2016. július 30., szombat

Ervin-pentalógia, előszóval

Úgy gondoltam, csinálok egy bejegyzést csak azokból a versekből, amiket Ervin váltott ki belőlem. Mely egyszeriből trilógia, majd tetralógia, aztán pedig pentalógia lett.
A Kövek mögül blogban mindegyik vers megvan, a gportalomon is, viszont nem egymás után, hanem több más vers között, ahogy éppen születtek, időrendi sorrendben.
Itt viszont megosztanám a hozzájuk felrakott képekkel együtt.
Hiába, hatással volt rám... az egész, úgy, ahogy van. Még akkor is, ha a sok év nyomdász kollegalitás után másfél évtized is eltelt, mire újra tudtam róla valamit, amikor is a net útján találkoztunk -- sokakkal. Hiába mondják, hogy a net elidegenít, pont az ellenkezőjét tapasztalom. Egy csomó régi barátság, ismeretség felelevenítődött azóta, mióta net van -- a régi kapcsolatok újra tartalmat nyertek, újra találkozások, közös programok, tervek, beszélgetések, tettek jellemzik. A nettel megváltozott az életünk. Nagyon sok minden. És gazdagabb is lett általa az ember maga, ezt nem vitathatja senki, csak az, aki nem ismeri.
Így tudtuk Ervin életét is nyomon követni már bő másfél esztendeje... mint ahogy sokan újra összejöttünk... olyanokkal is kapcsolatba kerültünk általa, akik már meghaltak azóta... még Ervin előtt.
Aki nem ismerte, bizalmasan kérdezte, hogy mit jelentett nekem Ervin. Mert nyilván sokfélék és sok mindenre gondolnak az emberek.
Hát nem azt, ami miatt úgy gondolják, hogy születhettek ezek a versek.
Jó barát volt, humoros, hatalmas szövegkészséggel... olyan, aki felvidította az ember napját, aki életet, elevenséget vitt bele.
Őszinte, jólelkű, tehetséges. Nagyon jól mondott verset, énekelt, azt hiszem, évtizednél több ideig színészkedett rendszeresen, csapatával bejárták a világ nagy részét.
Nőnapkor önként összehívott bennünket, körülötte dolgozó nőket, és felköszöntött bennünket, verset mondva úgy, hogy szem nem maradt túl szárazon. Senki nem kötelezte erre, de még hóvirágcsokrot is kaptunk tőle. Sokan.
Ő maga mesélte, hogy amikor kemóra járt, úgy gondolta, hogy azzal nem lesz jobb, ha ott látványosan szenved. Inkább, nyilván szándékosan szövegelt, bohóckodott, tréfálkozott -- és még a folyosóról is becsődültek a nővérek, Ervin hangját meghallva... már ismerték, és örültek, hogy "itt van Ervin!", körbeállták, mert az ő napjukat is felvidította. Igaz, hogy kemó után mindig rosszul volt, nagyon is rosszul 1 hétig legalább, de azalatt még nem.
Szinte gyerekként szerette a macskájukat, és lejártak etetni a környékbeli kóborkákat is. Nekem már ez is nagyon emberi, jópont. Hívő ember volt, gyerekkorában ministrált, a kecskeméti piaristáknál érettségizett.
Nyomdászat, újság, színészkedés, majd csontfaragó művész, vállalkozó. Népi iparművész. Kiállításai is voltak és lényegében ezekből a csipkeszerű alkotásokból élt. Kapcsolatai maradandóak, több száz kilométerre lévő volt osztálytársai is látogatták utolsó percig...
Jó ember volt. EMBER a talpán.
Hát ezért kedveltem, ez volt nekem Ervin. Semmi több, amire bárki is gondolhatna, de ez épp elég. Ha minden ember csak negyedennyire lenne ember, nem lenne semmi baj a világgal...

* * *

Jószay Magdolna:
Ervin-pentalógia

1.
2016. június 28. kedd
Ervinnek

Itt még bíztál, hogy a rossz semmissé tehető...
fehér liliomok álmából mély hittel lépsz elő.
Már nem tudhatom, hogy ez a nyár számodra
milyen most... és mennyire elviselhető?

Azt hiszed, nem gondol rád senki, pedig hidd el,
sűrűn könnyben ázik sok szem, s az emlékekkel
a liliomok lettek áldva... mindig így gondolok rád,
s tudom, én is így tennék... magamban... békében a csenddel.



2.
2016. július 18. hétfő
Hol vagy?
(Ervin távozására)

Dércsípte érzések
nyár kellős közepén,
felzokog a lélek...

Alkonyati szélben
feltámad, elfárad
a napkorong az égen...

Nincs itt semmi rendben,
valaki hiányzik
a nagy fényességben.

Érzéseket borzol
a tudat, hogy már nem vagy...
hol vagy most, vajon hol?



3.
2016. július 19. kedd
Értékes élet

Míg élünk, a feledés
nem borít homályt rád.
Mérhető az érzés, mit
emberekből - sokból! -
élteddel kiváltottál.
Ha oszlanak a felhők,
bármilyen halvány fény
is tör ki a sötéten át,
jólelkű életed mindig
mutatja példád nyomát.
Hidd el, a szeretet, jóság
sosem veszíti el értékét,
eltiporni nem lehet... mit
alkottál és létrehoztál,
maga egy szebb világ.



4.
2016. július 21. csütörtök
Keserű pohár

És eljött a pirkadat.
Légből kapott remények
könnyűnek találtattanak.
Elmúlt végre a keserű pohár,
szél vitte tova, messze-messze jár.
Kelő nap fénye alatt
a szent megkönnyebbülés
és belenyugvó bánat közt
szinte nincs különbség.



5.
2016. július 30. szombat
Gondolatok temetés után

Én azt hiszem, bárhogyan is, teljes életed volt,
bármily korán távoztál, nem nyomtalan ért véget.
Tudom azt is, nem volt mindig egyszerű
éveid során, és nem mindennapi a kezdet...
nem hulltak öledbe ingyen ajándékok,
nem volt mindig minden pazar és rózsás,
de azt is tudom, hogy egész életed
forrt és élted azt, hiszen tehetséged
sokfelé árasztott többet a világnak,
minthogy tudatában lettél volna ennek.
Sokat adtál, hinni, bízni, élni akartál,
de valamiért neked csupán ennyi jutott.
Az éjjeli égbolton egy derűs csillag lehullt,
s itt lent, a világban egy igaz élet kihunyt...
kevesebb lett a fény és nagyobb a csend.
Aki ismert téged, míg él, nem feledhet.

4 megjegyzés:

  1. Magdi! Nem látszanak a képek, nekem legalábbis...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? Az baj. Megkérdezek még másokat is.
      Mert tudod, ezt nem itt egyesével raktam be, a képeket sem, hanem külön csináltam egy dokumentumot, és az egészet másoltam. Látszik is, mert fehér az egész alapja és más betűtípus, de ez nem lett volna gond. Viszont ha másnál nem látszanak a képek... akkor később újraszerkesztem, itt.

      Törlés
  2. Megcsináltam. Mint megkérdezésemre kiderült, ezek szerint csupán én láttam... ez a másolási technika ezentúl hanyagolandó lesz.
    De itt most egyenként mindent beraktam, ahogy mindig. Remélem, most már látható lesz...
    Örülök, hogy szóltál!

    VálaszTörlés
  3. Igen, most már tökéletes!

    VálaszTörlés