Be nem teljesült antológia

Már hónapok óta érlelődött egy sérelem bizonyos irodalmi ismerősök között. Úgy néz ki, károsultjai lettünk egy januári felkérésnek, ami akkor valamilyen okból megtiszteltetésnek számított -- talán a folyóirat neve, az, hogy felkérnek bennünket, küldjünk verseket, aztán kiválasztanak 1-2-t, hogy megjelenik egyrészt az online oldalon, másrészt majd antológiában.
Márciusra ígérték az antológiát, és ahogy néztem, igen jó nevek szerepeltek volna benne.
No de. Az volt a furcsa, hogy addig, míg a részvételi hozzájárulást be nem fizettünk, minden kérdésünkre volt válasz. Ez már csak így szokott lenni. Utaljuk a pénzt -- s van az az embertípus, aki utána már nem nagyon érzi úgy, hogy emberszámba kéne venni a szerzőket, és nem is válaszol tovább.
Én igazándiból már majdnem el is felejtettem a dolgot, mikor egy írótársam rám írt, hogy én nem kaptam-e még meg. Dehogyis, hogy kaptam volna. Merthogy márciusra lett ígérve. És már június van. Oké, június 2-án fogtam, és írtam egy végtelenül humánus érdeklődő privátot. Ezen idő körül többen is. Mégiscsak 2-3 hónap telt már el az ígéret óta.
Választ se én, se mások nem kaptak.
Vártunk még egy hónapot, aztán kiborult a bili.
Egyik írótársam nagyon agilis e tekintetben, és kiposztolta az oldalára név szerint. Meg azt is, hogy ő először és utoljára lett átvágva.
Most, július elején, szombat reggel talán újra írtam neki, kissé ironikusabb hangvételben, de még mindig nem volt durva, csak magyarázatot kívántunk kapni azért mégis.
Amúgy semmi gond, ha megírja minden érdeklődőnek -- vagy netán anélkül is --, hogy bocs, lesz antológia, csak ilyen-olyan gondok miatt, mondjuk, majd őszre. Szerintem itt az volt a probléma, hogy válaszra sem méltatott bennünket.
A kolléganő posztjához sok-sok komment érkezett. Sorban érkeztek a sérelmek. Egyúttal igen sok név is elhangzott, akikkel kapcsolatban szintén így jártak. Én is felsoroltam kettőt, miheztartás végett. Most már három van, akihez véletlenül sem mennék többet -- bár mint mondtam, most sem én mentem. És az előzőekhez sem. Általában én szoktam kapni a fel- és meghívást.
Egyébként tényleg merő hülyeség, eleinte még valóban dicsőség egy-egy antológiában szerepelni.
De ha az ember azokat a kis részvételi díjakat, melyekért végül is tiszteletpéldányt kapunk, összeadná, lassan kijönne belőle egy saját könyvkiadás is.
Nyilván, aki nyersen, szerkesztetlenül és korrigálatlanul küldi be, akkor sokba kerül nagyon; szóval, aki csóró és képtelen százezreket kifizetni saját kiadásért, azoknak tényleg jó az antológia, ha már mindenáron publikálni szeretnének, pláne jó érzés, ha az embert hívják. Nem vitatom.
A júniusi privátomat kb. 3 hét múlva láttam olvasottnak... Tudom, hogy okostelefonnal lehet ilyet játszani, hogy elolvassa, de nekem a gépen nem jelenik meg, hogy olvasta. Tehát tutira olvasta, csak nem akarta, hogy lássam. Meg másnak sem.
Most, hogy felborult a bili és szintén írtunk neki, már nem annyira kedvesen, most is két napig láttam olvasatlan, majd egyszerre csak, csodák csodája, ezt 2 nap után már mindjárt olvasottnak is láttam.
Sőt, vasárnap este jött is egy olyan privát üzenet az illetőtől, melyben természetesen panaszkodott a sok gubancra, melyek életében voltak (de őszintén: melyikünk életében nem?), meg hogy milyen sokáig nem volt netje, vidékre költözött, eljegyzése volt, valami autó elveszítése és majdnem munkahelyvesztés is szerepelt benne stb. Én toleráns vagyok, tényleg. Írtam is neki viszont, hogy én MINDENT felfogok és értek. DE! Pont ezért: miért nem kell válaszolni? Akkor is megértettük volna, és mindenki kussban marad.
Ha nincs netje, akkor egy ilyen felkapott, neves (mert úgy tűnt) embernek tutira van olyan jó ismerőse, barátja, rokona, akihez odakéredzkedhet a géphez, hogy válaszolgasson a felmerülő kérdésekre! Netán van internetkávézó is! Egy ilyen (meg bármilyen) vezető szerepű összefogás azért nagy felelősség. Aki nem bírja végigcsinálni és állandó kapcsolatot tartani "gubancok" esetén is a szerzőkkel, egyszerűen NE vállalja.
Ebből, csak ebből akkor sem lehetne megélni, ha többet kérne részvételi díjként.
