Munkaügyi és munkanélküli helyzet

Július 11-én, mikor 3 nap híja volt annak, hogy első évfordulóját "ünnepelhettem" munkanélküliségemnek (tavaly 14-én járt le a munkaviszonyom), mennem kellett a munkaügyi központba, akkorra volt időpontom. Az első, mióta nem a munkaügyitől kapom a járadékot, hanem már az önkormányzattól azt a 22800-at...
Rengeteg ember állt spirálvonalban, kordonok között, hogy jobban elférjünk a jelentkezésnél és ne legyen káosz. Csak az, míg megkaptam egy sorszámot, volt 40 perc.
Most máshova küldtek, nem az eddig megszokott emeletre, ügyintézőhöz. A dögmelegben már előbb rosszul voltam, de ráadásul gondolkodás nélkül nekivágtam a harmadik emeletnek... még félóra várakozás után is úgy éreztem, nem csökken sem a tachycardia, sem a légszomj. Ekkor már gyanakodhattam volna, de én naiv, nem tettem. Bejutva ugyanis pár percen belül kiderült, hogy amit eddig mondtak, az mától nem úgy van. Eddig az volt, hogy 55-ön felül már nem küldik ki az embert közmunkára az utcára. Mint kiderült, de bizony, igen. Eddig úgy volt, de bocs, most már nem! Na, ezt a bizonytalanságot, korlátlanságot rühellem, mint a szart. Hogy nincs etalon, nincs mérték, mindenki azt csinál a kiszolgáltatott emberekkel, amit akar. Mindenki ki lesz közvetítve! Nem értettem kristálytisztán, mi a fene is van, hova és mikor, merre kell elindulni, azt meg pláne, hogy miért kell bejönnöm egy újabb hét múlva. Ami ugyan jelentett 1 hét haladékot a halálos ítéletemig. Bekaptam egy Nitromint nyelv alá.
Megkaptam a pecsétet, közölték, hogy ki leszek közvetítve, és 19-én jöjjek be újra a munkaügyi központba. Lényege, hogy állítólag mindenkit ki kell, hogy közvetítsenek a DEHUSZ-hoz, a Galamb utcára, és méltóképpen el kell ájulni attól, hogy ez a cég hányezer embernek biztosít újra munkát, mintegy 47000 Ft-ért. Hogy bruttó vagy nettó, most őszintén: fontos? Lényeg, hogy a DEHUSZ alkalmaz, megteremti a lehetőséget közmunkára. Közben persze ne felejtsük el, hogy nem kapják a parasztok a 22800-at, tehát ha így vesszük, havi 24200-ért naponta felkapják a kis világítózöld mellényüket, és aló, ki az utcára a nagyobbrészt nagyszájú, hatalmas önbizalmú, vegyes, vagy túlnyomórészt kisebbségiek közé. És teljesítsek közel 56 évesen, nagyfokú csontritkulással, reumával, lumbágóval, úgy, mint a 25 éves srác; hogy a jobb karom nem tudom derékszögben felemelni, valamint angina pectorissal, aritmiával és tachycardiával, amikor még a csapból is az jön, hogy ebben a melegben a szívesek NE menjenek ki az utcára!
Amikor a kardiológián huszonéve és pl. tavaly is, mikor 24 óráig hordanom kellett az EKG-holtert, megmondták, hogy a nyári hőség, terhelés-cipekedés és lépcsőzés vagy bármilyen fizikai álló-jövő-menő-hajlongó meló nálam egyenként is jelentős kardiológiai rizikófaktor. Halmozottan meg pláne tilos belemerülnöm ezekbe a dolgokba, mert az angina pectorisból seperc alatt infarktus lesz.

Azt mondtam magamban, hogy inkább felakasztom magam!
Most is ezt mondom.
Az a helyzet, hogy még itthon is kínok kínjával, túlélés szintjén viselem ezt a rohadt dögmeleget, gyerekkorom óta kimondottan... hogy is mondjam finoman, tehát "nem kedvelem" a nyarat, mindig már márciusban előre rosszul voltam tőle, hogy jön a nyár... és azon kevesek közé tartozom, akik ezt mondják februárban is! Sokszor rosszul vagyok, úgy érzem, aránytalanul sokat dolgozik a szívem még nyugalmi állapotban is, amihez nincs elég levegőm. Belső hőségérzet, kihagyó szívritmus, amit pár perc múlva az bepótol... tompa és mély fájdalomérzet a mellkasban, kisugárzás a gyomor és a vállak felé, bal kar zsibbadása. Iszonyú gyengeség. Ilyenkor soron kívül kell gyógyszereket bevennem meg hasonlók... és még a boltba se mennék le, ha nem muszáj. De nem baj, menjek 50 fokban gazolni meg szemetet szedni! Rosszabb esetben stadiont felújítani és villamossínekkel szarakodni, pihenésként korlátokat festeni az utak mentén.
Mindezt elmondtam én az ifjú hölgynek is, persze dióhéjban. Aki azt mondta, hogy ettől még ki kell közvetítenie. Hát! Persze, hisz nincs pénz még a nyugdíjasokat sem eltartani, akkor segítsük hozzá ezt a korosztályt, akinek még pénz nélkül kell elélnie 8-10 évig, hisz nem kell sehová!, hogy addig elpusztuljon. Húsz-száznegyen-ezerötszáz-tizennyolcezer ember meghal az öregségi előtt, annyival kevesebb nyugdíjat kell osztani!

