A makedón összeesküvés

Régi jó, kedves kollégám a kiadóban az én leépítésem előtt 3 évvel távozott önként a kiadóból. Kiadószerkesztő volt, több nagy volumenű könyvet állított össze, tehát jelentős tapasztalattal és eléggé kialakult tudásháttérrel, stílusértékekkel rendelkezik, amúgy magyartanár és újságíró.
Utána egy másik kiadónál helyezkedett el, ahol úgymond, az előzőekkel összehasonlíthatatlan, békés, dolgos, ám nyugodt -- emberként, szakemberként elismert -- 5 évet töltött. Amikor is jött az ötlet: könyvet fog írni, melynek ötlete és vázlata régóta körvonalazódott gondolataiban. Az Ulpius Kiadónál a könyv néhány bemutató fejezetével meg is nyerte az aktuális pályázatot, szerződtek vele... és akkor, mivel a végkifejlethez időre volt szüksége, önként elvonult és írásra adta a fejét.
Velem nemrég vette fel a kapcsolatot a fb-on jelölésével és üzenetével, levelezgettünk, miközben egy szót nem ejtett csaknem fél éve megjelent könyvéről... Saját jószántamból kerestem rá és találtam meg! Csak sajnos, beláttam, hogy számomra ez nem most lesz elolvasva, mivel nincs 3400 Ft-om könyvet venni. Viszont baromira kíváncsi voltam, mert ismertem Szabolcsot: ha valaki, ő aztán remek író lehet, s biztos a könyv sem lehet akármi! Mind szakmai tudása, szerkesztői, írói, művészettörténeti, történelmi téren való jártassága révén; mind jelleme alapján: tudtam, hogy ő nem adna ki bóvlit. Ha ő egyszer írt valamit, akkor az könyv. És tudtam azt is, hogy ha törik, ha szakad, valami módon úgyis el fogom olvasni.
Utánaolvastam mindent, amit csak a neten találtam, és tetszett, amit láttam-olvastam.:)
És ahogy erről beszélgettem Istvánnal, ő történetesen (mily meglepő!) megjegyezte az író nevét és az említett könyv címét; s megkaptam tőle egyik karácsonyi ajándékként.:) Örömöm persze nem ismert határt. Még Pestről tudattam a hírt Szabolcs barátommal, hogy képzelje, mekkora öröm ért: megkaptam a könyvét! Mire ő úgy válaszolt, hogy Magdikám, már azt hittem, valami fényes állás van kilátásban.:)
Hát igen, minden relatív...

Még hazafelé a vonaton elkezdtem olvasni.
4-én estére olvastam végig, mivel nem tudtam szakadatlanul olvasni, csak időnként; holott egyébként valóban letehetetlen, szuper volt a könyv! Nagyon tetszett az a hihetetlen tudás- és infóháttér, mely végigkísérte a mozgalmas, érdekes, fordulatos történetet. Valóban a Dan Brown-könyvek hangulata és jellege tükröződik belőle, azonban külön gratulálok az egyedi stílushoz, s ahhoz, ahogy az egész történetet átszövi a kitűnő, ironikus, igazi humor. Számomra szakmámból adódóan nagyon mérvadó a rendkívüli figyelmességgel végzett szöveggondozottság, stilizálás, a tökéletes helyesírás – tehát a magas szintű korrektúra. Minden szempontból nagy élmény volt, s örülök, hogy olvashattam.
Mindezt megírtam a Molyon is, ahol 5 csillagra értékeltem a könyvet, és ezért Szabolcsom hálás volt, pedig ez az igazság, szépítés nélkül.
Aki szereti a Da Vinci-kódhoz hasonló, művészettörténeti alapokon nyugvó és limerickes, megoldásra váró, rejtélyekkel teli izgalmas, nyomozásos, "versenyfutás az idővel" történeteket bonyolult politikai és hatalmi érdekekkel-háttérrel, azok minden bizonnyal meg lesznek elégedve és nem igazán tudják letenni az olvasmányos, kitűnő könyvet.
Szabolcsnak szerződése van a következő kötetre is, melyben ugyanez a nyomozógárda fog "szerencsétlenkedni", s írójuk ez idő szerint most ezen a soron következő köteten dolgozik. Remélem, azt is olvasni fogom úgy egy fél év elteltével! És még többet is...!
Még egyszer szeretettel gratulálok!