Hűvös hétfő

Hideg, szeles, borús idő; időnként esik némi eső is.
Öcsémnek szülinapja van, ma 61 éves. Szinte hihetetlen. Gyerekkorunkban olyan nagy különbség volt az az 1 év 8 hónap, hogy sokáig kisdedként kezeltem, szinte középiskolás koromig. Aztán rájöttem, hogy saját osztályomban is vannak olyanok, akik majd' 1 évvel fiatalabbak is lehetnek nálam, mivel én halasztottam.
Szokásos korán kelés és reggeli teendők, anyám felhozása, ellátása.
Volt még húsos makaróni, és bár kínáltam mást is, ő ragaszkodott ahhoz. Nagyon kedvel mindenféle húsos tésztát.
Délelőtt dianás cukrok, rizses csoki, délután banán, mézes süti volt a kiegészítés a teáztatás mellett.

Postáscsengetés, ajánlott levél, nekem. Kormányhivataltól jött az aktív korú felülvizsgálati határozat. Már vártam, 19-én van ennek az eseménynek az évfordulója... 15 napom van elintézni a dolgokat. Azt sose tudom, hogy naptári 15, vagy munkanapok szerinti... de mindegy, mindig is igyekeztem az ilyen dolgokat minél hamarabb rendezni, nem szeretek semmit utolsó napokra hagyni.
Elolvastam két bongócos mesekönyvet...

Telefonált a nagyerdős-madaras kirándulásokról megismert és kedvelt ismerősöm, aki végül is átveszi egy barátnője számára a lemondott helyemet a zempléni kirándulásról. Meglepődtem, mert már itt is volt a ház előtt... A helyzetet ismerve nem szándékozott feljönni, úgyhogy gyorsan gatyába ráztam magam és lementem. Beszélgettünk kicsit, fájlalta, hogy nem tudtam menni, emlegettek is... meg hát elméletileg hiányoztak a fotóim is... Hát hiába, ez van. 9800 volt a kirándulás, tízet adott. Mivel számítottam erre, eleve vittem le 200 Ft-ot, de az istennek nem fogadta el, már így szánták.
Örültem én is, hogy ezen is túlvagyunk...

Aztán még Dani is jött, hozta a szennyest.
Este összepakoltunk, fésülés, majd levittem fél 8-kor, a sorozata után.
Itthon Konyhafőnököt és BK-t néztem, ettem sajtkrémes kenyeret szalámival, uborkával.
Lefekvéskor bevettem egy Rudotelt, mert rosszul alszom. Hiába vagyok álmos, az agyam egy része csak pár órán át kapcsol ki. Ha meg már működni kezd, mondjuk, 4-5 óra alvás után, az istennek nem tudok, csak fetrengeni...

Vasárnap... mint a többi

Ma Apranaxszal kellett kezdeni, és ki is van anyám akadva, hogy ennyire fáj még mindig a karja. És még hogy fáj, de ugyanolyan tehetetlen. A komplex nyakba akaszthatós kartartót még egészben hordja.
Mindegy, azért fürdeni csak kell néha, még ha teljesen nem is minden nap. Ez elég nagy megrázkódtatás neki, de amúgy nekem is. Az elő- és főleg az utómunkálatok sok idő és sok munka. Ő sem túl könnyen mozdítható, már annak is örülök, hogy meg bír állni addig, amíg körbemosom. Ami elég nehéz, hiszen olyan csepp a fürdőszoba, hogy nem lehet körbejárni, így mindenféle tornászmutatványokat kell a lumbágómmal végezni, hogy azért végig legyen mosva.
Fésülöm naponta kétszer, reggel és este. Egy csomó hullámcsat van a kicsi, vékonyka "copfját" feltűzendő, nincs olyan apró gumi, ami nem csúszna ki belőle, annyira vékonyka, ami lelóg és összefogva fel kell tűzni. Sógornőm már javasolta, hogy nem lenne-e jó egy rövid frizura, de nem igazán nyerte el tetszését, hogy akkor lógna csak igazán és zavarná.
Így is vért kell izzadni, míg rábeszélem a hajmosásra, mert ki nem állhatja, hogy "száll a haja" utána. Pedig balzsamról szó sincs... De annyira vékony és ritka a haja, hogy nem fogja be a hagyományos hullámcsaton kívül semmi, az is csak nagy küszködéssel.
Őt húsos makarónival és csemegeuborkával ebédeltettem, gyümölcslével, kávéval kísérve, de volt kivi, rizses csoki, dianás cukrozás is.
Én pedig a maradék csirkelábpörköltemet ettem tök magában, ahogy szoktam.
Nem kért gyógytornát, aszongya, a fürdetés neki mára doszt elég volt...
Megnéztük a Szomszédokból az 54--57. részeket.
Levittem este fél 8-kor.
Kenőmájast, kolbászt ettem, majd megnéztem az elmaradt Elifekből 3 részt, valamint a Sebzett szív 1. részét. Ennek a címe nagyon megtévesztő, egyáltalán nem romantikázós; a balkáni háború idején játszódik... és ugyanaz a két főszereplő, akik a Seherezádéban voltak (a férfi "Szulejmán" 😉). István találta és javasolta nekem, ő szokta letölteni és átküldeni ezeket, csak hát lehetetlen néznem.
Ezzel az esti mozizással is jól megszívtam, mert nagyon későn feküdtem, és reggel meg legkésőbb 7-kor kelni kell.

