Reuma

Csütörtökön megjártam a reumatológiát. Három megálló busszal, majd másik irányba 2 buszmegállónyi gyalog és sietve, izgulva, odaérek-e az időpontra. Nem volt igazán kánikula, mégis szakadt rólam a víz, mire - büszkén, hogy képes voltam szinte percre pontosan időre menni - odaértem az SZTK-ba. Rég nem jártam errefelé, így még pár percbe telt, míg felkutattam a reumát, felmásztam az első emeletre és lerogytam a várófolyosón a megfelelő helyen.

Kis lecsillapodás után látom, az ott ülőknek kis négyzetnyi cetli van a kezükben... rosszat sejtve, de már a választ is tudva megérdeklődtem, hogy tán csak nem számot kell kérni? Naná, hogy; így újra le a földszintre, és beálltam az 5 intézőablak előtt a terelőrudak között spirálisan tekeredő sor végére... végül is, haladt az. Csak iszonyat meleg volt, folyt rólam a hőguta, és előre rosszul voltam a kínos érzéstől: utálom, mikor orvosi vizsgálat előtt-alatt ragadok a saját levemtől.

Az eredeti kért időponthoz képest negyedóra elteltével már újra ott ültem, sokkal okosabban a reumán, hiszen most már szobaszámot és az orvos nevét is tudtam. Sőt, a digitális-zenés kijelző hatására 5 perc múlva már bent is voltam.

Nevéből ítélve valószínűleg spanyol származású, idősebb, nagy szaktudású főorvos érdeklődött és vizsgált, olyan módon, hogy az én dolgom a szándékaim szerint közölni akart mondatok első pár szavának elejtése volt, utána ő mindezeket befejezte és kiegészítette... nem igazán kellett a kapcsolódó dokumentumaimat feltárni, legjobban az 5 éve mért, koromhoz képest elég riasztó DEXA-lelet érdekelte, valamint a kardiológiás tényezők; maga a vizsgálat - hajlítgatás, ütögetés - során fizikálisan észlelt lumbális és térdízületi tüneteket folyamatosan diktálta, néhány alaptudnivaló-adatra rákérdezett, de talán lehet, hogy halk voltam vagy valami, mert ezek közül utólag nem láttam azt a lapomon feltüntetve, amit én válaszoltam; na mindegy...
Gondolom, ezeknél az ambuláns vizsgálatoknál adminisztrálásilag van némi sablon sorrend és kiegészítés is, aminek meg kell lenni, pl. felsővégtagi diagnosztizálás - ami az ambuláns lapon "jó minőséget" kapott, holott azt nem is vizsgáltuk szerintem, hiszen a félbéna vállam említése sorra sem került - valahogy "igyekvős" volt az egész, ami a kiterjedt és alapos vizsgálatokat és azok adminisztrációs részét illeti.
Szóval igen gyorsan készen voltunk mára, de kaptam feltétlen elvégzendő 10-10 alkalmas elektromos és UH-kezelésekre való beutalókartonokat, melyekkel fájdalom, de ki kell majd járnom a Nagyerdőre. Jobban szerettem volna, ha az itteni új fizioterápián kapom a kezeléseket (még a Dorottya is jobb lett volna helyileg, ahová gyógytornára és elektromosra jártam a vállammal) - ott kint a Nagyerdőn még épületileg sem nagyon tudom az utat, sokkal bonyolultabbnak tűnik nekem.
Valamint elsőként beutalót kaptam egy újabb DEXA-szűréshez. Úgyhogy elköszöntem, megkerestem a DEXÁT és időpontot kértem. Már kaptam is szeptember 2-ára! A hölgy javasolta, hogy lent a földszinten újra álljak be időpontot kérni egyben a reumára is akkorára, ha a DEXA kész, hiszen addig elvileg meglesznek a kezelések is, és ezzel az új eredménnyel együtt vissza kell majd mennem a reumára. Újra sorállás az emberspirálban... majd elmagyarázás, hogy szept. 2-ára kellene egy reumaidőpont is.

Nyilván nem megy ez csak úgy, ember! Aznap pont péntek lesz, és mivel 14 órára kaptam beutalót a DEXÁ-ra, nem tudok visszamenni aznap a reumára, mert a doktor úr csak 14.15-ig rendel aznap! Jóvan, mit se számít, elvégre van időnk, ráérünk: akkor adjék hétfőre... Adott is a hölgy 5-ére szinte nyitásra!

Úgyhogy amit meg tudnék 1 nap alatt elvileg oldani, azt is 4 alatt fogjuk megtenni. Nem baj, az időbe elvileg és minden bizonnyal gyakorlatilag is belefér...

Aug. 1-jén, hétfőn tehát nyakamba veszem és felkeresem a nagyerdei gyógyfürdő fizioterápiás osztályát, hogy beindítsuk ezeket az UH- és elektromos kezeléseket a gerincemen és a térdemen. Nem ártott volna a vállamnak se, de egyszerűen nem volt alkalom beajánlani, megvizsgáltatni és bemutatni megszokottan betokosodott, recsegő-ropogó, oldalvást csak 45 fokig emelhető karral gyér és hiányos működését a szerencsétlen jobb vállamnak... pedig büszke voltam rá, hogy nem felejtettem el a centinyi vastag traumatológiai leleteket is elvinni. Anyukám, aki télen esett át egy reumatológiai sorozaton, azt mondta, hogy úgyis vissza kell még oda menni néhányszor, lesz még idő esetleg említeni...