Anyámnál

Vasárnap anyámnál voltunk névnapjához képest 1 hetes késéssel felköszönteni. Mindenkinek ez az időpont volt a legjobb: anyámnak, mert már megjött a nyugdíj, Daninak, mert odavolt előző hétvégén a Hegyalján, valamint az egy esős hétvége volt (mondjuk, nálunk nem vitte túlzásba, de előre nem lehetett tudni), valamint Bencus is apás hétvégén volt.

Most így mindenki ráért, úgyhogy dél körül indultunk el Szilvivel és Bencussal gyalog hozzá. Bencus most is a kismotorral jött, de az ominózus lejtős részt most szándékosan elkerültük, és egyébként is hangsúlyozottan vigyáztunk rá, elég sok a forgalmas úttest közben.

Félútnál Dani utolért bennünket biciklivel, így onnantól együtt poroszkáltunk a déli hőségben nagy vígan.

Anyámhoz érve Molly majdnem szívrohamot kapott az örömtől, az egekig ugrándozott és fülig ért a szája, dauerolt, melírozott fülei csak úgy lobogtak.:))

Még az udvaron ácsorogtunk nagy beszélgetésben és kutyázásban, mikor kisebbik unokahúgom, Szilvi II. is befutott, szintén biciklivel. Ő 12-ig dolgozott (az egyik Coopban pénztárosként), utána egyből idejött családi életet élni. Egyébként is roppant sűrűn látogat ide Molly miatt, hiszen az ő kutyája.

Molly 6 éves, és élete első 5 évét szinte teljes mértékben anyámnál töltötte. Most, az utolsó évben gondolja úgy unokahúgom, hogy helyileg is legyen vele a kutya, így sűrűn elviszi magával a panelbe. Nem hittük volna, hogy bírja az írszetter a panelt, de Szilvi II. szerint várakozáson felül. Pedig az a kutya, aki kertes házban, azt csinálva, amit és ahogy akar, ráadásul anyám mellett (aki hozzám hasonlóan nem tud falkavezértípus lenni!) él kiskorától kezdve, elég nehéz elképzelni, hogy elvan egy panelben, mégis így tűnik. Unokahúgom sokat foglalkozik vele, jártak terápiáskutya-tanfolyamra, hordta kutyaiskolába, ápolja, fésüli, orvoshoz hordja, ha kell, és ha van, aki helyszínre vigye a sok barát közül autóval, akkor szívesen viszi és nevezi be kiállításokra is. Mikor az állatait gondoztam, láttam a falon a sok szalagot, érmet, a vitrinben a kupákat, amiket Molly nyert. Széééééép kuta tényleg. És okos! Most láttam először Szilvi II. által tartott bemutatót, és hüledezve néztem, miket tud a kutya vezényszavakra.

Unokahúgom és Molly rajongva imádják egymást, de unokahúgom kemény és következetes is vele, amilyen én soha nem tudnék (mellesleg anyám sem), elég régen tudom, hogy én nem lennék jó kutyagazda, bármennyire imádnám is a kutyát, mert egyszerűen a fejemre tojna.

Bencus eléggé tartózkodó volt, ő még azért nem volt itt olyan sokszor, de Molly hatására ő is hamar feloldódott. Bár asztalhoz az istennek nem ült, de ez otthon is úgy van, soha nem akkor és azt eszi, amikor és amit kéne... Egyszerűen nem volt még éhes. Elvolt az innivalójával, anyámtól kapott autóival és Mollyval, s míg mi ettünk, beszélgettünk, elaludt a heverőn.

Anyám zöldbabgulyást készített, ami olyan tartalmas volt, hogy megállt benne a kalán. A zöldbab mellett fejtett bab is bőven előfordult benne, tényleg csak az "isteni" jelzővel illethettük a levest.

Másodikként sütőzacskóban készített anyám adagokat, melyben volt csirkecomb, sertéshús, kolbász, krumpli, sárgarépa, karfiol, s így sültek össze. Mikor az ember kibontott egy zacskót, olyan illat áradt szét, mint egy klassz kajáldában délidőben. Szenzációs volt, annak ellenére, hogy itt csak megkóstolni tudtam, a hazacsomagolt fejadagomat 3-szori kajálásra ettem meg. Ja, és uborkasaláta is volt mellé, desszertnek pedig csokis piskóta és fagyi is volt, de én fentiek után csak egy kávét tudtam inni.

Nagyon szuper nap volt, tényleg, a ház minden ócskasága, lomossága ellenére annyira szeretek ott lenni, ahol felnőttem. És hát nem utolsósorban anyám az egyetlen a világon, aki mellett még én is gyerek lehetek. Úgy értem, az ő kislánya.:) És imádják anyámat a gyerekeim is, hiszen gyerekkoruk jó részében a nagyanyjuk is központi szerepet játszott. Annyi mindenbe besegített, tényleg, néha nem is tudom, mi lett volna nélküle velem, velünk.

Voltak nyarak, amikor anyám unokái még mind kicsik voltak -- 7 év eltérés van a legnagyobb és legkisebb között --, és pár hétig, amikor nem volt megoldott a felügyeletük, mert mi dolgoztunk, akkor mind a 4 unoka boldogította. Vannak papírképek, hogy az udvaron hogy pancsol a 4 gyerek a felfújható medencében, hogyan kutyáznak az akkor még kölyök Buksival, hogyan esznek, hogyan zajlik az esti fürdésük...

Sok mindenre visszaemlékeztünk, sokat beszélgettünk akár közösen, akár váltakozó páros terefere közepette.

Szegény anyám nem volt egészségileg a csúcson most sem, bár ő nem igazán szokott panaszkodni. Láttam rajta, hogy nincs valami jól, azt mondta, hogy valami nyűg van a derekában, nem kimondott fájdalom, csak nincs benne tartás, és emiatt nagyon kötötten és lassan bír mozogni.

Igaz, ez a párás hőség sem hiányzik egyetlen idősnek és egyetlen betegnek sem, de úgy látszik, ez a nyár már végig ilyen lesz. Ha mondanak viharokat vagy felfrissülést, annak nagy része soha nem jut el hozzánk. Az ország nyugati részén és középen esik, fúj, enyhül időnként, nálunk meg majdnem mindig ugyanolyan rohasztó hőség van. 

Előre mondtuk neki, hogy ne csináljon nagy traktát, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ebédre menjünk.

Egy nyári blúzt, kávét, bonbont, csokikat, illatszerféleségeket vittünk neki; többet nem lehetett, mert lényegében ennyit sem engedett volna, tudja, hogy hogy állunk anyagilag.

Természetesen ő is felköszöntött minket Danival, hiszen Dani névnapja a mienk előtt 1 nappal van. Mi hagyományos módon és most teljesen értelemszerűen pénzben kaptuk meg az ajándéknak valót.

Reméljük, még sokszor fogjuk így együtt ezt a hangulatot érezni, mint ma, itt...

*****************

Anyám 4 unokája nálunk, 1990 nyarán: Szilvi (81. 08. 20.), Móni (85. 02. 20.), Szilvi II. (88. 05. 03.), Dani (85. 11. 26.) -- (első és utolsó csecsemők az enyémek).

*****************

Anyám 4 unokája nálunk, 2003 novemberében (Szilvi II., Szilvi, Dani, Móni). Dani 18 éves szülinapja (a két középső leszármazott az enyém).