Szilvivel a lakótelep déli végében

Mivel lett némi pénz, így összeírtam, hogy mifenék nincsenek már megint otthon. Kezdődve a dezodorral, C-vitaminnal, sóval, alommal, Haramiának olcsóbb sonkás felvágottal és aldis tálkásokkal...
Szóval fogtam, és elkezdtem készülni, gondolván, az alom a legfontosabb, tehát banyatank a minimum. Aztán jött Szilvi, mivel Bence nem volt itthon, hogy ő is jön, ha előbb megyünk a Pennybe. Ő meg ott nézett ki magának akciós szükségleteket, de ráadásul ott van most a pontgyűjtés, tehát ő amit csak tud, onnan vesz!
Itt vannak a ponttal vásárolható ill. megkapható figurák:

Oké, megegyeztünk. Elkészültünk, és mivel egyirányban vannak, először a Pennyt céloztuk meg.
Viszonylag elég jól vásároltunk, olcsón és szükségeseket; gondosan ügyelve arra, hogy a kétezerrel való oszthatóság meglegyen, mert az külön pont. Kivételesen a humánusabb pénztárost fogtuk ki, aki még jótékonyságból két ponttal többet is adott! Mert a másik (Szilvi megmutatta, de rögtön láttam az arcán is, hogy na, az nem olyan!) az azt sem adta oda, amit Szilvi előtt múltkoriban az előző vásárló nem kért. Valamint a járó pontokért is szólni kellett... Úgyhogy most már fogja tudni, melyik pénztároshoz kell menni.
Utána megpróbáltunk a logikusan legrövidebb hátsó erdei útrészen átmenni az Aldihoz, de nem jött össze.
Mint kiderült, oké, hogy kicsit, alig észrevehetően látszik egy kis járt út a drótkerítés mellett, ami a lakótelep elektromos ellátottságot biztosító területet körbeveszi; de mikor ott körbementünk -- közben fényes nappal ellenére tele lettünk csípésekkel (sok a szúnyog!) --, a végén egy hajléktalantanyába és annak végén szintén egy tyúkketreces kerítésben végződtünk.

A hajléktalanról tudtam már tizenéve. Ő már nagyon sok éve, évtizede ott él. Most is szólt neki jó hangosan a rádió, reméljük, nem hallott meg minket. Mindenféle fából, kátránypapírból, akármiből épült kis házikója van ott az erdő mélyén. Az Aldi, mikor épült, hálisten, figyelembe vették, hogy őt ne bolygassák.
Emlékszem rá, a 2000-es évek elején még cikk is volt róla az újságban. Valamint anno még egy szociális szakon lévő kolléga felesége részére is csináltam egy szakdolgozatot róla, interjú, amit ő készített a hajléktalannal.
Csak akkoriban még sűrűbb volt ott az az erdőrész... De már így is hála az égnek, hogy nem üldözték el őt onnan.
Szóval visszatolattunk a sok szatyorral, még üres banyatankkal, és rendes úton elmentünk az Aldiba.
Tök jó volt, mert alig voltak. Bár most a Penny zsúfoltságára sem lehetett panaszunk, kevesen voltak!
Na, itt megvettük az almot meg 14 tálkás Topixot, száraztészta-féleségeket (vagy 5-félét, mert mindenből kifogytunk szinte), tejfölt, ezt-azt.
Hazafelé még Szilvi bement kenyérért egy kisboltba, ahonnan legolcsóbban tud legfinomabb parasztkenyeret venni. Inkább eljön ide a világ végére, minthogy a közeli boltokban vegye, mert itt olcsóbb és jobb.
Mindig őt kell kérdeznem nekem is, ha kíváncsi vagyok arra, mit hol érdemes venni.