?) tán igen. Volt, hogy pár hónapra Hajast pl. el is vitte a tulajdonos, és csak a kiskutya volt...
Most meg az van, hogy állítólag eladta a házat, és új tulajdonos lesz. Már zajlanak a munkálatok. De hol lesznek a kutyák? Elviszi a régi tulaj, itthagyja, vagy szélnek ereszti szerencsétleneket? Hát remélem, hogy nem a legutóbbi!
Nekem mindegy lenne, ki a gazdájuk, de nyugodtabb lennék, ha tudnám: van egy száraz, védett kuckójuk, régi plédekkel bélelve, esetleg házfallal a hátterében, szél ellen védve. Ez nem igaz, hogy télen, nyányós, nulla fok (meg ha mínusz 15 van, akkor is) körüli időben a kiskutya a szabad ég alatt, maga vájta gödörben alszik. Rövid szőrrel... Egyáltalán hogy van még meg?)
Na, ezért reménykedem benne, hogy VAN valami hajlék tán nekik, csak anyám nem tud róla.
Meg azért nem csont-bőr kutyák ezek, a kiskutya is, ha két hete nem járt itt, mégiscsak megvan, és bár én úgy láttam, fogyott, de nem állnak ki a bordái, na.
Kicsit sokat írtam a kutyákról, de eléggé foglalkoztatnak mindig az állatok...
Vittem még anyámnak egy könyvet, amit a piacon vettem használtan, én is elolvastam, és szerintem neki is fog tetszeni. Valamint vittem négy ceruzaelemet, mert láttam, hogy valami amiatt nem jó, mert nincs eleme. Vittem két zacskó mogyorót, amit még én kaptam Szilvitől Mikulásra, mert nem tudom megrágni, illetve úgy mondanám: nem kockáztatnám a tömött fogaimat meg a felső koronáimat. Kötelező olajosmag-evésem rendezésére inkább hántolt napraforgót szoktam enni. Szóval nem mintha anyám fog nélkül pláne meg tudná enni:)))), de azt mondta múltkor, hogy a madaraknak jó lesz. Bár most gondba esett, hogy ha sós, akkor mégse rakja ki. Mondtam, hogy próbálja meg megmosni, aztán meg terítse szét a kályha közelében, hátha úgy fel tudja használni.
Közben jött a postás is, hozta a nyugdíját. Kicsit visszafogottan örvendezett a kétezer Ft-nyi emelésnek; szóval nem járt indiántáncot, na.:)
Ebből aztán szétosztotta mindenre, amire kell -- most pl. fát venni nagyon muszáj, az vagy 40 ezer is szokott lenni! --, ideadta a csekkjeit befizetésre pénzzel, adott mobilfeltöltésére háromezret, meg nekem (szegény, annyira sajnálom, hogy el kell tőle fogadni!) támogatást, oszt már alig maradt neki valami.:((( Őrület ez, de közösen megegyeztünk, hogy a sopánkodásunkkal nem lesz jobb, tudomásul kell venni, hogy ez van, és így mindenki elvan csórón, alig, de valahogy...:(((
Beszélgettünk még jó ideig, aztán felkerekedtem, mert a sötétben így sem vagyok biztos, hogy ki tudok kerülni minden árvizes járdaterületet, amit idefele még láttam, ugye, de hazafelé már csak az emlékezetemre hagyatkozhatok, hogy hol nem tudok a szokott utakon menni, átmenni.
Tegnap este elkészült egy kis keresztszemes könyvjelző, István egyik karácsonyi ajándéka.
Érdekes móka volt, mert végre egy előre méretre szabott és -- hál' istennek -- az oldalszélek kipikózva, valamint egy előregyártott zsinórlógó is rendelkezésemre állt. Ezáltal a végén csak az alsó és felső részek beszegésével kellett foglalkozni, miközben alul belerakom a lógattyút.
Szerintem István nem is tudta, hogy ez könyvjelző, mikor megvette, mert akkor -- mivel ismer annyira -- tudta volna: úgysem használnám rendeltetésszerűen soha. Viszont: ilyen képkeret nincs. Tehát ha faliképként szeretném használni, ahhoz külön vagy be kell keretezTETni, vagy -- amit választottam is -- gombostűvel feltűzni a falra á la natur.