Még van egy reményem, hogy a DEHUSZ-nál is csak van foglalkoztatási felülvizsgáló orvos, mint régen az üzemorvos volt. És ha oda elviszem a vaskos kis orvosi dossziémat, talán hátha nem közvetít ki az utcára. Vagyis most lenne reális az a "NEM ALKALMAS" pecsét, amitől mindig féltem, míg szerkesztő-tördelő voltam, ülőmunkában. Ott az éves kontrolloknál mindig agyonrettegtem magam, mert nem mindig ment olyan simán az az "ALKALMAS" pecsét! Az EKG-mat időnként fejcsóválva nézegető orvossal igencsak vitába kellett szállni, ügyesen, hárítva, megnyugtatni, milyen prímán vagyok, és igen, nemsoká meglesz az a szívkatéter meg minden... (Frászt, nálunk ilyesmit csak szabadságot kivéve lehetett megoldani, de legalább nyertem egy évet.)
Ha mégis alkalmas leszek, akkor pedig saját érdekemben NEM megyek. Inkább megdöglök. Ez a 22 ezer Ft is még meghalni is kevés. És azért menjen az ember közmunkára, hogy 47-et kapjon, mínusz 22800? Hát kapják be! Nekem a 47 is ugyanolyan lehetetlenül kevés pénz, mikor csak a számláim 60-70 közt vannak! És hol vannak a gyógyszereim, némi kaja és a jószágaim etetése? Szándékosan nem beszélek üdülésről, kulturális szórakozásokról, ruházkodásról, mióta az alapvető napról napra élés is nehézséget okoz.
Lényeg, hogy mikor az embert kiszolgált vén kutyaként kidobják az utcára, utána meg éhbérért kicseszik közmunkára, itt nem csak arról van szó, hogy büdös a munka, és együtt lapátolok általánost sem végzett, nagyszájú, önbizalommal telt akárkikkel, akár kisebbség, akár többség. De legalább, ha már a segélyt elvonják közben, legalább fizetnék meg rendesen, motiválják tisztességesen azokat az embereket, akik ezt végzik akár tűző napon 54 fokban is, hét- és hónapszámra.

Mint megtudtam, vannak esetek, amikor a 47 sem jár. Mert teljesítményrendszer van! És aki ilyen szar állapotú és vín, mint én, az esetleg nem tud lépést tartani az ifjúsággal, s akkor egyrészt fújozzák, lenézik, cikizik, gúnyolják, másrészt nem jár neki a 47, csak mondjuk, 40 vagy 42. Naná, még meggazdagodna a paraszt!
Viszont a 22800 Ft úgy jár, ha szorosan együttműködök a munkaügyi központtal, aki annyiszor rendelhet ki akármennyi időre közmunkára, ahányszor csak akar! Ha nem rendel ki, akkor is igazolni kell majd az önkormányzat felé 30 nap munkaviszonyt évente!
A 11-i munkaügyi központos jelenéskor elhangzott az is, hogy önkéntes munkával is ki lehet váltani az önkormányzat felé a 30 nap munkaviszonyt, hogy kaphassa az ember a segélyt. Én akkor kértem ezt! Kértem egy bármilyen helyet, ami benti munka, netán ülő, és nem kell érte pénz, ingyen dolgozom! Nem azért, mintha nem lenne rá életbevágó szükség, hanem azért, mert ezt a megoldást láttam egyedül kivitelezhetőnek. Végső kétségbeesésemben úgy gondoltam, egy olyan hely príma lenne, ahol 30 napot INGYEN!!!!! dolgozhatnék, ha már a szakmai tudásom, becsületes, lelkiismeretes munkám sehova nem kell pénzért. Reménykedtem, hogy ingyen csak alkalmaz tán valaki?!?!
No, innentől kezdve látástól vakulásig ilyen helyeket kerestem. Leveleztem, telefonáltam, felraktam a FB-ra, hogy valaki segítsen önkéntes munkát keríteni, olyat, ahol igazolást adnak erről a munkaügyi központ felé. Hogy lássák az együttműködést! Még Dani fiam is segített, mert ő régebben alapítványi cégnél dolgozott, tényleg csak tiszteletdíj jellegű fizetésért, s úgy tűnt, ez sikerülni is fog. A jóindulat végül is megvolt! De aztán sajnos, nagyon sajnálták, és nem is rajtuk múlt, de közölték, hogy volt már ilyen ügyük, hogy valami ott dolgozó ember rokonának kellett ilyet önkéntes munkát biztosítani, DE azt az igazolást, amit ők adtak, a MÜK vagy az önkormányzat (?) -- fogalmam sincs -- nem fogadta el!