Lemondott kirándulás szombatja

Szokásos reggeli ügymenet, felesleges minden reggel részletezni...
Kissé amúgy is le vagyok törve, mert ma van az a zempléni kirándulás, amire már befizettem anno anyám balesete előtt, és hát ugye, úgy hozta a sors, hogy vissza kellett mondani. A nap folyamán sokszor eszembe is jutott.
9-re lementem, felhoztam anyámat. Vízhajtós nap, ez 4-6-szori, hosszadalmas vécébe vonulást jelent. Szerencsére még, csigalassan ugyan, de ki tud menni bottal a vécébe. Még így is történnek balesetféleségek bármilyen téren.

Húsos makarónit főztem, magamnak pedig egy kicsomagolt kis adagnyi csirkelábat főztem meg pörköltnek.

A tálcán, amit beviszek, mindig van mellékelve apróra vágott csemegeuborka is. Ez azóta folyton van itthon... mint ahogy nasik, banán, kávé, tejpor, tejszín, ilyesmi...

Délután -- ahogy amúgy majd' mindennap is, kivéve, ha erősen tiltakozik ellene -- próbálkoztunk gyógytornával is. Nem túl hálás érte, azt kell, hogy mondjam... Pedig azok a gyógytornásznők, akik rajtam, az én válltörésem alkalmával kínoztak 2008 telén-tavaszán 40 alkalmon keresztül, nem díjaznák egyáltalán, olyan lájtosan csináltatom vele...

Néztük a Szomszédok 50--53. részét, majd összepakoltam, levittem.
Itthon piacon vett házi kenőmájast és kolbászt ettem, finom volt.
Megnéztem A mi kis falunkat, még neteztem kissé, aztán igyekeztem megszűnni, hogy valami alvás hátha lesz.

Egy kis naplemente:

