Macskaoltás és egyebek

Már 1-jén sms-t írt a rendelő, figyelmeztetvén, hogy a macskák oltása lejárt... nem mintha én nem tudtam volna ezt, csak elég nehéz volt az anyagi megoldására gondolni ennek a szituációnak.

Tény, hogy két hónapja segített valaki, és azt a segítséget a macskák oltására szántam, ezúton is nagyon köszönöm neki. De mivel az korábban volt, mint ahogy kellett vinni őket, s engem meg semmilyen téren nem vet fel pénz, ami annyi mindenre kellene; úgyhogy bizony az az összeg nyikkanás nélkül elment az akkori macskakaja- és alombevásárlásra, valamint a bérletemre és egy közösköltség-számlámra, tehát mindenképpen jó helyre, mert az arra szánt pénz meg így áttolódhatott egyéb némi számlabefizetésre. Tehát mindenképp életmentő volt, köszönöm az önzetlen jószándékot!

A gondolat, hogy a verseskötetem maradék példányait megpróbálom értékesíteni a FB segítségével, nem volt marhaság, volt jó néhány rendelésem, s nem mintha nem kellett volna az a kis pénz ezer egyéb dologra, de nekem is, mint minden normális gazdinak, fontosak a nekem kiszolgáltatott állatok, természetes felelősséget kell hogy érezzen az ember, aki állatokat vállal be, ráadásul az idő is elérkezett, nincs mese, vinnem kell őket.

Így kedd reggel bejelentkeztem a Hatvan utcai állatorvosi rendelőbe, Szilvivel előre megbeszélve, hogy ez évben Dani helyett ő jön velem kísérőnek, hogy ne kettő, hanem egy úttal lerendezhessük az oltásaikat. Az időpont azért is kedvezett, mert pont az a hét volt, amikor Bencus egy nyári szünetes apás héten érezhette otthon magát, így Szilvi ráért anélkül, hogy még Bencust is vinnünk kellett volna magunkkal.:)) Másrészt, bár meleg volt, de közel nem volt az a kánikulai dögletes hőség, mint az előző hetekben.

Így előbb mi elkészültünk magunkkal és mindennel (oltási könyvek), majd nagy nehezen összerámoltuk a két macskát. Tudni kell, hogy egy hordozónk van, a másikat -- nyilván a pehelysúly Haramiát -- kalitkában visszük, drótokkal megerősítve alul a tálcáját, ki ne zúgjon útközben a macska, mert tartok tőle, akkor látnánk őt életben utoljára, ha mondjuk, pont a Segner téri kereszteződésnél egy ficánkás mozdulatnál kipattanna a alsó tálca alján lévő két csat. Haramia nem olyan , hogy ciccelésre visszafordulna, és ott máshova nem futkoshatna, mint a sok egymást keresztező forgalmas utakra. Jövőre újítani kell ezen a drótozásos rendszeren, mert már elég nehéz a művelet, lévén a drótok szinte spirálisra göndörödtek, ezáltal megrövidültek, s az embernek a hőségtől és cipekedéstől izzadt kezében annyira csúsznak a drótok, hogy alig lehet ki- és becsavarni. Valamint ideje arra is gondolni, hogy a kalitka fogója se egy vékony kalitkadrót legyen, mert bármilyen könnyű is Haramia, de az embernek baromira bevágja a tenyerét! Hiába, a kalitka madárnak készült, annak nyilván tökéletes, tehát nem a gyártók tehetnek a dógokról, hanem Dani:), aki anno 3 éve kitalálta, hogy milyen príma lenne egyszerre túllenni a két macska oltásain, az egyetlen hordozónk ellenére.

Honesty olyan szemfüles, hogy már onnantól kezdve tudta, mi lesz, hogy megálltam a szekrénysornak azon részénél, ahol fent van a tetején a hordozó, mellette a kalitka, és elkezdtem nézegetni... Innentől már enyhén szólva rémülten gyanakodott, és laposkúszásban bujdokolt. Direkt hagytam utána egy jó félórát, teljesen más dolgokat csináltam, hogy hátha "begyógyul" a gyanakvása, de ő éberen, r2π-szemekkel bujdokolt továbbra is, a leglehetetlenebb helyekre.

Haramia, hála a jó Istennek, a legnagyobb nyugalommal húzta a lóbőrt a vasalódeszka tetején, becsavarodva a függönybe, s az ablak felé fordulva. Ő semmit nem észlelt!

A cipelőeszközöket ezután puffon állva levarázsoltam, innentől Honestynek az utolsó csepp reménye is elpárolgott, hogy hátha nem is orvoslátogatásról lehet szó! Kivittem, kitakarítottam őket, bele 1-1 kis törülköző, majd megkezdődött a cicavadászat. Haramiával nem volt gond. Szokása szerint rajta volt ugyan a függöny, bele volt csavarodva, mert a vasalóállvány az ablak alatt áll állandóan kinyitva, mivel birkabőrrel letakarva egyik kedvenc pihenőhelyük. Sok minden miatt jó ez, közel van az ablakhoz, ha éppen kintről frissebb levegő jön be nyáron, télen viszont a radiátor mellett áll. Haramia általában kiskezével elhúzza a mögötte lévő függönyt, és úgy fekszik le a vasalóállványra, hogy a függönyt maga alá göngyölíti, így ő a szobának háttal, ablaknak kifelé van arculatilag. Elvonulni szerető macskáknak kifejezetten előnyös.

Így határozottan meg kellett fogni előbb függönyön át, majd másik kézzel a függöny mögül ráfogással kivarázsolni a macskát, ahelyett, hogy függönyletépéssel egybekötve vegyük le onnan. Mivel álmában történt, még fel se fogta az egészet, hipp-hopp, máris a konyhaasztalon álló kalitkatálcán találta magát, Szilvivel rázuttyantottuk a kalitkát, becsavartuk a drótokat. Hát, nem fáztunk!...

Honesty előrángatása viszont nem volt egy gyerekálom. Ráadásul, ugye, buszhoz készültünk, pontosan meg van határozva az indulás, hogy a buszt is elérjük és az időpontra odaérjünk. És a macskákat sem lehet órákkal előtte bezárni, hiszen nyávognak, félnek, Honesty nyálazik stb. Az időzítésnél itt nagyon észnél kell lenni.

Mivel bevonult előcibálás szempontjából a leglehetetlenebb helyre, a jól körülzárt íróasztal alatti modem és kábelcsomók mögé a falhoz, lila gőzöm nem volt, hogy fogjuk előhúzni. Az eddigi években ez időnként Dani feladata volt, de Szilvinek közel sincs se annyi rutinja, se annyi lélekjelenléte, mint akár nekem, valamint fél a hirtelen ijedelemből ejtett karmolásoktól is. Nem volt mit tenni, elmozgattam néhány bútort, és megtámadtam Honestyt. Nemcsak a tyúkbeleken, de a modemen és az íróasztal alsó keresztdeszkáján, a lábtartón is át kellett emelni-húzni! Mikor megvolt, futott volna, de bármi áron is elkaptam, két kézzel vaskos bundás vállába markolva. Előre oda volt készítve nyitott ajtóval felfelé a hordozó, hogy ne sok ideje legyen a menekülésre s ezáltal bekövetkező karmolásokra, a lényeg, hogy gyorsan, határozottan, macskát fejjel lefelé a hordozóba kellett huppantani, utána ajtó becsuk, hordozó lábra állítása, és győzedelmes, vérverítékes huhhanások, ám diadalittas, boldog mosoly.:)

Csaknem kifutottunk az összeszedésükkel, és mire kivonszolódtunk a buszmegállóhoz, már ott is volt a busz! Tényleg hajszálon múlt, s ez nekünk fontos, különben vagy megy az ember gyalog!! két macskával, vagy vár fél órát a következő buszra!

A busztól olyan fél megállónyit mentünk még gyalog, ez elég izzasztó volt, de gondoltuk, úgyis negyedórával korábbra érünk a rendelőbe, és ott majd kellemes, klímás váróban kifújjuk magunkat és elmúlik a gőz a fejünkből, valamint megszáradunk.

De nem, mert mit ad isten, épp nem volt senki, az orvosi team a váróban beszélgetett, s már mehettünk is befelé!

Előbb Honestyre került sor, mert ő az egyszerűbb eset. Az úton ugyan nyáladzik szegény az ijedségtől, valamint néha alt hangú nyávogásokat is elereszt, de az orvosnál vele soha nincs probléma. Vagyis csak a kivételnél, mert nyilvánvaló, hogy ilyenkor mindig fenékkel a hordozónyílás felé van, és kiöntéssel próbáljuk kiimádkozni, de mivel kapaszkodik, ez nem elég. Én mellette belenyúlok két karral, és lefeszegetem a kezeit a hordozóról. Ezután már szépen belelapul a vizsgálóasztalba, és gyakorlatilag azt csinálnak vele, amit akarnak.

Honestynél minden rendben van, karmát levágták, hátsó lábainál megdicsértek, hogy ott nincs is mit levágni. Megvolt a Purevax oltás, kaptam (vetettek velem) házilag beadandó féreghajtót (ezt félévenként tanácsos adni mindenképpen, bár hálistennek soha nem találkoztam még az alomban delikvenssel...).