Csomó e-mailt elküldtem önkénteseket kereső helyekre. Válaszokat is kaptam: szívesen fogadnak minden önkéntest, DE nem tudják lepapírozni. Igazolást nem tudnak adni. Egyik helyen azt a magyarázatot adták, hogy az igazolás a munkaviszonyról könyvelői munka, s ők nem tudnak könyvelőt alkalmazni.
Más helyeken az derült ki, hogy kimondottan speciális igazolást fogad el az év végén a 30 nap munkaviszony bizonyítására a Hivatal. Mindegy, ekkor még reménykedtem, hogy ha a MÜK-ba való újra berendelésem napján, 19-én felmutathatok egy akármilyen szerződést, hogy önkéntes munkát kezdek, akkor ezzel az utcai közmunkát ki lehet váltani! Inkább dolgozom bárhol ingyen, ahol ülőmunkában lehet nagyrészt, mint kimenni ebben a rohadt hőségben, esetleg olyanok közé, akik szekálnak és utálnak. Mert mindig utálják, aki bármiben is más, mint a többi. És nem azért, arról szó nincs, hogy mert ÉN nézem le őket, hanem tudom, milyenek: épp az, hogy ŐK néznek le engem. Mert amolyan vagyok, mert 56 éves szív- és mozgásszervi betegen nem bírok úgy teljesíteni, mint ők! Saját anyám kardjába dőlt, mikor mindezt elmeséltem, és közölte velem, hogy "ez neked, jányom, nem fog menni. Az első órában mentő visz el". Nem vétóztam meg.
Nem jött össze az önkéntes meló, és ha összejött volna is, hiába, mert... rögtön mesélem tovább.

Tehát mentem 19-én újra a MÜK-ba. Szokásos kígyózás a számosztásnál, én teljes apátiában, rezignáltan sorakozom, mint a haláltáborban. Nem mondom el, miféle gondolatok jártak a fejemben, és nem is csak az ezt megelőző héten... azt tudtam, hogy utálom és nem bírom a nyarat, a fizikai munka, a közérzet az "összeválogatott" vadidegen emberek között, a fizikai teljesítmény elvárása közel 56 évesen, a hátam, ami már felkelés után 1 órával minden beavatkozás és terhelés nélkül is fáj... a térdeim, amik közül az egyik évek óta kattog a porckopástól, a másik pedig úgy fáj, hogy egyenesen húzom néha inkább, minthogy behajlítsam... a lapát, ami önmagában is kifordult a kezemből huszonévesen is (ez mostanra nemigen lett jobb!), az anyámnál való kertásási próbálkozások, amikor kb. 4 cm-re tudtam leásni, és 5 ilyen után már ki akart a szívem ugrani...
Hát mi baj történhet, ha azt mondom, NEM? Az, hogy nem 22800-ból NEM tudok majd kijönni, hanem 0 Ft-ból. Nagyanyám nem túl illendő mondása volt, hogy "nem szar, ha' kaka" (sic).

