Félix délelőtt -- anyámnál délután

Délelőtt tecsóztunk egyet Szilvivel, mert már 1-2 hete vadásszuk a Félix-akciókat, de sehol semmi, pedig most már nagyon szorít a "kapca". Szerencse, hogy az aldis tálkásak kisegítenek, és még szerencse, hogy szeretik. De azért látom néha, hogy Honestynek hiányzik a zselés tasakos Félix, még akkor is, ha Haramia jobban díjazza a Shah vagy Topix nevű tálkásokat. De Haramia tényleg nem gond, mert ő megeszi a főtt-sült csirkeféléket is, csirkemájpörköltet vagy a soványabb baromfifelvágottakat is, míg Honesty Félix-királynő.

Az úgy volt, hogy Szilvi Bencus iskolába vitele után a MÜK-nél volt délelőtt, utána úgy jött haza, hogy a Tecsó felé menő busszal, és olyan mezei napi cuccokat vett, melyek akciósak vagy jobb árúak, mint máshol, és nekik kifogytak. Nyilván ellenőrizte a Félix-árakat is, így írt egy SMS-t, hogy közepesen akciós! Ami azt jelenti, hogy nem annyira, mint amikor az újságukba is berakják (ui. a közepes akció nincs benne!, azt egyszerűen ki kell fogni!), de lényeg, hogy így is a 4-es csomag is 100-assal olcsóbb (a teljes akciónál 150-nel szokott), a 12 tasakos dobozos pedig 1300-ba került (teljes árban akár 1599 vagy 1699 is szokott lenni, míg a nagy akciónál 999 is, de vettük már, talán a Pennyben 899-ért is!). Mivel ez "csak" közepes volt, így be se rakják a tecsós újságba. Talán ennek köszönhető, hogy más sem tudja és még kaptunk, ui. már 1 hete van, és március 2-ig vagy hogy tart! Hát nekünk most ez akkor is nagyon kellett.
De Szilvi mondta, hogy neki még nincs pénze, mondtam, hogy nekem du. lesz szegény anyám támogatása által, de akkor holnap egyedül kellene ezt beiktatni, márpedig úgy egyrészt se annyit nem tudok cipelni (táp is kell!), és a labor 10.45-ös időpontja is befigyel.
Többször felhívtam, érdekes jelenség volt, mert jelezte a hívást a mobil, de nem csörgött ki. Szilvi meg később azt mondta, hogy azt írta ki, hogy forgalmi rendszerhiba vagy mi... Na jó, félóra múlva végre sikerült, közben is rendeztem a napra szánt dolgaimat; így odajutottunk, hogy oké, én most zsinórban készülődöm, és ő meg úgyis jól elvan a Tecsóban nézelődésszinten is, megvár.
Így is lett, én 11-re, ahogy saccoltam, oda is tudtam gyalogolni, ott felvettem hitelkeretre némi pénzt, és így tudtunk venni 5 doboz és 2 négyes csomag Félixet, valamint egy szintén akciós One 1,8 kg-os tápot. Mint tudvalevő, eddig a nekünk muszájból legolcsóbb prémiumtápot, a High's-et használtuk évekig, a FN-ból. De az már negyedéve is kifutó volt, sajnos. Úgyhogy meg kell keresnünk az utána következő relatíve legolcsóbb, de jó tápot. Ez az One most jó árban volt, így akciósan alig drágább, mint anno a High's-ünk, igaz, az 2, ez meg csak 1,8 kg, de hát ez van. Én megértem, ha nem ehetek, de a macskák nem.
Így aztán külön kasszáztunk, mert Szilvi a saját vásárlásain kívül még pontgyűjtőkkel is vacakolt (most ezek a tecsós tojás, plüss szuperhősök vannak, 6 db; és kapott Cicától egy rahedli pontot, ugyanis nekik hűtőt kellett venni, és ezrenként jár egy pont... így köszönhető, hogy Bencusnak már megvan Cicától 2 hőstojása, a többi pontot viszont Cica odaadta Szilvinek, aki buzgón ragasztgatja a pongyűjtőkbe. Én már az elmúlt két alkalommal is kaptam pontokat, most is, és én is mindig odaadom neki, tehát már meg tudott venni a pontokért 3 plüssöt, de ezek el lesznek téve a gyermek szülinapjára!
Miközben a szatyrainkat legóztuk egy félreeső helyen, anyám is hívott, hogy menni kéne hozzá. Mondtam, hogy még itt vagyunk a Tecsóban, hazamászunk, elpakolunk, és utána megyek...
Szóval mindezek után elégedetten és megnyugodva, hogy nem halnak éhen a macskák (főleg Honesty... mert Félix nélkül a Föld sem forog ám!) hazagyalogoltunk.
Ez volt a nap első része. Kb. 1 órát töltöttem otthon, összeszedtem magam, némi göngyöleg, száraz kenyér, aztán indultam anyámhoz...

* *

Egészen kivételes volt, hogy végre nem esik az eső és a tarisznyámon kívül csak egy kosaram van, nincs nagy, teli szatyor és esernyő, sőt még a szél sem fúj cefetül. Azért volt és van időnként szél, mert az a rengeteg eső eléggé megállt volna. Nem mintha így biztonsággal lehetne földutakon közlekedni, mert sár azért van itt-ott rendesen, de nem torpan meg az ember útja közben, hogy na most vajon merre kerüljön a tavak miatt.
Rögtön a szélső lépcsőház kanyarbelső oldalán ibolyákkal találkoztam, az idén először...