Nem vidám

Szokott reggeli ceremóniával indult korán a nap.
Macska, gyógyszerek, ágyazás és annak előkészítése fogadásra, rendezkedés, pakolás, szükségletek előkészítése, majd magamból való embercsinálás...
Le anyámért, átadás, majd jött velem öcsém is, mivel mondtam neki, hogy a mosógép kivezető (kád oldalába bevezető) csöve a bevezetésnél csöpög, én nem merek hozzányúlni. Szerencsére csak meg kellett neki húzni, és elállt a csöpögés.
Ez a feljövése arra is volt jó, hogy észlelte megint a rossz páros villanykapcsolót. Ami már sok éve is rossz volt, még dolgoztam, mikor ő kicserélte magát a kapcsolót. Én már akkor gyanítottam, hogy nem csak annyi a baj, ahhoz túl gyakori a havi égőcsere... Egy ideig nem volt gond, de sajnos, nem sokkal később már megint, és hát évek óta így vagyunk... vannak különböző módszerek, hogyan kapcsoljuk fel, tudjuk, hogy néha a két kapcsoló túlzottan "együttműködik", most is mindenféle manipulációk voltak szükségesek ahhoz, hogy hogyan kapcsoljuk fel a fürdőszobait, mert az nem mindig sikerült. Ráadásul kapcsolásnál az időnkénti "berregés" egyértelmű zárlatosságra utalt...
No mindegy, ez most kiderült számára is, akinek ez a dolog végül is szakmája.
Megnézte a szobámat is, s mivel nekik egyértelműen és kifogást nem tűrően az felelt meg -- előre gondolkodva az időben --, hogy ha majd már nem járnak Kadarcsra, ősztől tavaszig 1 hét itt, 1 hét ott lenne a megoldás, természetesen éjjel-nappal. Nekik az elképzelésük, hogy ide mindenáron egy ágyat kell betenni! Amikor egy sámli is gondot jelent... Két-három ócska bútoromat javasolta elvitetni anyámhoz (nyilván az udvarra, a depót növelni...), és ahelyett egy ágyat berakni. De tovább nincs gondolva: ezek az ócska bútorok töméntelen cuccot nyelnek el és tartanak, vagy alattuk vannak. Hogy eleve a szoba közepén van a tévé a polcos szekrényével, tele egyéb készülékekkel, videókkal, dvd-kkel, könyvekkel...
Hogy eleve úgy vannak itt berakva bútorok, hogy HA egyes hátuk mögött lévőnek ajtaját, fiókját akarom nyitni, előbbieket el kell húzni. Mondom, eleve. Hova is jönne ide be egy ágy, és ami kimegy, azok szerepét mi fogja pótolni? Egy kb. 20 cm2 helyre aszongya, hogy az "egy csomó kihasználatlan hely"... Mellesleg elosztók vannak ott, meg az összes tyúkbél, ami a számítógép, tévé stb.-hez tartozik. És nem ismeri el, hogy ami nem megy, nem megy. Egyetlen szobát nem lehet varázsütésre kettővé varázsolni!
Ráadásul eleve nem egészséges szerintem az, hogy anyám, én és a macska ezáltal egy ilyen agyonzsúfolt egyetlen helyiségbe vagyunk bezsúfolva, hogy nekem, mondjuk, ennyi idős koromra, ilyen egészségi állapotban semmi privát szférám nincs. Így is nagyon nehezen viselem... Nincs saját életem, egész nap jó hangosan a Duna tv megy -- hiába van 120 csatornánk --, nem lehet más, mert anyám csak azt, max. az M1-et szokta meg.
Nincs külön tévénézés, nincs nappali ledőlési lehetőségem, ugyanitt bent van a fedett macskabudi, ami egyébként engem egyáltalán nem zavar, egyszerűen nincs máshol hely!, a fekvőkék -- nem, nem... semmi empátia, a cél érdekében kötelező megoldanom. Nyilván e váltott egy hetek alatt hozzam le a szobavécét is -- mondjuk, az erőszakolási tervekbe ez sem volt elképzelve...
Ez a megoldásképtelenség és akarat-rámerőszakolás nagyon nem tett jót nekem mentálisan. Ők ketten vannak, sógornőm tud panaszkodni állandóan öcsémnek, miszerint nem bírja a korán kelést, és ő a főnök, mert nem az ő anyjáról van szó! Öcsém meg rajtam és az egy szobámon tesz erőszakot. Az sem érdekel senkit, hogy a másik szobámba eleve rámköltözött a lányom a gyerekkel és egy teljes háztartással, hogy plafonig ér minden, és a közös helyiségek is centire be vannak legózva mindennel! Meg hogy leromlott, lepusztult minden. Tűzhely, konyhabútor, majd' minden bútor...
De az az igazság, én egyedül két ember ellen, akik három szobában élnek szellősen és lazán, járművekkel; én kevés, nulla vagyok. Pedig ott külön szobája van anyámnak, ahol betegszobaként tök természetes a szobavécé és külön tudnak tévét nézni, mivel minden helyiségben van, és a többi szobában is bárhol le lehet dőlni bármikor, ha kidől az ember. Úgy is, ha ott van anyám.
Én meg ülök egész nap, vagy dolgozom... úgy, hogy két méterre anyám körül ugrálok, igazgatom, kiszolgálom, ordít a tévé.
Anyám meg nyilván nekem önti állandóan a mérgét, hogy "nem engedjük haza". Mer' hogy ő otthon meggyógyulna. Nyilván sokkal jobban tudna menni, és nyilván a karját is tudná használni, főzni, mosni, magát ellátni, vécére járni, mosdani stb. A meleg vízhez kintről hordani a vizet és gázon melegíteni, majd behordani a fürdőszobába lavórba... És képtelen megérteni, amikor mondom a dolog lehetetlenségeit. Rám borítja minden keservét, én vagyon a gonosz, aki nem érti meg, hogy mint mindenki, ő is a saját otthonába vágyik! (Nekem vajon hol a búsban van saját otthonom már?)
És akkor óvakodjak a stressztől, mert azt imádja a rák. 2 éves kezelt, rendkívül lassan felépült, egyelőre elvileg tünetmentes rákbeteg vagyok, plusz szívbeteg -- ami egyáltalán nem tünetmentes! --, hogy a reumatikus és csontritkulásos problémákról már ne is beszéljek. Néha le kéne pihenni, ha másra nem, egy-egy félórára, míg pl. mondjuk, én is élnék valamit, megnéznék egy órás valamit, amit én akarok. Nem. Ez többé lehetetlen...
Nekem az az egy nyomorult ágyam nem is olyan rég nappali tartózkodási helyem is volt. Ott szoktam a száraz ruhatömeget összehajtogatni, rendbetenni. Ott szoktam színezni, rajzolni. Ott szoktam csomagolni, ott szoktam pakolni, de még vasalni is... Mostantól minden megszűnt. Csak főzhetek, moshatok, takaríthatok, valamint ülhetek a gép mellett.
Néha annyira HÚZNA lefelé a föld, hogy nem is tudom elmondani. De akkor meg anyám tüntetőleg duzzog és ki van kelve magából, hogy most őmiatta kell nekem földön feküdni stb., és alig feltűnően kiül direkt a keresztanyámtól örökölt kis ócska fotelomba... Hát így inkább vegetálok egész álló nap a széken, néha már majd' megpusztulok... És ordít a fülembe a tévé, mert halkan nem hallja szegény már.

