BÚÉK!

Boldog új évet mindenkinek!

 
Mára nem terveztünk menőkés programot. Így lényegében teljes punnyadásos-pihenős napunk volt, melyen gépre töltöttük a fotóinkat, selejteztünk, szelektáltunk; részt vettünk a macskások netes beszélgetéseiben, elküldtük a fanyűvős képeinket a macskásoknak, válaszolgattunk ismerőseink méljeire. Szerencsére két nappal ezelőtt este elég rendesen vettünk kaját a westendi éttermekben, így nem ütközött nehézségekbe az evés-ivás sem. Sokat cicáztunk, fotózgattunk is néha, megnéztünk néhány filmet dvd-n, és természetesen kaptam egy búék-csomagot olyan pillanatban, hogy eszem ágába sem jutott a lehetőség: 3 dvd, most nem sorozatokkal, hanem külön filmekkel, a Cast-könyvsorozat 7. kötete, egy hajfesték és egy Q10.
(Sok éve Q10-elek, míg dolgoztam, rendszeresen gondoskodtam a napi betevő szemről... Aztán most, az utolsó csaknem egy évig nem szedtem a Q10-et, mert örültem, ha fontosabb dolgokra telik. Csak később esett le a tantusz, mekkora a különbség, ha szedem, vagy ha nem. Nem is tudom megmagyarázni, de valahogy erőnlét, vitalitás szempontjából nem mindegy, hogy szedem-e vagy sem. Istvántól már mikor nálam volt a gépemet csinálni december elején, is kaptam egy dobozzal, meg most is... úgyhogy ezekkel elleszek jó darabig... és hálisten, hajfestékben sem fogok hiányt szenvedni, ahogy elnézem...)

Ittlétem alatt megnéztük már a Pókember 2.-t, a 3.-at, a Csizmás, a kandúrt, a Leleményes Hugót és egy Sherlock Holmes-filmet. Olyan otthonos érzés csak úgy degleni és filmet nézni... és igyekezni nem gondolni problémákra és negatív dolgokra.
De egyébként meg nem csak henyéltem én: felraktam az (általában tőlem eredő) apró plüssmacikat a szobafalra, ehhez némi átrendezés is szükség volt a falon, mert a cicák időnként beleszólnak abba, amit elérnek...
Lecímkéztem, szétvagdostam az összekötő szálakat az Istvánnak vett halom zokniról és alsókról, a zoknikat összegombócoztam, mutatva neki is, hogy hogyan kell... s ezáltal elejét vesszük annak, hogy kómás és rohanós reggeleken ne találjuk a tiszta zokni párját...
Aztán kivettem a legutóbbi 3 rajzomat a keretekből, és István beszkennelte a rajzokat, hogy valamilyen formában nekem is megmaradjanak a gépben, majd visszavarázsolva a keretekbe, fel is raktuk közösen azokat a falra.
Úgy döntöttem, felrakom most ezeket a képeket, ha már be lettek szkennelve.
Az elsőt akkor kapta, mikor itt volt gépet javítani, a másik kettőt pedig most vittem magammal.