A régi ház körül...

Vasárnap anyás napom volt. Ez mindig nagyon jólesik a lelkemnek, ez az egyetlen hely, ahol még mindig én vagyok a gyerek. Ugyanakkor szívszorító nosztalgia, amivel az ember körülnéz, több évtizedes emlékek ébrednek, jók és rosszak... és fájdalom látni, hogy hogyan megy tönkre és öregszik minden, véglegesen és feltartóztathatatlanul. Anyámat és lassan magamat is beleértve...

Egyedül Molly, unokahúgom oda kihelyezett ír szetterén nem fog az idő egyelőre, ő eleven, mint a csík; ágya van, önállóan rohangál ki és be a számára kivágott szúnyoghálón, sok ember örülhetne ilyen boldog, szabad, kényeztető életnek, mint amilyen a Mollyé...

E hónapban van anyám születésnapja és közös névnapunk is, és ilyenkortájt lassan megszokottá vált, hogy csak ketten is ünneplünk, egy jó nagy, emlékezős beszélgetéssel. Ajándékaim egy részét már korábban odaadtam - a nagyon régi tönkrementje helyett vettem neki egy (szándékosan) elvileg tök egyszerű nagyimobilt, extrák nélkül, de még ezt is újra kell tanulnia, hiszen nem működhet azonosan még ugyanabban a márkában sem két mobil, és ez pláne nem is ugyanaz a márka. Mindenesetre anyám korához képest igen befogadóképes, hál' istennek, és hát végül is majd' 9 éve mobilozik - muszáj volt, mert vonalasa csak jóval később lett. A mobillal benne lehet a családi csomagban is, amellyel bármennyit beszélhetünk - ki is használjuk! -, meg hát sajnos, már kétszer jött jól a mobil ténye akkor, mikor kórházba került.

Az egyéb ajándékokat pedig most vittem el. Én is kaptam tőle ágyneműket, lepedőket - és vendéglátást, értő vigaszt, szeretetet.:)

Közben rég elhunyt apám és felmenői iratos ládikóját nézegettük át, időnként szinte más időzónába kerülve. Elhoztam vagy 15 ősrégi, megsárgult születési és házassági okiratot, egészen az 1818-as időkig, legalább gyarapszik a családfánk az eddigi 2 A3-nyin túl is, aminek alapját én kezdtem el összeszedni még Szilvi gimis korában, amikor is ez volt nekik egy házi feladat. Később ezt kiegészítettük anyai nagynéném - ki jelenleg legidősebb a családban - emlékezetének adataival, és egész jól felmentünk anyai ágon. A további anyai ági  kutatások jó része Szilvinek köszönhető, aki imádja a kutatást, és bár internetjük nincs, de bement a békési levéltárba, ahol teljesen ingyen segítettek neki keresgélni-kutatni a megyén belüli régi rokonság után. Nagy élmény volt neki is látni a sok-sok, gyönyörű kalligrafikus betűkkel, tintával megírt iratot - születési és házassági levelek - a régmúltból, melyeket azonnal jegyzett is magának. Nemcsak nevek és dátumok vannak birtokunkban, hanem foglalkozások, vallási hovatartozások és pl. halálokok is. Ezeket otthon igyekezett még frissiben rögzíteni, viszont ez még csak a Békés megyei irattár "terméke".

Az apai ágat Hajdú-Biharban kellene megkeresgélni ugyanígy, mert hiszen apai nagyanyámnál és nagyapámnál azonnal elakadtunk, hiszen abból a családból már igen rég nem él senki - kivéve minden bizonnyal a nekünk ismeretlen leszármazottakat.

De a vasárnap megtalált ősrégi anyakönyvi levelek által már itt-ott ki lehet egészíteni ezt az ágat is, ha csak foghíjasan is.

Ezek böngészése közben anyámmal folyamatosan beszélgettünk, hiszen annyi, de annyi emlék jött fel, sok olyan dolog is, melyek számomra újak vagy már elfeledettek voltak. Jól kitárgyaltunk mindent, messzi időkre elbarangoltunk, miközben a leheletvékonnyá öregedett, szakadozott, indigós, írógépes másolatú hivatalos iratokat böngésztük. Elhoztam magammal apám FM reálgimnáziumi bizonyítványát is, mely 8 évről és minden félévről egyúttal is szól... Furcsa volt látni, hogy az ő idejében csak 4 jegy volt, illetve értékelés. Jeles, jó, elégséges és elégtelen - passz. (Pedig szerintem nagyon nem mindegy egy éppen csak hogy megkapott elégséges és egy négyeshez közelebb álló erős közepes... én legalábbis anno kaptam 3,75 átlaggal simán hármast - ez náluk mind elégséges volt, oszt jónapot.) És hogy volt olyan tantárgya is, hogy hit- és erkölcstan, gyorsírás meg rendszeretet! Meg hogy latint, németet, franciát tanult, sőt valameddig görögöt is.

Természetesen ebédeltem is a senki máséhoz nem hasonlítható anyámféle grízgaluskás, sokzöldséges aranyszínű tyúkhúslevesből, minekutána nyilván a másodikból már nem tudtam, így azt ő odapakolta, és hazavittem (itthon 3-szorra ettem meg a 3 sülttyúk-darabot rizibizivel). Később fagyival és kávéval is ünnepeltük magunkat, a szinte dzsungelszerű kertben végigfotóztam, amiket lehetett, Mollyval is szórakoztam, szeretgettük egymást - akkor is megismer, ha csak ritkán megyek -, és aztán késő du. hazagyalogoltam tőle.

Szép nap volt.