Amúgy átöltöztem, levittem a szelektáltba való cuccokat, valamint bementem a piacra, ahol hentesárukat vásároltam. Elmásztam a Sparba is, igencsak felturbózott mentális állapotban. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez nem fog megjavulni, sőt, változni sem; mivel az eredendő probléma állandó. Anyámat már soha többé nem küldhetjük haza egyedül a lepusztult, komforttalan házába... Odaköltözni meg lehetetlen. A törése utáni ott töltött két nap alatt majd' megpusztultam, annyit tepertem, dolgoztam olyan dolgok elvégzéséhez, amiket itthon negyedannyi idő alatt elvégzek... Arról nem beszélve, hogy egyetlen kisbolt két házzal arrébb, utána sehol semmi. A tócósbeli boltok vannak tulajdonképpen a legközelebb vagy a Tesco, 1-2 km-re... tehát hiányzik minden infrastruktúra, el vagyok vágva gyakorlatilag mindentől, se net, se semmi.

A Sparban vásárolt csípős rántott csirkeszárnyakhoz kukoricás rizset készítettem, csemegeuborkát vagdaltam mellé anyámnak, majd kávét főztem. Délután rizses csokival, keksszel, drazséval, kivivel hopszasszáztam; valamint gyógytornázni is próbáltunk, miközben anyám a sorozatait nézte fél 8-ig. Akkor levittem.
Annyira el vagyok fáradva, hogy ha tudnék normálisan aludni, miután átrendezem az ágyat, legszívesebben fel se kelnék többet. Félek, hogy így tök egyedül, ebben az állapotban, ilyen szerencsétlen körülmények között én ezt nem leszek képes úgy csinálni, hogy megfeleljek a feladatnak. Ami nyilván kötelességem. De a kétségbeesésem nem jut el azokhoz, akikhez kéne, és ez csak fokozza a frusztráltságomat.

Laborlelet jó

Reggel a szokásos hadműveletek után 9-kor lementem anyámért, felhoztam, megfésültem, megmosdattam.
Sógornőm ma ment a laborba a leletért.
Etelka telefonált, jól elbeszélgettünk, elsősorban nyilván anyámról; majd át is adtam neki a telefont, ők is beszélgettek.
Krumplipürét készítettem.
Anyám rántott és párizsi csirkemellet evett krumplipürével és uborkával.
Magam most nem kívántam, főztem egy zacskós grízgombóclevest, ettem, mosogattam.
Szilvi befizetett egy számlámat, fél 4-kor jött haza, 4-re ment a gyerekért az iskolába.
Sógornőm délután elment a háziorvoshoz a laborlelettel, így este én is megtudtam, hogy a vizelet horrorisztikus eredményei az antibiotikum hatására teljesen optimálisakká váltak! Kimentek a baktériumok!
Na nyilván ez egy dolog, tehát a kóros és érthetetlen "ömlések" elmaradnak. De attól az inkontinencia nyilván fennáll, és a betétek, pelenkanadrágok tb nélkül baromi drágák. Tehát kérni kell egy időpontot az urológiára, ezt még meg kell ejteni, hogy megkaphassuk a támogatott termékeket.
Délután gyógytornáztunk, megfésültem anyámat.
Dani telefonált, majd jött, hozott 2 zacskó aldis almot, már előre kifizettem neki.
Adtam neki kaját is, rántott csirkemellet és 2 szelet bundáskenyeret...