Egyelőre nem végleges megoldás, mert nem nagyon tetszik ott, ahova feltűztem... meg hát nem is tudom... ki van téve a pornak stb. Jó, tudom, a rengeteg időt belenyomott kézimunkás terítők, díszpárnák, falvédők is ugyanúgy ki vannak téve a pornak másoknál, de pont ezért azokat időnként mosni is kell. Én pedig élénken emlékszem egy olyanra, hogy anyám kimosta a díszpárnahuzatokat, és bizony, néhány fonal festéke "megindult"... befogta a fehér részeket, meg hát más egyebeket is. Alapvetően mondhatjuk: dobhatta volna utána a brandtba. Mi, mondjuk, nem dobtuk, hanem ágyneműhuzatot húzva rá, sajnos; és ágybelinek használtuk... De akkor is, ezért kínlódni annyit???...
Még hozzátenném, hogy bátrabb vagyok most már az ilyen számolós kézimunkáknál. Ugyanis a leveleket pl. én rögtönöztem a virág szárára, valamint az alsó és felső díszítő jellegű sorok is az én agyhelyemből pattantak ki. Az eredeti minta szerint lettek volna ott teljesen más hímzésfélével kusza, tényleg összevissza-jellegű tekervényes virágok, melyekhez szerintem nem is volt elég fonal, és szintén szerintem stílusilag abszolút nem passzoltak egy keresztszemeshez. Nos, én azok helyett kitaláltam e díszítő jellegű, ám szintén keresztszemes sorokat.
Ma meg kivasaltam, lefotóztam és egyelőre feltűztem így, ahogy van, a falra.
371. Új szavak: sarkos, necces, bundás, latyak
Sarkos cipőben mentem ki latyakban,
necces volt nagyon, jól el is taknyoltam.
Bundás, a kutyánk is jól körbe ugatott,
fura volt neki, hogy a dágványban matatok...
372. Új szavak: kacsaláb, karalábé, kuttyog, kellemes
Kuttyog, korog a gyomrom az éhségtől,
töltött karalábét várnék, hogy megfőjön.
Hamarabb megfőtt pár darab kacsaláb,
elrágicsálni kellemes elfoglaltság.
373. Új szavak: csengettyű, próba, moha, lényegtelen
Imádok mohán mezítláb járkálni,
de ez télvíz idején lényegtelen.
Szeretném ezt a csengettyűt kipróbálni,
hogyan szól - mielőtt megveszem.
374. Új szavak: nyitott, meleg, házias, kandalló
Nyitott ablaknál lehűl a levegő,
de akkor is muszáj szellőztetni.
Kellemes meleget ont a kandalló,
házias, otthonos dolog így pihenni.
375. Új szavak: kötél, fogkefe, kontaktlencse, fáj
Gyerekkoromban kötéllel húztak be
bennünket fogat mosni, nem volt
nagy barátunk a fogkefe.
Pedig sokkal természetesebb volt,
s nem is fájt cseppet se,
még annyira sem, mint amilyen kellemetlen,
ha először kerül szembe egy kontaktlencse.
376. Új szavak: bont, üres, elég, kocka
Szilveszter után egy nap kockafej jár,
elég üres a fej, jó, ha épp nem fáj.
Nem igazán kíván az ember újra inni,
tán már nincs is üveg, mit ki kéne bontani.
377. Új szavak: hordágy, fekvőtámasz, kérdés, szókincs
Kérdésre a válasz nincs a szókincsemben,
hogy fekvőtámasz közben miért tört el a kezem.
S hogy mikor valaki mentőt hívott közben,
miért raktak hordágyra, mikor "csak" karom törtem.
378. Új szavak: almalé, nadrág, lyukas, folyik
Lyukas ez a nadrág úgyis,
az almalé meg jól ráfolyik.
Nem kínlódtam vele többet,
felmosónak majd csak jó lett.
379. Új szavak: borostás, ösztökél, villamos, kuncog
Öreg villamos lassan döcög,
borostás apó csendben ücsörög.
Arra gondol, mikor régen még bakon ülve
ösztökélte lovait gyorsabb ügetésre.
Kuncog magában a régi emlékeken,
a villamos meg csak zötyög csendesen.
380. Új szavak: rajongás, zene, gyógyír, halk
Egy jó és halk zene gyógyír a léleknek,
ha elege van már a napból az embernek.
Rajongás sem kell feltétlenül hozzá,
csak szép, békés legyen, tegyen nyugodttá.
381. Új szavak: kukorica, puliszka, madárlátta, morzsás
Kukoricadarából készül a puliszka,
gyerekkoromban megfőzte nagymama.
Apám este hazajött, jóízűen ette,
de amúgy előtte szüksége volt levesre.
Aktatáskájából időnként
kiöntötte a morzsát,
hozott néha maradék
kenyeret, madárláttát.
Szegények voltunk, de ez akkoriban
nem volt feltűnő vagy szégyen,
senki nem volt gazdag ott,
akkor, azon a részen.
382. Új szavak: gyűjtő, irodalom, mérföld, hinta
Mondhatnám már azt is, hogy könyvgyűjtő vagyok,
egész életemben irodalmat bújtam.
Írás-olvasáson kívül is rengeteg a hobbim,
felsorolni mindent képtelen is voltam.
Gondolatban mérföldekkel szállok vissza régre,
időben egészen a vidám gyerekkorba,
emlékszem, mennyire szerettem és folyton rajta ültem,
s ez nem volt más, mint az imádott hinta.
383. Új szavak: védangyal, biztonság, pályaudvar, emlékezés
Visszaemlékeztem a régi pályaudvarra,
éber őrök vigyáztak minden peronnál.
A védangyal szerepét játszották sokszor,
nem sok dolog volt fontosabb a biztonságnál.
384. Új szavak: masni, csíkos, megköt, rászorul
Pettyes szalagom megkötném,
mint katicabogár, röpködném.
De ha szemet vetnék egy krumplibogárra,
rászorulnék egy csíkos masnira.
385. Új szavak: tinta, törzs, kizár, mégis
Egy kidőlt fatörzsön szerettünk ücsörögni,
tintával rajzlapra bármit rajzolgattunk,
babaruhát varrogattunk, cseverésztünk,
kizártuk a világot, kezdett esteledni,
s mi mégis oly sokszor még este is ott ültünk.
386. Új szavak: bál, kukoricafosztás, lánykérő, csigacsinálás
Nagyanyáink idejében téli program volt
a kukoricafosztás, énekeltek ifjak s vének,
nemegyszer pedig lánykérőbe mentek legények,
s farsang idején bálokban is ropták
persze a lány anyja ott volt, mert úgy illett.
Lagzi előtt az egész falu összesereglett,
mert disznóöléshez, csigacsináláshoz így kellett.
387. Új szavak: háztűzhely, lábtörlő, céltábla, mosoly
A háztűzhely elé nem való lábtörlő,
küszöb elé kell azt kipakolni.
Ha nem ott van, céltábla az ember,
mert nincs mibe cipőjét megtörölni.
Lehervad a benti arcokról a mosoly,
ha dágványos cipővel kezd el jönni-menni.
388. Új szavak: tündér, varázspálca, mesevilág, cél
Kár, hogy az ember nem feltétlen tündér,
néha jó lenne egy varázspálca,
elképzelni minden szépet és jót, mi cél,
a mesevilág rögtön ránk találna.
389. Új szavak: gyötör, stabil, fogkrém, dívány
Fogfájás is gyötör még az influenza mellett,
elég stabilan rákezdett, a fene, hogy enné meg!
Fogkrémmel a duzzadt ínyem bekenegetem,
csökken kissé a fájdalom, díványra heveredem.
390. Új szavak: kínomban, zárva, árva, sárga
Réten sétálgattam, közben
sárga árvalányhajat láttam,
egy hős darázs jól megcsípett,
a patikát persze zárva találtam.
Hogy tán allergiám nincs,
csak abban reménykedtem,
kínomban gyorsan vagy
féldeci ecetet rákentem.
391. Új szavak: dekorál, forgács, hacuka, macera
Farsangra dekorálnék, de sok vele a macera,
a konfetti, mint forgács... majd tán szedje össze más...
újabb gond a jelmez, mi legyen a hacuka,
akármilyet próbálok, minden olyan pacuha...
392. Új szavak: mosdókesztyű, salétrom, tető, cserepes
Cserepes tetőm lassacskán beázott,
salétrom a falon rendesen meglátszott.
Mosdókesztyűvel súrolok, de hiába a robot,
ez az ócska, rozzant ház rajtam úgyis kifog.
393. Új szavak: zsinóros, kalpag, tollas, mente
Ezek aztán a legények,
nézzétek csak, jányok!
Zsinóros mentéjük, tollas a kalpagjok,
nincsen kifogás'tok!
394. Új szavak: szobor, sötét, illegális, talán
Illegális dolog szobrot meggyalázni,
sötétben, suttyomban bátornak látszani.
Kukaborogatás, padrongálás után talán
hős suttyóként nappal mellet döntögetni.
395. Új szavak: henger, csöndes, kéreg, sekély
Csöndes éjjel után hangos lett a reggel,
naná, hiszen beindult korán az úthenger.
Sekélyes álmomból felkeltett a méreg,
begyújtok legalább, kiszáradt talán a fa,
mit felvágtunk, s itt van a sok kéreg.
396. Új szavak: honvágy, előny, göndör, csillogó
Mentő vitt kórházba, kislányt szültem,
göndör barna haj, csillogó kék szem...
Egy napig vajúdtam, nemigen volt előny,
nem telt magánorvosra, ezért némi közöny
vett körbe, meg félelem és magány.
Végül is lehet, jobb volt így talán.
Nagy népi kórterem, úgy 25 ágyas,
nem véletlen, hogy érezni kezdtem a honvágyat.
397. Új szavak: csipke, fodor, gőzölög, menta
Fodormentatea gőzölög előttem,
de a citromos csipkebogyóteát is kedvelem.
Felváltva iszogatom, nem viszem túlzásba,
pedig többet kéne innom, de elfelejtem néha.
398. Új szavak: rövid, pirít, platina, harmad
Arannyal vetekszik az értéke: ez a platina,
s kémiailag roppant ellenálló fém.
Röviden mondom és most már harmadjára,
rápirítok arra, ki még mindig nem tudja.
399. Új szavak: szór, alany, széles, fogad
Széles mosollyal fogadtak a vendégházban,
ahol gyerekekkel töltöttem pár napot,
kicsit jobban szórtunk el erre-arra pénzt,
mint ahogy - takarékos alanyok - gondoltuk.
400. Új szavak: garancia, tolongás, hiszékeny, érdekes
Hétköznap délelőtt csinálom meg a nagybevásárlást,
talán akkor elkerülhetem a borzasztó tolongást.
Bár erre egyáltalán nincsen semmi garancia,
hogy az emberek zöme nem ugyanígy gondolja.
Érdekes lenne, ha kevesen soppingolnánk,
hiszékeny nem vagyok - majd látjuk, mi vár ránk.
Első könyv 2016-ban
katy_swartz kihívása volt, 199. résztvevő voltam benne.
Sziasztok!
Az lenne a feladat ,hogy olvassatok el egy YA könyvet az év elején ! :)
Feltételek:
- AZ OLVASÁSOKAT A KIHÍVÁS KEZDETÉTŐL FOGADOM EL! :)
- Nyomjatok rá a jelentkezés gombra;
- hozzatok olvasási és értékelési linket (lehet csak csillagozás is).
Figyelem: csak pontos dátumozást fogadok el, nem elég az évszám.
Hozzászólásban kukacoljátok be a nevem, és igyekszem mindenkinek pár napon belül küldeni a plecsnit! :)
Jó olvasást, molyok!
Charles Dickens: Karácsonyi ének című könyvével kezdtem az évet, tehát azt küldtem be.
Jelzem, máig nem tudom, mi az az ún. "YA" könyv, amit hozni kellett...
Azt láttam, hogy egy szakrális jellegű könyvet pl. nem fogadtak el, és az volt a kifogása a kihívónak, hogy bocsánat, de ifjúsági könyvet szeretne látni.
Viszont akkor talán a kihívás címe így nem fedi a valóságot, mert ha valaki azt a könyvet olvasta ez évben először, és azt nem viheti, akkor jelölni kellett volna a címben, hogy "első valamilyen könyv", amit hozzunk.
Nekem mindenesetre a Charles Dickens-könyv csont nélkül ment, pedig tudja fene, nem kimondottan ifjúsági könyvnek nevezném azt sem (már amennyiben a YA azt jelenti (?????).
Lényeg, hogy szöveges kihívást vittem természetesen és nem csak csillagozást; és megjött a 268. plecsni.
Bejegyzések
