2017. március 12., vasárnap

Anyámhoz

Ma nem fúrtak, most a felettünk lakó család tagjai készülődtek felváltva az X-faktorra.:)
Ugyanis még tavaly december elején vettek egy zenegépet vagy mit, ami alázengi a mjúzikot, és a paraszt meg énekelheti a pár évtizedes régi jó slágereket. Még mindig jobb, mint mikor az 5. emeleti rémikrek a legmagasabb decibelen mindig pár taktust 3 hanggal (ami nem belőlük jön, persze) ismételnek, de úgy, hogy a konyhaszekrényben csilingelnek a poharak.
Ezek felettünk végül is konszolidált dalokat énekelnek, nagyjából végig. Nem dübörög a basszus, nem megy a legnagyobb decibelen a dob és a hangerő is tűrhető, ám ettől még felébred az ember vasárnap. Szoktak napközben és hétköznap is gyakorolni, de hogy vasárnap miért kell néha 8 órakor, azt csak a jóisten tudja. Utána meg du. 5-6-ig csend, mármint csalogányságilag.
Egyébként szó se róla, mondjuk, tűrhető hangjuk van, főleg a csávónak. Biztos ez a gép (talán szintetizátor?) volt a család karácsonyi ajándéka, és lényegében az egész család használja.
Na mindegy, felkeltem, elkészülődtem félig-meddig, meg összepakoltam anyámhoz, s vagy két órára leültem a géphez. Szólt olyan 11 körül, hogy na, akkor hogy döntöttem, megyek-é. Mert az előző két napon azért beszéltük meg, hogy nem, mert irtó nagy "bűtti szelek" fújtak. Hát szerintem most is, de ilyen alapon sose mennék. Meg azért talán annyira mégsem fújt...?
Nem felejtettem el a csekkeket, egy kis édességet, a 10 tálkás Luisát, két különböző rúd macskaszalámit (a szalámikat önként vettem a kosztosoknak), két hét alatt lett két zacskó száraz kenyér, lett jó néhány műanyag doboz, veder, befőttes üveg, meg olyan műanyag kistepsifélék, amelyekben lefóliázva a húsokat szokták árulni. Én is gyűjtögettem egy darabig, de már van elég, és kidobni meg sajnálom. Mondtam anyámnak, ha nem kell, dobja ki, de azt mondja, hogy dehogy dobja. Ja, meg ugye Szilvi volt megbízva virágmagokkal, hát egy félixes doboz tele volt virág- és zöldségmagzacskókkal, melyek nagyja Szilvire volt bízva, mert anyám aztán nagy bőszen megadott két virágnevet, aztán azt mondta, hogy "tudja azt Szilvi".:))
Sokat vett, de még így is maradt az erre kapott háromezerből vagy 5-600 Ft-ja Mamunak arra, hogy ha még eszébe jut valami. Eszébe is jutott pl. bab és borsó, úgyhogy meglesz ez. Szilvinek sikerült többféle boltban, akciókban beszerezni ezt a sokat.
Útközben egyáltalán nem ingerelt semmi fotózást érdemlő dolog, hacsak az ég maga nem, de annyira nem volt kuriózum, hogy miatta letegyem a két, elég nehéz hordozmányt.
Még nem nagyon indult be gyakorlatilag semmi, kopaszok a fák, virág szinte semmi. Bár egy-két ibolyát mintha láttam volna itt-ott, de az anyámnál is szokott lenni, ha már van.
Egyetlen említésre méltó egy cirmos cica volt a Kisbotoson.:) Kint ült az utcán egy kapu előtt, és szépszégesz volt.:)
Anyámnál jól elbeszélgettünk, sopánkodtunk is némileg. Ő sem nagyon bírta még feldolgozni, hogy mi bajom van. Főleg az, hogy ennek egyszerűen nincs vége. Nem olyan, mint az epeműtétem volt, hogy oké, vizsgálatok, műtét, diéta, oszt meggyógyulok. Nem. A műtéttel bezárólag az csak egy kis rész. Utána jön a java, a kezelések! Meg hát ez a sok bizonytalanság, a Kenézy ismeretlensége... a pénztelenség... szóval idegölő ez úgy globalice.
Nagyon finom húslevest ettem kacsaszárnytőből, reszelt tésztával; aztán meg direkt mondván, hogy ne készüljön semmivel, hát a főtt húsok mellé csinált a sok leveszöldségből meg egy üveg zöldbabból némi habarással főzelékféle köretet. De ebből már nem voltam képes enni.


Mivel a húslevesnél nekem mindig is "előétel" volt a levesből krumpli és sárgarépa némi leveszsírral lelocsolva sósan, ez után naná, hogy max. a leves ment le, mert mondjuk, anyám levese kihagyhatatlan.
Volt még egy tepsi meggyes piskóta is, természetesen ebből is csak idepakolt anyám, mert enni már abból sem tudtam. A képen még vaníliás cukrozatlan...

 

 
Kiszaladtam a kertbe is, és tényleg volt most már hóvirág, valamint halványkék ibolyákat is láttam. Amúgy különösebben még tényleg nincs sok minden... rügyek is csak alig, itt-ott; de pl. a tűzliliom hajtásai nagyon jól mutattak a földben.



Meg egy szomszéd által adott doboznyi fenyőtoboz, hogy majd ha kiszárad, jó lesz fűteni...


Beszélgettünk erről a mostani dologhoz optimális kórházi öltözékről, hogy belegondolván a hálóing most nem lesz igazán jó, mert vizitkor mi van, az ember húzza fel a nyakáig, vagy mi? Már a Kenézyben az asszonyok is ezt beszélték, hogy mégiscsak valami gombos valami kéne, nem? Mondjuk, pizsama, vagy gombos hálóing... Aztán arra lyukadtunk ki, hogy ha tényleg 1-2 nap alatt kigórnak, pluszban még betegfelvétel előtt felvételezni kell kórházi ruhát, akkor lehet, nem is kell ilyesmivel nekünk foglalkozni.
Mindegy, anyám adott végül is egy érintetlen normál pamut hálóinget meg egy gombos, kicsit vastagabb anyagút is. Majd meglátom. Nem ezeknek a súlyától nem fogok tudni hazajönni...
Kipakoltam a cicatálba egy tálkás kaját, Mamu azt mondta rá, hogy nagyon jó illata van. Megjegyeztem, hogy kíváncsi vagyok, melyik cica nyeri meg, mert ezek itt biztos nem fognak "felezni", hogy hadd maradjon a másiknak is...
Ezek után anyám rakott húslevest, főtt húst, főzeléket, meggyes piskótát, egy jó marok papírtörlőt, aztán érzékeny búcsút vettünk, nyilván fogunk még telefonozgatni -- de kicsit se könnyebben, mint ahogy idejöttem, hazaevickéltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése