2017. március 11., szombat

Sötét lelkű kihívás

Olvassuk el Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje című könyvét!
KATARYNA kihívása, 45.-ként jelentkeztem.


Sziasztok! :)
Nagyon szerettem ezt a könyvet, bár amennyire lehet egy ilyen történetet. Ezért is gondoltam, hogy lehetne belőle kihívás. Nálam újraolvasós lesz, remélem, nektek is tetszeni fog.
Amit a kihívás teljesítéséhez kérek:
– Olvasásokat csak a kihívás kezdetétől, azaz 2016. május 23-tól fogadok el, teljes dátummal (csak évszám nem elég).
Részt veszek gomb.
– Olvasásod + értékelésed linkjének elküldése.
– Minimum 5 mondatos értékelés.
– Újraolvasást is elfogadok, de legalább 2-3 hónap legyen már a két olvasás között.
NEM fogadom el azt, ha néhány nap/vagy hét után olvasod újra.
Ne a plecsni legyen a legfontosabb, hanem az, hogy igazán szeress olvasni, ne csapjuk be egymást, én sem olvasok újra olyan könyvet, amit néhány héttel korábban olvastam.
Ha mindez megvan, akkor kapod a plecsnit!
Jó olvasást! :)

Az előző kihívásba is illeszkedett volna témailag de külön kihívást kapott a könyv. Elolvastam, értékeltem, beküldtem. Megkaptam a 304. plecsnit.


Amúgy csendesen telt a nap, azt leszámítva, hogy fél 9-kor fúrásra kellett ébredni. Ez nem baj annak, aki legkésőbb éjfélkor lefekszik, ám fél 3 utáni fekvéskor, fél 6-os macskaetetés és almozás után nagykeservesen visszaaludva némiképp kevés.

Nem csíkokra, nem kockákra, hanem vékony, de teljes szélességű szeletekre vágtam a csirkemellet, melyet paprikásan készítettem el. Egyrészt, mert megkívántam a nokedlit, másrészt, mert így Haramiának pár napra nincsen gondom a mit-adással. Sőt, ha elég (két teljes csirkemellfilé) a hús, akkor nyersen még Honestynek is jut 1-2 adagnyi.
Miután végre bepakoltam a bendőm, kiolvastam a 3. macskatörténetes (és verses) antikváriumos könyvet ejtőzésképpen, majd hajat festettem. A műtét előtt biztos, hogy az utolsó, így hát muszáj, mert ki tudja, mikor leszek rá legközelebb képes, viszont most így nem maradhatok, még ha műtéthez képest még rá is érnék.
Egyébként azt terveztem el, hogy ha netán kihullna a hajam a rák következtében, mivel a tövéből ítélve nagy része a fejem tetején legalábbis ősz, nem fogok visszatérni ehhez a sötéthez, mert ez szörnyű kontraszt így, és egyszerűen muszáj a havi hajfestés.
Ha elmegy a hajam és kezd visszanőni, valami szalmaszínre fogok áttérni, hogy ne legyen az ősz és aközt ekkora kontraszt, s akkor -- ahogy másokon láttam is -- egyáltalán nem lesz feltűnő, ha netán több havonta festek hajat. Sógornőm pl. mindig szőkére festette, és mióta gyakorlatilag tiszta ősz, most is azt hisszük, szőke, holott már nem is festi. Szerintem ez érthető.
Istvánnak részletesebben magyaráztam el, de nem vágta a témát, mert annyi volt a litániámra a válasza, hogy attól még maradhat a színem, nincs azzal semmi baj... ááááááááá! Innentől már nem akartam újrakopizni a szerintem értelmes levezetésemet ezzel kapcsolatban, sem pedig tovább magyarázni...:))))
A nők biztosan értik, hogy sötétből házilag laikusnak lehetetlen a világoscsinálás, míg fordítva műxik. Fodrászhoz nyilván nem megyünk, házilag festettünk mindig is. Őszt bármire be lehet festeni, de vigyázni kell, mert csak sötétítés lehetséges. Ha eleve a setítből indulunk, az soha nem lesz világos. A lenövesztés meg horror.

Éjjel Szilvi jelzésére megnéztem A hívás c. krimit (Susan Sarandon) -- jó volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése