Hát, ez a hónap lerombolja a blog egész eddigi havi statisztikáját. Most valahogy nem ment jobban a dolog.
De ahogy több régi barátom is utalt rá, miután már nem kell bejárnom dolgozni, legalább 2-3 hetet adjak magamnak szabadságolás gyanánt - ne gondoljak semmire (főleg ne a rosszra), kapcsolódjak ki, pihenjek, ha lehet -, így tettem.
Na persze ezzel nem szüntethetjük meg a gondokat, de ha nincs mivel, miként továbblépnünk, és végül is kiszolgált vén kutyaként ki vagyunk rúgva az utcára, egy ideig miért ne tehetném meg?
Még 2 hétig munkaviszonyban vagyok... A tudat persze már azt mondja, hogy munkanélküli vagyok. De nem áshatok el mindenkit, aki továbbra is számít rám, azzal, hogy fejemre húzom a takarót és nincs tovább.
Így első nagyobb programként egy napra elmentem Mezőberénybe, Szilviékhez. Régebben terveztük, de nem jött össze munka és egyéb egyeztetés szempontjából.
Szerintem az idei, eddig legmelegebb nap volt az idén - tényleg, dél körül is jártunk az utcán, és éreztük, érzékeltük, hogy mennyire mozdulatlan hőség uralkodik, életveszély kint járni szinte abban az időszakban, és minél előbb legalább valami árnyékos hely volt a cél.
Néhány kép aznapról:
Bejegyzések
Nagyon édes a kis unokád, szép család vagytok!
VálaszTörlésŐk már sínen vannak, élik az életük.
Biztos élhetnék jobban is, mint annyian mások, de ne legyünk telhetetlenek!
Örülök hogy jól sikerült a látogatásod! Bence nagyon aranyos. Látom már megtanulta finoman simogatni a cicát. :)
VálaszTörlésPersze használd csak ki ezt az időt! Pihend ki magad legalább!
Tibbe, köszi, hogy olvastál.
VálaszTörlésIgen, azért az ő életük is biztosan megérne egy röpke prózai művet, de hát annyinak örüljünk, amennyinek lehet.:)
Meoi, persze, próbálok kikapcsolni valamennyire.
VálaszTörlésIgen, Bencus már tudja finoman simogatni a cicát. Mikor húsvétkor itt voltak, az enyémekhez is nagyon finoman közeledett (hálisten).:)