Lényeg, hogy ami vasárnap jött, levél, írta, hogy számlaszámot kér, hogy visszautalhassa a pénzt.
Mi tagadás, legalább nem veszett oda. Bár ha már befizettem februárban, jobban esett volna az antológia! De mindegy, ez is jó, ha legalább a pénzt látom, sőt. Nem nagy összeg, de én ráadásul még hülyemód egy pluszpéldányt is kértem, mert Istvánt meg akartam lepni vele... s így együtt már azért valamivel többe került volna.
A kiposztoló írótársam írta és bemásolta a levelet, amit ő kapott. Lényegében egyikőnkét bemásolta a másikunkéba... elvileg neki is visszafizeti.
Még azért van ott vagy 20-30 ember... nekik, velük nem tudom, hogy áll a dolog. Eleve nem is ismerőseink mindnyájan!
A másik, ami miatt a bizalmunk elpárolgott, hogy akkor, amikor sorban nem válaszolt a leveleinkre, sőt úgy csinált, mint aki el se olvasta, sőt, azt mondta, hogy hónapokig!!! nem volt netje, ebben az időben már a következő antológiára szervezte befele a jónépet. Újakat. Arra volt netje??? Több ilyen új a mi hatásunkra változtatta meg elhatározását, hogy na, akkor márpedig nem fog befizetni. Még jó, hogy kiderült számára, mi van, mert ő ilyesmiben nem akar asszisztálni...
Hétfőn, csodák csodájára megérkezett a potenciális antológiám részvételi díjának visszautalása.
Megköszöntem, mert én ilyen rendes vagyok.
Erre az illető elég sokat írt, és többször is. Úgy látszik, megnyitódott az ereszcsatorna. Leírta a bajait, gondjait, de ezekről végül is mind tudtunk; s mikor olyan kérdéseket írtam viszont, hogy hogyhogy az újakat szervezéshez volt netje, nekünk válaszolni meg nem, az ilyenekre való válaszadás bizony hiányzott a levelekből.
Én finoman azért megírtam neki, hogy a fiatalság nem menti fel az embert a felelősség alól.
Gubancok nálunk is lehetnek, sőt! Az ő korában még egészség, vitalitás van, a mi korunkban már nem annyira... Nálunk már egyszerre van szülőistápolás és gyereksegítés, unokáknál besegítés, munkanélküliség, egészségromlás, minden szar. Ergo: minket is emberszámba kell venni. Az nem fair, hogy csak mert már mi befizettünk, azért mi már nem számítunk!
Az antológiákra általában nem a gazdag emberek fogadják el a felkérést, mert ha gazdagok lennének, saját kötetre gondolnának elsősorban! Éppen ezért ragaszkodnak a pénzükhöz, s erre számolni kell. A megnyugtatásukat, a magyarázatokat mindig napra készen kell szolgáltatni, különben oda a hírneve. Szerintem máris, legalábbis a sok negatív komment ezt bizonyítja. Olyan emberek is hozzászóltak a poszthoz, akik ebben az antológiában ugyan nem lettek volna benne, de már 2-3 átvágásnak részesei voltak.
Sőt, a listán van olyan ismerősöm, akit már kétszer vágott át, és lám, milyen naivak az emberek, most, harmadjára is befűzte... ő már az elején lemondóan nyilatkozott, hogy ő már nem reménykedik!
De harmadjára, könyörgöm, ugyanannak az embernek, aki átvágta többször, miért dől be? Na, ezt sose fogom megérteni!
Mindenesetre sokan ultimátumot adtak, hogy 1 hetet kap, s ha nem rendezi a dolgokat, feljelentik.
Mindegy, én már ebből szerencsére kimaradhatok.
Ez már nekem a harmadik antológiaátvágásom volt, amiből ezzel, hogy ez az illető visszautalta, szerencsére mindháromnak valamelyest pozitív vége lett.
Az elsőnél (BG71 kiadó) lett antológia, egy hevenyészett, összedobott valami, 2-3 év után, mert ott is volt már összeesküvés, ügyvéd, jogtanácsos, mindenféle...
A másodiknál is (Beró) 3 év után konkrétan és határozottan visszakértem a pénzt, mert addig évente kétszer érdeklődtem, és ugyanazokat a válaszokat kaptam, amelyekre -- tanácsolom mindenkinek, aki antológiánál ezekkel találkozik -- nagyon érdemes odafigyelni és cselekedni. A pénzt visszautalta. 3 év után.
Na jó, még leírom, hogy mikre kellene figyelni:
1. Azt mondja: még nincs kellő számú visszajelző jelentkező. Mondja ezt már azután is, hogy eredendően már meg kellett volna jelennie a kiadványnak!
2. Még nem fizetett mindenki! Szintén több hónappal a határidő után!
3. Nem válaszol az üzenetekre, úgy tesz, mintha az ügyfél meghalt volna.
4. Eltűnik, sehol nem található, netről, városból, postacímről, közösségi és irodalmi oldalakról.
Ezeknek már gyanúsaknak kell lenni és lépni kell! Különben szivattyú az egész!