Este eget fotóztam...

Grízgombóclevest, sonkát, vajkrémes kenyeret és nyers uborkát ettem.
Konyhafőnök, BK.

Ideges nap

Korán kelés, teafőzés, ágyazás és annak előkészítése.
Fél 9-re mentem le anyámért, mert sógornőm 9-re viszi az antibiotikumok utáni vizeletet a laborba (a beutaló, időpont már rendezve volt).
Délelőtt konyakos bonbont, csokis mazsolát, kivit eszegetett, teát ivott.
Főzéssel töltöttem az időt: rántott csirkemellet, párizsi csirkemellet készítettem, sült krumplival, tört krumplival, a maradék tojással bundás kenyeret. A rántott csirkemell mellé a párizsi azért kellett, mert anyámnak kissé ki volt kezdve az ínye, és ugye, a prézlis cucc bántotta volna. Tehát csak lisztbe és tojásba volt mártva.

Ebédeltettem, bevette a gyógyszerét, volt a vécében minden szükséges...
Jó sokat mosogattam, utána még kézi mosást is végeztem.
Délután fagyit kínáltam, valamint gyógytornáztunk. Duna tévézett este fél 8-ig.
Megfésültem, összepakoltunk, majd levittem öcsémékhez.
Öcsém fél órát beszélt, ugye, hogy sógornőm kivan, hogy nem tudja kialudni magát, úgy tudom, 9-ig szokott amúgy aludni. Milyen szerencse egyébként, hogy nekem nincs szószólóm... Lényeg, hogy azt szeretnék, hogy ha majd a kadarcsos időszaknak, a jó időnek vége lesz, akkor nem lesz ez így jó, hogy az embernek egyetlen nap szünetje nincs. Ez igaz egyébként, itt nincs se szombat, se vasárnap, semmi; minden áldott napon készenlét és sosincs szabadság.
Meg akartak győzni, hogy ide énhozzám márpedig be kell rakni egy ágyat! Aki ismeri a lakáshelyzetemet, tudja, hogy ez alapból képtelenség. Olyan zsúfoltan vagyunk, hogy egy darab egyszemélyes ágyammal is alig férünk. Plusz itt a macska, jónéhány kedvenc helyével. De a célhoz ragaszkodtak. Sajnos, öcsém ilyenkor túl hamar "idegállapotba kerül", vagyis elkezd ordítani, amit ő úgy mond, hogy "felemeli a hangját", és én egyetlen mondatomat sem tudom végigmondani...
A probléma az, hogy bizony, nekem is szükségem lenne időnként szabadságra, de ettől még nem növekszik meg a lakásom. István is, ha itt van, nem véletlen, hogy egyikünk mindig a földön alszik. Ha megoldható lett volna, már rég kitaláltuk volna a plusz ágyat. Öcsém szerint ki kell rakni innen 2-3 bútordarabot (elvinni -- természetesen! -- anyámhoz!), és a helyükre berakni egy fotelágyat. De addig nem jut el, hogy a 3 bútordarab nem dísznek van itt, hanem mindegyik alul-felül-belül rengeteg mindent tárol, többfajta szerepük is van, gyakorlatilag semmi nincs feleslegben. Az igaz, hogy rengeteg könyv van, a bútorok alatt is minden tele van, mert már képtelen vagyok hova tenni, de nekem nem volt ehhez energiám, hogy bedobozoljak belőlük és semmim hozzá, hogy elszállítsam valahova.
A kétszobás lakásba 8 éve már, hogy az egyik szobába visszaköltözött Szilvi a gyerekkel. Ők is botrányosan zsúfoltan vannak, de annyira, hogy az már nemcsak ciki, de egyszerűen borzalmas! Oda ember be nem teheti a lábát. Egy teljes háztartással jöttek rám, ergo a közös helyiségek összes szekrényei is centire be vannak legózva. Marad az én szobám. Ott van még a fedeles macskabudi is, ott van nyitva a szárító, minden nyilván bútorok előtt, amit ezektől nem lehet kinyitni, csak elhúzással. Ugyanígy a komód előtt is egy forgószék és egy kisfotel van, ha komódot nyitogatnék, azokat is el kell húzni... Tudnék még mesélni, tényleg szörnyű...
De hát van az a helyzet, hogy mindenáron, és akkor is, és mindenképp... annál is inkább, mert én egyedül vagyok, ők meg ketten. Ágyat ilyen áron semmiképp nem akarok. Pont elég ez az egész nekem, egy sokk az egész, egy nagyon is megoldatlan és ideiglenesnek tűnő helyzet, holott ez bizony még akár hosszú évekig is eltarthat! Ha addig élek. Mert utána nem tudom, mi lesz.
Úgyhogy nem volt más megoldás, aludtam én eleget életemben földön. Ezt ajánlottam fel. Lemegyek a földre, hagyjanak békén az ággyal. Igaz, sejtettem előre, hogy ez meg anyámnak okoz majd problémákat, hogy ennyi idősen, szívbetegen, tele reumatikus problémákkal, kezelt rákos betegséggel én földön fogok aludni, és esetleg x+1-szer felkelni éjjelente... Nem lesz könnyű, de inkább, mint az ágy... Mindenesetre jól felhúztam magam ekkora meg nem értés és megingathatatlan eb karóhoz kötése után, nagyon sokáig majd kiugrott a szívem.
Az esti BK-ból gyakorlatilag semmit nem bírtam felfogni...
Sejtettem, hogy lesznek még szép napjaink. Minden téren.

Orvosnál

Jóapám ma lenne 97 éves, és már 36 éve nincs velünk. Felfoghatatlan ez az idő...
Honesty "zaklatása" miatt jóval előbb fel kellett kelni, mint ahogy amúgy is kéne...
Összepakoltam szemeteszsákba a szárazkenyeret. Mivel már nem cipelem anyámhoz, ezért jelenleg öcsémhez vittem le, amikor amúgy is mentem anyámért. Neki autón azért egyszerűbb, aztán meggondolom még, mit fogunk ezentúl ezzel csinálni.
Ötödik napja az antibiotikumnak, vízhajtós nap a szokott gyógyszereken kívül. Az Apranax esetleges. Ha úgy érzi, hogy nem bírja a fájdalmat, nyilván inkább vegye be.
Ebédre tepsis sült malacot dinsztelt krumplival választott anyám, én pedig a tegnapi csirkecombpörköltöt ettem, csak mivel elfogyott a nokedli, ezért főztem ki hozzá makarónit.

Postás csengetett, megjött az fht.-m.
Anyám vett be Dipankrint, mert szerinte túl sokat evett.
Orvoshoz készültem, gondoltam, hogy hátha szerencsém lesz és nem kell órákat ott tölteni, mindenesetre nagyon kiíratásra várt a szívgyógyszerem.
Elég hamar rám került volna a sor, ha egy bácsi pofátlanul meg nem előz. Ugyanis én még tippeltem két hölgyre, akik már ott ültek az első sorban, mikor én odamentem; szóval mikor következett az új beteg, én, ugye, haboztam és rájuk vártam... de mint kiderült, a szomszéd rendelőhöz vártak! A bácsi meg fogta magát, és gyakorlatilag beslisszolt teljesen hátulról! A többiek mondták is a magukét...
Mindegy, így legalább gondoltam, hogy akkor az ő kivárása után tényleg én következem.
Kiírattam a gyógyszereket, elbeszélgettünk a doktornővel anyámról, hiányzó adatokat töltöttünk ki a gépben (születési hely, ilyesmi...). Kértem valami enyhe altatót, mert egyre kellemetlenebb ez a nem alvás, illetve ez az abszolút felületes "alvásféleség"... Valamint mutattam az onkológiai ambulánslapot, melyen ott van a reumatológiai beutaláshoz való háziorvosi segítségkérés... mivelhogy látni akarják a DEXA-eredményemet.
Ezek után mentem a gyógyszertárba, majd a gyógynövényboltba mentem be egy aloés fogkrémért, azután pedig az ottani Coopba.
Szilvi közben nem volt itthon az iskola és a Bencéért menés között... de szerencsére anyámmal nem volt probléma.
Elpakoltam, átöltöztem.
Anyám Duna tévézett, néha szunyált.
Fél 8-kor megfésültem, majd levittem öcsémékhez.