Macskaoltás 2011

Tegnap, pénteken nagy nap volt. Már egy hónapja készülünk a macskák éves vizsgálatára és oltásaira, de ez nem olyan egyszerű dolog. Lévén tömegközlekedés plusz gyaloglás, kézi cipekedéssel egybekötve, egyedül csak macskánként tudnám megvalósítani, mint régebben, és hát míg dolgoztam, ez csak szombatonként jöhetett szóba. Így két macska két szombatot jelentett, és már ez is lényeges előrehaladás volt ahhoz képest, mikor még nem volt Purevax oltás, amiben benne van a leukózisos is. Mert míg nem volt, addig a leukózis ellenire pluszban még egyszer ugyanezt le kellett játszani. Másból sem álltam ki egy hónapig minden szombaton, mint macskákat cipeltem. Mindegy, hogy válltörés után voltam vagy akármi, ennek meg kellett lennie, ha lehet, még azelőtt, mielőtt a nagy kánikulák beköszöntenek.

Na igen, mert a tömegközlekedéses macskacipelés csak az egyik tényező; ám arra is kell ügyelni, hogy ne essen, ne fújjon őrült szél, vagy ne legyen 30 fok (pláne még több!) -, hiszen anélkül sem viselik annyira könnyen az utaztatást. Hiába csak évente kerül sor a hordozó szekrény tetejéről való levételére - hála isten, hogy csak évente! -, kitör a pánik. Hatalmas pupillákkal igyekeznek megbújni a lakás legmegközelíthetetlenebb sarkaiba, ahonnan ember legyen a talpán, aki elő tudja őket varázsolni.

Tavaly Dani találmányával egyszerűsödött le a dolog: egy hordozó lévén két macska egyidejű elvitele nyilván nem megoldható, így befogtuk a Rebi régi kalitkáját, ennek következtében a 3 kilós Haramia papagájként máris utazhat velünk, annak függvényében, hogy Dani szabadidejét is figyelembe kell venni, hogy együtt mehessünk két macskával.

Egy hónapon át nem jött össze mind a szabadidőnk, mind az időjárás együtt, de most mivel a pénteket már ledolgozta, és az eső is csak kora reggel esett s a nap is kisütött, így 20 fokban nyugodtan elindulhattunk. Fél 12-re kaptunk időpontot. Ilyenkor a gyomrom ökölben van addig a pillanatig, míg el nem tudunk indulni, hiszen a macskák összeszedése és hordozóba gyömöszölése sem kis feladat, ráadásul ezt az utolsó pillanatban kell csinálni, hogy ne töltsenek feleslegesen sokkal több időt a zárkában, mint amennyit muszáj; ugyanakkor vigyázni kell, nehogy lekéssük a buszt, mert ez nem metró, és várhatsz minimum 20 percet a következőre, ha elbabráljuk az időt... Dani végezte a fő attrakciót, Honyt elcsípése után be fejjel lefelé a felállított hordozóba, Haramia rá a tepsire, és míg az egyik fél féken tartja, a másik megpróbálja villámcsapásszerűen a tetejét helyére igazítani. Így gyermekem fekete pólójában rezignáltan meg is jegyezte a liftben, hogy "ki gondolná, hogy macskát viszünk... kicsit se vagyok tele macskaszőrrel"...:DD!

Így gyaloglás a buszmegállóig, ott várakozás; ahogy gyűlnek az emberek, egyre több a csodálónk is. Haramia egyértelmű látványosság a kalitkában, de Honestynek is minden résen legalább 5 centire kilóg a hordozóból a bundája, bojtos füle vagy néhány tízcentis bajusz. Haramia csak a liftben virnyíkolt, utána végig csend; Honesty pedig úgy ötpercenként eresztett el egy-egy, magához képest basszus mélységű férfias panaszsirámot, ami elég volt ahhoz, hogy az egész busz érdeklődjön, milyen állatból is ered ez a hang...

Honesty a hordozóban hőmérséklettől függetlenül lihegni kezd és folyik a nyála, így általában, mire az asztalra kerül, szép fehér mellénye totál el van ázva...

A rendelő várójában negyedórát vártunk - csendben voltak -, s közben egy golden retriever szelte érdeklődve a köröket, akinek éppen útlevelet készítettek. Gazdája megnyugtatott, hogy a cicák után csak a szabadban szokott futni, így, hogy ketrecben vannak, nem annyira érdeklődik a kutyus, szerinte. De mikor túl közel jött a kalitkához érdeklődni, Haramia öntudatosan jól lefújta...

Először Honesty került a vizsgálóasztalra, ahol ellenállás nélkül tűrte, míg levagdossák karmait, majd megkapta a Purevaxát, 2 tabletta féreghajtóját és lemázsálták, miszerint megtudtuk, hogy 6,80 kg.

Majd Haramia is megkapta ugyanezeket, csak 1 tabletta féreghajtót, mivel ő hozta a szokásos pehelysúlyát: 3,35 kg. Honestynek hangja sem volt, ám Haramia kissé tiltakozott: fújt és morgott. De hát aminek meg kell lennie, meg kell lennie; nincs mese.

Ezután megkönnyebbült a bankkártyám 20400 Ft-tal, gazdagodtam egy részletes számlával, és már jöhettünk is - ilyenkor mindig nagy kő esik le a szívemről: ha minden jól megy, egy évre le vagyunk rendezve!

Míg gyalogoltunk velük a buszhoz, minden rendben volt, bár egyre sötétedett az ég, imádkoztam magamban, hogy kibírja hazáig... de negyedórát kellett buszra várni, és hát ez nem jött össze. Dörgött-villámlott, és bár utálok ilyenkor fa alá állni, de mit lehetett tenni? Az valamennyire védelmet adott, és még örültünk is, hogy annyira nem esett, mint akár dézsából is ömölhetett volna... A kis tavaszikabátost féltettük leginkább, hisz a kalitka semmitől sem véd, így Dani ráterítette a pulóverét, és az ernyőmmel a macskák fölé álltam... A buszról leszállva már jobban ömlött az eső, próbáltunk sietni, és mire a pulóver átázott volna, már haza is értünk.

Na, természetes, hogy ahogy felértünk és szabadon eresztettük a degeket, elállt az eső és kisütött a nap... ezt játszotta egész nap az időjárás...

Szerencsésen túléltük, a cicákon semmi utólagos hatás nem jelentkezett semmilyen téren, bár Haramia azt követő éjjel nem aludt velem... Honesty viszont hazaérkezés után már azonnal megbocsátott.:))