Budapesten 3 nap

Pénteken Pestre mentem, ez is nagyon időszerű volt már, tekintve azt, hogy több mint 2 hónapja nem találkoztunk barátommal. Tekintve azt, hogy (bár lényegtelennek tűnik, de számomra nem az) az időjárás is kedvezett, a lehető legjobbra sikerült a kirándulás.

Pénteken finom marhaperkelt nokedlivel a Westendben, estére kínai kacsa rizzsel és csípős káposztával, valamint töméntelen ajándék a kedvestől. A Cserépvárosban pl. egy különleges selyem, egészében négyzet alakú (középen dugd be a fejed és derékon húzd össze) ruhát vett nekem, de otthon több könyv - A vándorló palota, Simon's Cat - marcipános macskanyelv, facica, praktikus hajfesték fogadott. És ő ezt a gesztust  megismételte további két napon keresztül... így a további két nap mindegyikén felkelés után még gazdája lettem a Vámpírnaplók eddigi utolsó két nagy kötetének (a többit is tőle kaptam és már "el vannak olvasva"), további hajfestékeknek és facicáknak, és a 3 napra elosztva szokás szerint számlálatlan - most 10 doboznyi, de van olyan, melyik önmagában 6 dvd-ből áll - filmnek.

 

Este szándékunkban állt elindulni a Múzeumok éjszakájára, de "élemedett korunkra" való tekintettel, a korai kelés, utazás és utána a pakkokkal való órákon át tartó mászkálás után lecihelődve inkább az esti videózás mellett döntöttünk.

Szombaton délelőtt kimentünk a Duna-party (talán) 3 napos rendezvényére, s majdnem este jöttünk haza.

Nagyon kellemes kikapcsolódás volt, nekem nagyon kedvező 20-22 fok körüli hőmérsékletben, sok látnivalóval. Már délelőtt láttuk, ahogy a tv-stábok készülődnek a Duna-parton. Órákig sétálgattunk, nézelődtünk, végignézve a kézműves kirakodóvásárt, a Duna-partot, belehallgatva koncertekbe itt-ott, kolbászos-hagymás kemencés lángossal, sörrel és fagyival; átgyalogolva a lezárt Lánchídon, és mindketten őrülten fotózva egész nap.

Kaptam kézileg varrt cicás tarisznyát, cicás hűtőmágneseket... miközben megkezdődött a parádé: sárkányhajózási verseny a Dunán, valamint vízi járművek felvonulása.

Nagyszerű nap volt... hazafelé török grillezett csirkét vettünk elvitelre jellegzetesen finom rizsükkel - ez is nagyon jólesett, valamint a fekete sör utána...

Harmadnap, új macskás tarisznyámat felöltve, sarkába tűzve a Simon's Cat könyvhöz tartozó kitűzőt, kimentünk a Duna-partra szintén, mivel egy ottani idős festővel beszélgettünk előző nap, aki 35 évig pék volt és amatőrként fest, ám nagyon jól - és megígérte nekünk, hogy - mivel orrunk elől megvették - másnapra fest nekünk is egy Duna-parti tájképet.

Ki is mentünk, és már szinte lemondtunk róla, de érdemes volt a szakaszt 2-szer átsétálnunk, mert végül is nem sok késéssel jött, és kész volt az akvarell! Természetesen ezt is ajándékba kaptam a kedvesemtől. Készen voltam...

Ezután kimentünk a Városligetbe, ahol az Art on Lake kiállítást néztük meg, ami a Városliget most teljesen vízzel feltöltött taván látható, s egyúttal nemcsak abban gyönyörködtünk, hanem a tájban, a ligetben, a tóban, és a csodálatos Vajdahunyadvárában.

Pont belefért a nap azon részébe, ami után nem sokkal már készülődnöm kellett haza... hazafelé a Westendben megkajáltunk - én rántott csirkemellet rizzsel és sört -, majd hazamentünk, és kényelmesen volt még pár óránk a vonatindulásig.

Nagyon-nagyon szép volt ez a három nap... szívből remélem, hogy státuszomra való tekintettel nem ez volt az utolsó...