Temetőben

Ma voltam a temetőben. Sajnos, nem készültem fel előre, mert előtte a városban volt elintézendőm, és nem voltam benne biztos, hogy kijutok. Ha készülök rá, akkor mindenképpen némi kerti szerszámkészlet kellett volna hozzá és kisseprű, de legalább egy kés vagy metszőolló...

Apai nagyanyám sírja a legegyszerűbb, hisz néhány éve zárt borítású, csak egy rombusz alakú rés van középen, ahova befér néhány váza virágoknak. Innen csak kivittem a száraz csomókat, kimostam a pitliket, s a friss vízbe beleraktam a gerberákból és kardvirágból álló csokrétámat.

Apámnál fedetlen a sír, és anyám gyönyörűen és nagy szakértelemmel meg szokta tudni csinálni, de ebben a hőségben nincs ő sem a helyzet magaslatán, így pár hónapja ő sem nagyon tudott kijönni. Így hát sajnos, teljesen ellepte a gaz, és nem is akármilyen, hanem tarack és muhar. Próbáltam én kézzel tépkedni, de kegyetlen volt. Leginkább kaszálni kellett volna. Hihetetlen, hogy ennyi idő alatt mi lett a mindig tip-top sírból kinézet terén.

A nap közben kegyetlenül tűzött a fejemre-hátamra, és így, mindenféle szerszám nélkül egy idő után beláttam, teljesen reménytelen a dolog. Ezért annyit tettem, hogy az elszáradt barna színű, valaha virágmaradvány-kötegeket kiszedtem, a vázákat kimostam, közben fordultam 1-1-gyel a két kezemben a kúthoz meg vissza vagy háromszor, hogy ahol a gazban virágtöveket sejtek, legalább megöntözzem, s a végén friss vízbe tegyem a saját csokromat, mely csak színben tért el a nagyanyámétól.

Itt, az apám sírjánál való hasztalan ügyködés közepette egyszer csak megrebbent a mögöttem álló bokor. Gyanakodva néztem, mi lehet az. Hát, egy cirmos cica volt! Tudom, hogy külön idősek kis csoportjai járnak ki etetni a temetői cicákat. Már többször is láttam közülük szebbnél szebbeket, egyik-másik egészen szelíd. Megállt egy kicsit, rám nézett, no, ilyenkor szoktam sajnálni, ha nincs nálam semmi -- mit most --, amit adhatnék neki... mert mindjárt feltámad bennem az istápolhatnék...

 

Nagynénémnek az urnasírkertben még nincs sírköve. Tekintettel a körülményekre, fogalmam sincs, mikor lesz neki. Jóval kisebb sírterületén valamivel enyhébben, de szintén jó sok gaz nőtt, azokat ki tudtam gyomlálni, mert a nála levő föld az homok. A primulacsomókat és krizantémtöveket szerencsére felismertem, a többit kigyomláltam. Meglocsoltam, majd a fejfához és a sír végéhez állított vázába beleraktam a számára hozott 1-1 szál gerberát.

Ezután még a régi jó baráthoz és kollégához mentem el, aki kb. 50 méterre fekszik a ravatalozótól, és egy szál fehér rózsával emlékeztem rá.

Egyébként nagyon szeretem a temetői sétákat, csak annyira gyatra a térérzékem és tájékozódásom a nullánál is rosszabb, hogy egyszerűen nem találok meg senkit, pedig már rengeteg "halottam" van minden szinten, családon kívül is. Ráadásul még fényes nappal is vigyáznia kell egyedül az embernek, mert sajnos, lecsapnak és kirabolják az egyedül ott serénykedő embereket, én pedig igen félős vagyok.

Múltkor anyukámat is majdnem kirabolták, nem vette észre, hogy az urnasírkert (ami eléggé a temető szélénél van) melletti úton -- nem messze tőle és a sírtól -- elcsörtető 3 bátor, hangos "úriember" közül, miután már jól tovahaladtak mellette, 2 gyorsan visszafelé oson, őfelé... Anyámnak az volt a szerencséje, hogy közös ismerősünk, egy korombeli hölgy, aki időnként segít neki és felajánlotta, hogy elkíséri a temetőbe, az út másik oldalán a kútnál foglalatoskodott, és időben odakiáltott anyámnak. A suhancok akkor vették észre, hogy hopp, anyám nem is egyedül van, és elfutottak. Különben annyi lett volna a táskájának mindenével együtt, talán még le is csaphatják...

Na, ekkor mondta anyám, hogy ha lehet, ne menjek egyedül, de mindenesetre ne pakoljak le semmit a földre, ha nem muszáj, mert akkor nekem is oda tényleg mindenem (összes iratom, bérletem, bankkártyám, némi zsebpénzem, mobil és fényképezőgép -- mert nyilván azt is viszem magammal... ezekből anyámnak "csak" az összes iratai és a némi pénze lett volna oda, mert a többi, amit magamnál felsoroltam, neki nincs. De pont elég! Főleg még ha mondjuk, biztonság kedvéért előbb főbecsapják az embert...).

Így aztán célszerű az általvetős tarisznya ilyenkor. Ha felkészülten megy az ember és szerszámos-kellékes szatyrot-táskát is visz, hát azt nyilván leteszi, de ha azt kapják fel, akkor sem az iratai stb. tűnnek el...