Reménykedtem, hogy útközben is fogok új virágokkal találkozni, de csak messzebbről láttam már a Hatvan utcai kertben (sajnos, nem közelről) ezt a sárga szépséget:

Na de ugyanitt eléggé kárpótolt ez a gyönyörűség, akit kb. most látok itt harmadjára, egy szép villa rendezett udvarán: egy csendes kutyus, aki mindig végigkísér az "összes" kerítésük mentén belülről, és egyetlenegy ugatást nem hallottam még tőle. Csak néz, nagyon szelíd lehet, és biztosan jó dolga van, látszik rajta, hisz' nagyon szép. Azért nem merek benyúlni a kerítésen, hogy megsimogassam, mert az a terület az övé. Egy szavam nem lehetne, ha emiatt mégis megkapna, ez egyértelmű. Pedig olyan, de olyan simit kívánó feje, nyaka van!...

Egyértelműen tavasz illatát hordta a szellő, a napot is csak időnként takarták kis futó fellegek, és hál' isten, emberrel is alig találkoztam. Viszont fotózni még nem nagyon van mit -- de várjunk csak, mi lesz ezen az úton pár hét múlva!

 

Mikor odaértem, pár perc múlva jött a postás is a nyugdíjjal, én addig hátramentem a kertbe fotózni. Illetve hogy hátha találok valami újdonságot. Különösebben nem találtam, csak annyit, hogy a hóvirágok testesebbek, nagyobbak lettek kissé a múltkorihoz képest. És tök jó fotótémákat találtam zöldellő liliomhajtásokkal, rügyes gallyacskákkal (egy csomó nem sikerült fókuszálás szempontjából), mohákkal, ezeréves rozsdás zárakkal, ajtókkal, padlásfeljáróval, valamiféle penészgombákkal...

 

 
Ebédeltünk olyan fél 4 körül, bár anyám csak krumplit evett, mert nem kívánt mást. Sült csirkecomb volt és dinsztelt krumpli, uborkasalátával. (Az utolsó, kiszedett kajás tányéromon a felsőcomb csak a fotózás miatt volt odarakva, mert sajnos, ennyit nem bírok megenni.:) )

 
Mivel most később mentem a szokásoshoz képest úgy másfél órával, így későbbre tolódott valahogy az eljövetelem is -- már 7 óra is elmúlt, mikor végre haza tudtam indulni, ahhoz képest, hogy már 6 előtt mondogattam... de hát akkor dőlt le végre anyám, s ha szigorúan véve elindulok, már "pattan" is, hogy pakoljon... Mindenesetre így egyszerre nem szokott ugyan sokat főzni, de ő is csak egyszer eszik belőle, képes a maradékot mindet idepakolni...

Összeírtuk, mikre lenne szüksége, amiket majd mindenféle "alkalom" nélkül legközelebb hozok is -- golyós dezodor (ilyenkor többet veszünk), gatyagumi (viccen kívül így van az iskolai vásár reklámújságján is a kép felirata), ragasztó (bármilyen, mondjuk, Technokol), kis cirokseprű -- mert szegénykém parazsat próbált összeseperni vele, és meggyulladt a kisseprű... mutatta a félig leégett fekete seprűjét, azt mondja, nyilván amit ezek után seper vele, az fekete is marad... Meg kiszedtem belőle, hogy pl. "alkalomra", ha gondunk lesz, hogy vajon mit lehetne, akkor papucs, alsónemű jöhet neki.
Ideadta 4 csekkjét befizetésre a rávalóval, meg kaptam segítséget.
Etetnivaló kutyák sajnos, nincsenek... csak a kertben jobbról az ugatósok... akik már akkor ugatnak, mikor bármilyen óvatosan, de betesszük a lábunkat a saját kertünkbe.
Elvittem azért a száraz kenyeret, de már maradékot nem viszek, mert minek. Az ugatósoknak nem lehet. Nem miattuk, elsősorban a gazdájuk miatt. Mondjuk, szerintem sem a sétáltatást, sem a simogatást nem ismerik azok a szerencsétlenek... egy kis udvarrész van elkerítve nekik, ami futkározni olyan nagy kutyáknak egyáltalán nem alkalmas. Meg hát így lettek nevelve, hamisnak és ugatósnak. Bár nem tudom, egy betörővel, így bezárva, mit is tudnának kezdeni?
Mutatta anyám egy nagy szemetes zsákban, hogy már 2/3-áig ér a száraz kenyér. Elvileg az a szándéka, hogy itt a közeli boltost megkérdezi, hogy nem tud-e valakit, akinek kellene száraz kenyér... mert akkor időnként elvihetné tőle... de még nem került rá sor.

Hazafelé kerestem a teliholdat, mert két napja volt, és sikerült látni, hónapok óta először végre egy éjszaka nem volt borús, felleges vagy ködös az idő. De most, sajnos, megint csak ködös-felhős volt az ég, úgyhogy nem csodálhattam hazafelé menet.
Mire hazaértem, már kezdődött a Maradj talpon, utána meg rögtön szinte a BK. István fel is hívott, hogy nyomomat sem látta egész nap a neten, nincs-e valami baj... Mondtam, hogy hát gyakorlatilag házon kívüli nap volt, majd éccaka leszek gépnél. Vannak ilyen napok is.
Elégedetten konstatáltuk Szilvivel, hogy ez egy eredményes nap volt...