A macska, aki Párizsban járt

Megint kezem ügyébe került egy aranyos macskás könyv, melyet még a vonaton hazafelé kezdtem el olvasni Pestről visszafelé jövet, és valóban letehetetlen volt.

Minden ember fejében van egy értékrendlista. Peter Gethers amerikai író pusztán a miheztartás végett összeállított egy 10 pontos listát, melyre felírogatta élete nagy tanulságait, elveit. Ennek első pontja pl. az, hogy Nem fogok a republikánusokra szavazni, utolsó pedig, hogy: Utálom a macskákat...

Ehhez képest amikor útjába került Norton, a párhetes skót lógófülű kiscica, szinte első látásra egymásba szerettek. Norton azonnal átírta élete összes szabályait, elveit, és tökéletesen meghódította gazdája szívét.

Még a több évtizedes gyakorló macskagazdi is elcsodálkozik, amikor arról olvas, hogy Nortonnal mi mindent meg lehetett tenni, együtt vele megélni; például ki is gondolná, hogy zsebben vagy szatyorban simán lehet macskával közlekedni, ügyeket intézni; vagy később, amikor ott már nem fér el, szállítókosár nélkül lehet étterembe, kerti partikra, üzleti utakra, konferenciákra járni, ide-oda utazgatni, nyaralni menni, repülőgépen utazni, vagy akár egy hétvégére átruccanni Párizsba? Ki is merné ezeken a helyeken macskáját szabadon engedni, és tudni azt, hogy bízhat benne, mert ahol letette, ott elő is fog bukkanni? Ki gondolná, hogy egy cica esetleg lehet a legjobb módja a másik nem elcsábításának, vagy hogy pont egy macska fogja jelezni a gazdinak, hogy ki lehet élete megfelelő párja és ki pedig nem? Vagy ki gondolná, hogy van olyan ember a földön, aki elsősorban a cicája miatt vesz kertes házat?!

Ismét egy olyan könyvet olvashattam, melyben teljes mértékben bizonyított az ember és macska közötti bizalom és szeretet, összhang, megértés. Jó ilyet olvasni, hiszen épp ezek a tulajdonságok vannak kiveszendőben nagyon sok emberi kapcsolatban...