Amúgy Honyt mindenki imádta, milyen gyönyörű és jó cica. Bő 6,5 kg, tehát nem hízott és nem is fogyott, megdicsérték, hogy pont remek kondiban van, szeme, szája, füle príma. Mikor vele végeztünk, a felkínált hordozóba érdekes módon boldogan és önként sétált be.:))

Haramiánál rázósabb az ügy, mert ő az asztalra kerülve morgott és fújt folyamatosan, és annál inkább, minél gyávábban, kezüket elkapkodva próbáltak felé nyúlni. Pedig rajtunk kívül 3-an álltak a macska körül az asztalnál, a rendelőből. Ezt már 9 év alatt többször megfigyeltem, hogy ha pl. csak egy darab orvos van is, de az konkrét és határozott, felé nyúl, megfogja a tarkóján és kissé megemeli, akkor nyikkanás nélkül megvan nála is bármi. De most is, mint anno egyszer a Vezérnél, hiába voltak 3-an, mindenki kapkodott meg "nem mert", meg aggódott... a macska meg ilyenkor az életéért küzd, félelemből! És ha látja, hogy óvakodnak, felé nyúlkálnak, majd elkapják a kezüket, akkor érzi, hogy küzdhet tovább nyugodtan. De sosem felejtem el, hogy ahova azelőtt hordtam, a Kossuth utcára, egyetlen darab hölgyorvos volt, jártam ott úgy, hogy segítő sehol, vagy úgy, hogy volt ugyan, de az végezte a számítógépes adminisztrációt, tehát mintha ott se lett volna; szóval ez a doktornő pl. úgy, hogy közben velem beszélgetett higgadtan, miközben a macskát nem úgy tekintette, mint egy vérengző vadállatot, hanem természetesen, de határozottan megfogta nyakánál a bőrt, kissé megemelte, és már bent is volt az oltás. Féreghajtó ugyanígy, ott én állítottam hátsó két lábra a deget, doktornő fél kézzel kinyitotta a száját, másikkal belőtte a féreghajtót, kész. És Haramia meg se nyikkant! No, ezért nem értem én, hogy ezeknél a nagy, orvosi komplexumoknál miért van, hogy szinte lehetetlen Haramia vizsgálata és oltása!

Itt most a végén törölközőt raktak a fejére, én fogtam a vállánál a hóna alatt, és úgy kapta meg végre az oltást. Még mindig jobb, mint hogy a Vezérnél lerohant az asztalról az ott levő, vagy 5 ember ellenére, és terelőketreccel fogták be, utána pedig kábítóinjekciót lőttek bele a ketrecen keresztül, hogy beadhassák neki az oltást! Ezt nem hiszem el, hogy csak így lehet...

A fizikális vizsgálat is távolabbról történt, nem testközelből. Mivel előre mondtam, hogy Haramiánál, sajnos, jó ideje elég büdi szájszagot észlelünk, hát muszáj volt lecsekkolni ezt is valahogy. Haramia fújásainál próbált a doki betekintést nyerni, így megállapította, hogy totál fogkövesek a fogai, ami ínygyulladással is jár, ezért "illatos" a macska. Ezt altatásban végzett UH-os fogkőtisztítással javasolják megoldani, de mivel 9 éves, kell egy vérkép is -- aminek eredményére majd várni kell nyilván --, hogy leszűrjék, milyen altatószer lenne az ideális neki, merthogy már nem mindegy ebben a korban. Ez a része a dolognak így nagyjából 30 ezer alapból, plusz majd az altatószer és az orvosi díj... ki tudja, akár 40 is lehet...
De mivel ma kevés híjával az egész havi "jövedelmemet" (21600-at) rájuk költöttem, ezt most nem tudom bevállalni. A nincsből, a Semmiből nem tudok Valamit csinálni! Majd eladok ezt-azt, mert most megint fontosabb, hogy a több heti macskakajavétel is feltétlen soron következik... sőt, a számlák is jönnek újra és újra.
Úgyhogy mondtam, hogy ez sajnos, nem most lesz...:((, de igyekszem. Örültem, hogy most az oltáson túl tudtunk lenni, hála az eredetileg is erre szánt segítségnek, valamint a könyveim megrendelőinek.

Itthon megkapták kedvenc kajáikban a lazacízű féreghajtó pasztát is, fecskendőből, testsúly-kg-onként. Honesty lazacos Félixet kapott "lényegnek", pont azért, hogy ne üssön el nagyon a paszta ízétől a kaja, Haramia pedig levagdosott csirkeszárnytő-pörköltet. Nem mondhatnám, hogy ugyanolyan hamar eltűnt a kajájuk, mintha nem lett volna benne a paszta, de estére nagyjából eltűnt...

Másnap a Fressnapfot is meg kellett látogatnom, mert a macskakaja is fogytán volt. Ilyenkor 3 heti kaját bírok egyszerre hazacipelni, ami Félix zselés tasakos, az a legolcsóbb és szerintem legváltozatosabb, legfinomabb prémiumkaja (annak idején kipróbáltam drágább jókat is, de csak a Félix, ami legjobban bejön nekik). Mire megvettem a 2 kg-os Premiere High 5 szintén legolcsóbb prémiumtápot, amit keverni szoktam más prémiumtáppal, valamint a teknősnek is megvettem egy doboz szárított marhaszívet, anyagilag tényszerűleg teljesen leszedálódtam... És majd kezdjük újra.