A lehetséges nagy melót végül is megkaptam. Elég váratlanul érkezett, még az előző levelezéseink kapcsán nem volt lefixálva. Én megírtam (és mikor itt volt, mondtam) Valicskának a pro és kontra érveimet, miszerint csak és kizárólag milyen munkát vállalhatok lepapírozott kívánság esetén, melyeknél igen szigorú feltételek vannak, korlátok és határok idő heti, havi, évi lebontásban és fizetésmaximálás, ami azért így korrektúrához nem túl sok, de valami; és mint tudjuk a tavalyi tortúrámból, még a CÍM sem mindegy, amelyen az amúgy addig évekig megfelelő igazolást viszem. Meg hogy munkavégzés előtt minimum 1 nappal be kell jelenteniük a NAV-nál, és következő hónap 12-éig lejelenteni a ledolgozott napokat és befizetniük értem napi ezrest.
Tehát ha ez nem megy, akkor valami egyszerűbb megoldás után kell nézniük -- pl. számlaképes vállalkozó korrektor/olvasószerkesztő.
Na mindegy, mivel du. én átadom a gépem Szilvinek és megyek főzni, enni, majd utána olvasni vagy bármi mást csinálni, hát nem láttam, hogy még délután fél 4 körül jött egy mélem, hogy MA elhozza a meló egy részét... Úgyhogy mikor telefonált, hogy 5 perc múlva itt van, hát nem győztem magam összekapkodni, főleg, hogy előtte 5 perccel fejeztem be a hajmosást!... Na mindegy, kicsire nem adunk, felöltöztem, mert csak egy szál itthoni nagypóló volt rajtam, a hajam amúgy vizesen feltekertem a fejem tetejére, úgyhogy jól kinézve lementem, mikor rohanva elkészültem -- ő pont akkor állt meg a kocsival a ház előtt.
A meló egy naaaagy, földig érő műanyag szatyorban is több kilót tesz ki. Összehasonlító olvasás lesz, tehát itt van a kézirat is, a nagyjából való leszedett állapot (azt vajon hogy és ki csinálta) hasábba ömlesztése, meg még van olyan doboz is benne, tele ilyen ún. gatyáknak nevezett iratokkal, melyek talán még a kézirathoz tartoznak, nem tudom, még azokat elő sem akartam venni, egyelőre csak annyit, amennyi a munka elkezdéséhez kell, mert esküszöm, nem tudom hova szétteregetni.
Tök ideális hosszas korrektúrához nincs kellő berendezésem, az tény, én meg már nem bírok a hátammal napi 10-12 órát görbülve vagy egyenesen, netán az ágyon törökülésben sem pár óránál tovább lenni -- tehát közben változtatgatni kell, különben nem bírom, elzsibbadok. Rövid és kevésbé sürgős munkáknál BÁRHOGY eldolgozom, megcsinálom, akár földön ülve is, de ez most más...
Közben még tegnap átküldtem Valinak is, Zsuzsikának (a munkaügyes) a közben unokatesómtól átkért teendőket, szabályzatokat, aki röviden, érthetően minden lényeges dolgot összeírt, valamint kértem tőle egy igazolásmásolatot is az én igazolásaim közül, ezeket mind átküldtem nekik. Vali mondta, hogy Zsuzsika szerint többet is csinálnak ilyet, úgyhogy tudja ő azt. De azért biztos, ami biztos, én még Zsuzsika levelére is vártam, mielőtt Vali hozta a munkát.
Szerdán Zsuzsika azért csak átküldte az adataimat, hogy nézzem át, minden rendben van-e, és ha nem, írjak vissza, valamint, hogy szólnak majd, ha meglesz a bejelentés és végül is elhiszem, hogy nem újszülöttek ebben a dologban. Egy dolog változott azóta, a személyi ig. számom, hiszen azóta cserélték azt, hogy elküldtek. Ezt vissza is küldtem, a többi rendben volt, majd gondolom, aug.-tól leszek bejelentve valahogy, de persze a munka itt van, SOK munka, sürgős munka, tehát nem árt igyekeznem, hogy lépést tudjak tartani. Ezért is vagyok lemaradva a blogokkal is stb., mert ezt már 6 nap múlva erre a keddre írom, visszamenőleg.
Szóval remélem, rendben lesz minden, bár én még előtte való levelezésnél írtam Valinak azt is, hogy azért vannak kötelezettségeim, mondtam, hogy szerdán anyámnál leszek, pénteken temetésre megyek stb.
És hát ha elmegyek, akkor az a nap már nem olyan, munka szempontjából. Az anyámhoz menéskor és Ervin temetése napján egyáltalán nem sikerült dolgoznom. (Ezzel ellentétben egész hétvégén látástól Mikulásig.)
Na jó, tehát ma este megérkezett a több kilónyi munkaanyag
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése