MÜK

Hasoncipős volt kollégámmal találkozót beszélve meg mentünk csütörtökön a munkaügyi központba. Kollégám hajlamos az akasztófahumorra, így minden megmozdulásunk a szerencsétlenségben nem a sírás volt, hanem saját magunk groteszk szatírája. Megjegyezte a recepción is, hogy "ilyenek" még úgysem voltunk, épp itt az ideje, hogy legalább kipróbáljuk...

Recepción eligazítás, számot kaptunk, egymás mellett lévő szobában tartózkodó ügyintézőkhöz. Első emelet, hosszú, elágazó szűk folyosók, nyitott ablakokkal, melyen dőlt be a hőség, miközben a néhány órája ott rostokoló emberekről természetesen dőlt a víz, így hamarosan mirólunk is. A kijelző olyan messze, hogy egyáltalán nem láttam addig. (Mikor be kellett mennem, ha nem szólnak némileg jobban látó személyek, sosem tudom meg és még mindig ott ülnék...)

Megszoktam, hogy ilyen helyzetekben meg se kell szólalnom, rá sem kell néznem valakire ahhoz, hogy azonnal szóba ne akarjon elegyedni. Így hamarosan több beszélgetőtárs is akadt, s a többség, miután megtudták, hogy újoncok vagyunk, versenyben világosítottak fel bennünket alapvető tényekről, tudnivalókról. Megtudtuk egy csomó emberről, hány éve is várnak itt a megváltásra! Hogy évek óta nincs semmi, ez évben már tanfolyamok sem, semmi, de semmi, ami a munkát vagy netán reményt illet... Hogy ne higgyük, hogy itt majd bármit is tudnak segíteni. NINCS munka, nincsenek munkahelyek! Több 50 feletti ember várakozott úgy, hogy közben megtudtuk, hogy már évek óta 0 Ft-ot kapnak, és csupán azért járnak be, hogy kapjanak egy pecsétet, miszerint regisztrált munkanélküliek.

Én naivan és hüledezve néztem: akkor ezek mégis hogyan élnek, miből? Mivel egyből magamból indulok ki, hogy 0 Ft nekem a halálomat fogja jelenteni. Nem tudom, egyedül lennék-e ezzel, ui. akik 0 Ft-ért járnak be évek óta a pecsétért, előbb-utóbb mindegyik által megtudtam, hogy HA a férje/felesége nem keresne 130 ezer Ft-ot... abból tengődnek ui. ketten. - Ja, így más. Csakhogy nekem nincs ilyen!

De garancia sincs ám arra, hogy ha már nincs semmi, legalább az álláskeresési támogatás ideje ne csökkenjen... sőt, rettegik előre a drasztikus intézkedést. Na, azt, hogy mi várható, nem tudják a hivatalos személyek sem.

Pár órai várakozás után már sorra is kerültem, ahol az adatok beviteléhez - vittem vagy 20 különböző igazolást, ezt-azt - nyilván idő kellett, ahol a hölgy rezignált fejcsóválással vette tudomásul, hogy többőnket 50 felett elbocsátottak, és hát sajnos, ezek meg ezek a tények, ígérni semmit nem ígér, és garanciát sem ad semmire - ez az idő, ami most még hatályos jogszabályok szerint jár, még ez is változhat időközben, ha fent kipihenték a nyári szabadságok fáradalmait a mindenható ítélethozók. Közben behívták a kollégámat is a másik szobába, s a két szoba össze volt nyitva, így némi fáziskéséssel hallottuk is, hogy a másik éppen "hol jár" az ügyintézésben...

Három hónapra megkaptuk a maximált támogatást - de mi az a 3 hónap? Aztán elvileg, most még, úgymond a hatályos jsz. szerint még 6 hónap lesz, ennek az összegnek a felével... ami már egy egykereső esetében kevés a lakásfenntartáshoz is. És akkor kész.

Azzal a biztos érzéssel jöttem ki, hogy 50-en felül, akit elbocsátottak és egyedülálló, nyugodtan kezdhet gondoskodni valahogy a végrendeletéről, ami ez esetben nyilván nem pénzt jelent, sőt; vagy hogy ez annyira predesztinált, hogy megmásíthatatlan. Hiába lesz eső, a munkahely nem gomba, hogy szaporodjon. "Teremni" nem fognak a munkahelyek. Sugallatként azt is megkaptuk, hogy egy, teszem azt, próbaidős, minimálbéres munkahelyért - ha netán ilyenekkel sorbaállnának elénk - sem tanácsos otthagyni a most még minimálbéres nettónál közel 30 ezerrel mégiscsak magasabb támogatást, mert az enyhén szólva abnormális, hogy egyharmadnyival kevesebbért dolgozni járni, mint nem; aztán netán onnan is kirúgódni bármikor - az ügyfeles azt mondta, hogy jelen bizonytalan helyzetben nem merné állítani, hogy akkor is az lesz a helyzet, ha onnan kirúgódik az ember, hogy "folytatódik" a ki nem vett munkanélküli lehetőség bér szempontjából, mert lehet, hogy ha nem használta ki az ember, kárba vész és elévül. Ha pedig mégis járna a ki nem vett lehetőség, akkor már az "új, legutóbbi" munkahelyen szerzett minimálbérrel fognak számolni.

Ennyi volt, és gondolni sem merek arra, hogy mi lesz, hogy lesz később.