A Vali ajándékaival még adós vagyok magamnak. Annyira stílusosak és egyediek, amelyek méltóak őhozzá, és mindig ő fog eszembe jutni róluk, és az a szerénység, jóság, amivel átadta. Ő tudta, hogy más úgysem fog búcsúztatni, itt annyi az embercsere, hogy a megmaradt kollégák másból sem állnának ki. Mindig is logikátlan volt, hogy egyeseket miért búcsúztatunk, másokat miért nem, holott...
De írtam már régebben arról is, hogy a nyomdából is eljöttem - úgy, hogy én mondtam fel 22,5 év után - anélkül, hogy a "sok szerencsét", meg "minden jót kívánok"-on kívül egyebet kaptam volna. Tehát attól sem függ, hogy kivágják az embert, vagy magától jön el.
Vali ugyanúgy önként ment el a nyomdából és jött át ide, ahova én is - ő egyik napról a másikra; és őt sem búcsúztatta senki. Ellenben - ami szintén az ő nagyságát jelképezi - ő volt az, aki búcsúzásként mindenkinek adott emlékbe egy olyan lapot, melyen őáltala jelentősnek és fontosnak vélt gondolatokat, idézeteket gyűjtött össze. És most is, mióta itt vagyunk, ha valaki elmegy, önként vagy lapátra teszik, a kis idézet-összeállítást az illető kezébe nyomja búcsúzásnál.
Én nem idézetgyűjteményt kaptam, hanem többek között egy levelet, finom borítékban. Ezüst, fényes vászonkartonra nyomva, kalligrafált betűkkel...
Ezeket olvasva, melyeket én magamra nézve túlzásnak érzek, hagytam fel utolsó napi fogadalmammal: meg bírjuk állni a napot bőgés nélkül. Szerencsére tanúk nem voltak, de szapora orrfúvásomat minimum ő egészen biztosan értette.
És akkor a csodálatos, gömbölyű, fehér, tenyérbe simuló kavics a tengerpartról, valamint a Hydrán készült kasírozott festmény, melyről ír:
Kaptam egy díszdobozos, aranyszínű tollat, rajta keresztnevemmel, s a díszdoboz aljára illesztve ugyanazon az ezüstalapon, mint amelyre a levél készült, tőle egy SZAKMAI NÍVÓDÍJ...
Külön-külön is szíven ütöttek ajándékai, hiszen aki pl. régebben ismerte őt, tudja, hogy nemigen sűrűn dicsért másokat, anno inkább kicsit tartottunk tőle mint a szakma maximalistájától; s ha egy-egy "na látod, milyen ügyes vagy!" egy mosollyal kísérve kijutott az embernek, az többet ért, mint egy Kiváló Dolgozó kitüntetés. Hát ezért, és nem másért kapkodtam én itten a levegőért...
A tőle kapott dolgok egyöntetűen azt mutatják, hogy odafigyelt rám, hisz minden ajándék olyan, amiről tudta, hogy tetszenek, bejönnek nálam... így a Cherry bonbon, a márkás szemceruza és a szép kis selyemzacskóba csomagolt, egyedien különleges nyaklánc is.
Tényleg gyönyörűek, szívhez szólóak, különlegesen értékesek, mert egy olyan személytől kaptam, akit mindig is tiszteltem és csodáltam rengeteg mindenért, és ha valaki, ő az egyetlen az egész "brigádban", aki ismert valamennyire engem.
Köszönök mindent; a törődést, figyelmet, az évtizedek során általa tartott oktatásokat, programok ismereteinek átadását, segítését a munkáim során. Köszönöm féltő, gondoskodó, ám hihetetlenül, kivételesen tapintatos érdeklődéseit, amikor valami bajom volt vagy beteg voltam... Köszönöm, hogy vele dolgozhattam, hogy ismerhettem; és most, hogy olyan nehéz helyzetben ott maradt, kívánok neki is erőt az ottani túléléshez...
Bejegyzések
Azt hiszem, ez nagyon szomorú, hogy ennyire személytelen a világ, az emberek csak tárgyak, akiket használnak, vagy nem használnak..
VálaszTörlésEgy-egy igaz ember, egy-egy barátság igazgyöngy ebben a világban. Olyan valódi igazgyöngy, amit a gyöngyhalászok életük árán hoztak fel a tenger mélyéről.
Nem a tenyésztett "igazgyöngy".
Egyre kevesebb az igaz ember, az igaz barát.
Sokszor észre sem vesszük jelenlétét a "rohanó világban".
Nincs időnk megállni.
Nagyon szép ajándékokat kaptál ettől a hölgytől tényleg...
VálaszTörlésFlami
Köszi mindkettőtöknek a jelzést.:)
VálaszTörlésNagyon szép amiket kaptál, de a legszebb a barátsága és a figyelme....
VálaszTörlésnagyon szép ajándékokat kaptál. :-)
VálaszTörlésAz, hogy senki más nem búcsúztatott el, szerintem nem szomorkodj e miatt, mert ez őket minősíti, de azt gondolom, hogy a volt kolleganődtől kapott ajándékok mindennél többet érnek, mert szívből jövő, gondosan összeválogatott személyes ajándékok. :-)
Köszi, Meoi, természetesen én is úgy gondolom, hogy ha közömbös lennék vagy nem így gondolta volna, nem velem foglalkozott volna rögtön a kirúgásom utáni görögországi útján, hogy engem majd milyen ajándékokkal búcsúztasson az utolsó napon, hanem élvezte volna a nyaralást. Így is biztosan, de akkor csak azt.
VálaszTörlésKöszi, Ildy. Tudod, tényleg túl sokan repülünk mostanában, szinte többen, mint ahányan maradnak: túl sok lenne folyton búcsúztatni - én megértem. A volt kolléganőmhöz viszont tényleg nem csak ez a melóhely kötött, hanem az előző is - ez együtt bőven több, mint fele életem. Voltunk mindenféle "jóban, rosszban", sokszor tényleg csak a bajtársiasság segített a dolgok túléléséhez - ezek nem kis dolgok. És időközben nem csak én csiszolódtam a levele szerint a kavicshoz hasonlóan, hanem ő is.
VálaszTörlésKöszi még egyszer!
Tibbe ott fent:), a Te szép gondolataidat sem akartam olyan röviden lereagálni, mert tényleg nagyon értékes dolgokat írtál, és minden igaz... Sajnos, rohan az ember, nincs ideje mélyíteni, nemesíteni a kapcsolatokat. Bár mindenki átgondolná ezeket... köszönöm még egyszer.
VálaszTörlés