Érdekes módon most újra a régi ügyintézőhöz, a régi helyre kaptam a sorszámot. Több mint egy órát vártam, míg bekerültem. A hölgy nem értette, miért kellett már megint jönnöm, hisz a múlt hétről itt van a pecsét, és mára megint be vagyok írva... beszéltünk a közmunkáról is, de azt mondta, hogy amiatt nem kellett volna bejönnöm újra, ugyanis azt postán közvetítik ki, és egyenest a DEHUSZ-hoz kell menni! Hát mondom, azért jöttem, mert a másik hölgy azt mondta és be is írta a kiskönyvbe a mai dátumot.
Na, ekkor kérdeztem meg, mert jóindulatúnak és részvevőnek ismertem meg ezt a hölgyet 1 év alatt, hogy mi újság ezzel az önkéntes munkával. Azt mondta, hogy hiába találnék önkéntes munkát, ráadásul olyat, aminek elfogadnák az igazolását, mert ha közmunka van, akkor a közmunka felülbírál mindent! Az önkéntes és egyéb, minimum 30 napos munkaviszony-igazolásnak akkor van jelentősége, ha a segély éve már a vége felé tart, és ennyit igazolni kell ahhoz, hogy kaphassa a szerencsétlen a 22800-at. A rendes 30 napos munkaviszonyt ilyenkor helyettesítheti 30 nap önkéntes munka is. Mikor kértem, hogy hát akkor adjon nekem ilyen címeket, hol lehet 30 napos önkéntes munkát rendes, elfogadandó igazoláshoz kötendően kérni, érdekes módon nem tudott válaszolni, más témára váltott, mindenképp azt hangsúlyozta, hogy a közmunka az első, és ha valaki ezt a 22800-at kapja, bármit ott kell hagynia, és rohanni a közmunkára, ha a későbbiekben meg akarja tartani az év folyamán ezt a pénzt. Ja, és a közmunka sem úgy van, mint Móricka gondolja: 30 nap ugyan a kötelező a segély szempontjából, DE ha tovább tart, ha akár fél évre is tudnak biztosítani közmunkát, akkor köteles vagyok fél évig kimenni közmunkára nap mint nap, havi 47-ért. Ha jól teljesítek. Ha nem; kevesebbért.
Úgyhogy azóta most várom rettegve nap mint nap a behívót közmunkára postán. És akkor annyi esélyt még kapok tán az élettől, hogy ott egy előzetes orvosi vizsgálat alapján nem leszek alkalmas.
Ezt egyébként ennek a hölgynek is elmondtam nagyon nagyvonalakban, és ő is ezt javasolta: vigyem az orvosi dossziémat. Ja, és aztán kértem még tőle olyat, hogy nem tudna-e olyan közmunkát, ami pl. irodai. Mint régen, mikor iskolai végzettségnek megfelelően az érettségizetteket stb. bepakolták egy-egy irattárba, irodába. Nem, nem tud.

Tehát most a rettegés van naponta postásidőben, valamint az aktív munkakeresés.
Már nem önkéntes munkát keresek természetesen, hanem normálisat. Lemondtam a szakmámban való elhelyezkedésről is, az embernek be kell látnia, amikor a meglévő szakmai munkahelyek telítettek és neki nincs már helye. Megvariáltam az önéletrajzomat is ez alapján. Tehát, hogy elfogadok bármilyen betanított ülő, manuális munkát, akár műszakban is. Prímán bírom a monotonitást. De tényleg. Ezt a nyomdába való felvételikor is vizsgálták. Számtalan helyen fent van és bent van a jelentkezésem, önéletrajzom. Zömükben olyan helyeken is, ahol NINCS IS felvétel. Mert sehol nincs felvétel. De azért keresem, telefonálgatok, sokszor azt sem tudom, hova, milyen céghez, csak az érdekel, hogy a munka fajtája milyen, ott a szám és hívom. A segély fele rámegy a telefonálásra lassan. De nem kell aggódni, kiszórnak hamar!
Néhány példa:

Telefon 1.:
-- Halló, jó napot kívánok! -- Bemutatkozás. -- A hirdetésre jelentkeznék.
-- Jó napot kívánok! Ön csökkent munkaképességű?
-- Nem. De...
-- Hát akkor... köszönjük szépen.

Telefon 2.:
-- Halló, jó napot kívánok! -- Bemutatkozás. -- A hirdetésre jelentkeznék.
-- Melyikre?
-- Az irodai kisegítő és eljáróra.
-- Jogosítványa van?
-- Nincs.
-- Hát akkor hogy gondolja? Itt csomagokat kell cipelni, feladni... köszönjük szépen.

Telefon 3.:
-- Halló, jó napot kívánok! -- Bemutatkozás. -- A hirdetésre jelentkeznék.
-- Melyikre?
-- Takarító, kisegítő.
-- Hány éves?
Mondom.
-- Vannak egészségügyi panaszai?
-- Hát tulajdonképpen van ugyan néhány, de...
-- Hát, ide stabil egészségű munkaerő kell, viszlát.

Telefon 4.:
-- Halló, jó napot kívánok! -- Bemutatkozás. -- A hirdetésre jelentkeznék.
-- Melyikre?
-- Telefonkezelő, diszpécser.
-- Perfekt angol nyelvtudás?
-- Nincs. De a hirdetésben ez nem szerepelt!
-- Akkor is kell, köszönjük, viszlát.

És folytathatnám. Kudarc kudarc hátán, pofon pofon után. Nehéz, irgalmatlanul nehéz. Aki nem volt benne, mégpedig nem a mai időkben, azt még csak a szele sem csapja meg.

Most mindenesetre a csökkent munkaképességű valamiért előnyben van. Sokan javasolják folyamatosan, hogy miért nem próbálkozom a leszázalékoltatással. De látom, olvasom, hallom, tapasztalom, hogy nálam súlyosabbakat is visszagórnak munkára! Hiányzik nekem minden napra újabb és újabb megaláztatás?
Hátha egyszer az 55 éven felüliek után sem kell a munkáltatónak költségeket fizetnie, és lesz esélyem!?...