Borzasztó nap

Ma egy nehéz napot tudhatok magam mögött.
Régen, mikor dolgoztam, majdnem minden napom ilyen érzésekkel, közérzettel zárult, mert mindig többet csináltam, mint bírtam vagy eszeveszett fontos lett volna -- de legtöbbször muszáj volt. Mivel egyedül voltam mindazokban a problémákban, ahol másutt ketten; valamint kettő helyett is dolgoztam, ez azért kicsit kötelezően így volt. A közérzetet úgy tudnám meghatározni, hogy letaglózott fizikai, lelki és szellemi állapot, szivacsaggyal díszítve.
Mobilbeállításra keltem (volna) reggel, ha fel nem ébredek már jóval korábban.
Készülődés, miegymás, minimum négyszeri budira járás.
Az iratok pedig már elő voltak készítve, de többfelé kellett koncentrálnom még így is, hát ha még tudtam volna azt is, hogy még plusz mi minden vár rám.
Buszhoz indulva még a szelektált hulladékokról sem feledkeztem meg: megálló felé megszabadultam tőlük.
A választott busz legalább 20 perccel az időpont előtt odaért a helyszínre, mert későbbivel nem mertem menni; de itt inkább ez a jobb, mint ha késnék.
Beállék a sorba sorszámért, már épp kezdtem aggódni, olyan hosszasan tartott, de végül is megkaptam a reumára az előre kért időpontra a számot, ráadásul még ahhoz az orvoshoz, akihez kértem is az előjegyzésnél. Ezeknél mindenhol kell TAJ-szám -- ez a megjegyzés később fontos lesz....
Ott, ahogy felbattyogtam az emeletre és letanyáztam, már azonnal hívtak is -- ott nem lévén más páciens --, gondoltam is, hogy na, ilyen sem volt még, hogy időm előtt negyedórával bejussak.
Az orvos csodálkozott, hogy nem írták ki tovább háziorvosilag a Sedront, de azzal egyetértett, hogy hát sajnos, így szokták, ha csak pár hét híja az egy évnek, akkor már jó, ha egy receptet írnak...
Beíratta végre, hogy Sumetrolimra érzékeny vagyok, mert ezt hiába mondtam anno, valahogy senki nem hallja meg, és csak az ambuláns lapomon szoktam észrevenni, hogy semmit nem csináltunk, mégis tele van "vizsgálatok tömkelegével", de a lényeg nem mindig szerepel...
Kaptam beutalót a DEXÁ-ra és laborra, valamint 1 doboz Sedron receptjét, és ki kellett várni az ambuláns lapot. Közben sz@rakodott a printer, leállt vagy mi, és mivel többször be lettek adva a dolgok, így a végén mindent többször kinyomtatott... nahát, nagy fogszívás lett belőle, meg is állapítottam, hogy igaz lehet a hír, hogy a kórházba a betegeknek vinniük kell másolópapírt, mert nem kapnak eleget... itt is biztos vérre megy a papírpocséklás...
Mindegy, hamar kész lettem, jól végeztem dolgom, gondoltam én.
Örültem is, hisz 1-ig vagy 2-ig van DEXA, és ott személyesen kell időpontot kérni, így azt még vígan megtehetem. Ez az a pillanat, ameddig minden rendben ment...
A DEXÁ-nál, mikor kijött a hölgy, odaadtam a beutalót, mondván, hogy időpontot kérek.
Ezek után pár perc elteltével jön ki a hölgy, szólítva engem, hogy úristen, ég és föld összeborult: így ő nem tud időpontot adni, hogy piros a TAJ-számom, ami azt jelenti, hogy nem vagyok jogosult a TB-alapú vizsgálatokra. Én is kiakadtam, hogy milyen alapon, mondtam, hogy az aktív korú foglalkoztatáshelyettesítőn vagyok, amivel tudtommal jár a TB, ráadásul mintegy egész véletlenül itt is van nálam az előző felülvizsgálati igazolás határozata. Őt az nem érdekli, ha piros a szám, nem tud mit csinálni... Hát most akkor én mit csináljak? Ki a hibás? Hova menjek? Hát ő nem tudja...
Mindenesetre visszament, gondolom, telefonálgatott, hogy mi a teendő. Majd mikor kijött, közölte, hogy menjek vissza a reumára, és kérjek egy papírt, amivel elindulhatok, ui. míg ez a TB-érvényesség nincs tisztázva, addig nem tudnak tenni semmit. Mondom, milyen papírt, mit kérjek? Hát, amivel elindulhatok valamerre... No, sokkal okosabb lettem. Mindenesetre nekem ez nagyon ciki volt, égett a pofám, mint egy csalónak, mondhatom, roppant kényelmetlen, mikor az ember önhibáján kerül ilyen kínos helyzetbe!
(Mint később, az egész napi intézkedések során kiderült, egy csomó embernek lett piros az utóbbi hetekben-hónapokban a TAJ-száma! Gondolom, főleg az ilyen rendhagyó helyzetűeknek, mint a mienk...)
Visszamentem a reumára, mondanom sem kell, mivel majdnem dél körül járt, nem volt a kulcs a gombos ajtóban, és akit kérdeztem, nem oda várt és nem is tudták, van-e bent valaki. A dexás hölgy azt mondta, kopogjak be, hát bekopogtam. Semmi.
Nem volt mit tenni, leültem és vártam. Úgy 20 perc múlva látom, hogy a szárny túlsó vége felől jönnek mindketten, a doki és az asszisztensnő, felállok és mondom, mi a helyzet. Bemegyünk.
A doki nézi a gépet, azt mondja, nincs itt semmi probléma, nem kell papír és kész. Továbbá azon vacillált, hogy a dexás hölgy akkor miért nem adott nekem ilyen papírt? (Lassan a papíron való sz*rozás teljesen természetes lesz...)
De hát... így meg úgy, mondom, akkor nem lesz vizsgálat, a piros TAJ-jal nem lehet továbbmenni.
Na, mondja az asszisztensnőnek, menjen csak feljebb (a gépben). Piros, tényleg piros... Na jó, akkor nyomjon ki két példányt abból a papírból, mondja, de láttam, hogy nem esik jól ez az újabb papírpazarlás... Aláírtam, egyiket megkaptam, és mondja, hogy menjek át "ide a MEP-hez" -- és, kérdem, ott rendbeteszik?
Hát ő nem tudja, de majd megmondják, mi a gond.
Utána felhívtam Szilvit egy néptelenebb várórészből, hogy ő hova is ment és mit is csinált, amikor pár hónapja az övé volt piros! Neki a háziorvos közölte a tényt, és ő azért valamivel udvariasabban tette ezt, hogy járjon már utána, ha lehet, mert ez így nem jó, akkor minden vizsgálatért fizetni kell teljes összeget...
Akkor Szilvi egyenest a Piac utcai kormányhivatalhoz ment, felküldték valamelyik emeleti irodába... ahol kiállíttattak vele egy papírt, ami lényegében egy kérvény a jogalapon való TB-jogosultságra, és közölték vele, hogy 1 hónap az átfutása... addigra megjön a határozat, amit majd vissza kell vinni a Darabos utcai MEP-hez! Nekem meg a reumán azt mondták, egyből odamenjek.
Jó, mentem, megtaláltam... Az A épületből egy nagyon udvarias portásnak két szóban elmondtam a problémát, ő nagyon szívélyesen mondta, hogy itt az utcán tovább a B épületbe menjek.
Rengeteg ember, itt is nagyon udvarias portás, aki még sorszámot is tépett nekem az automatából, mikor itt is elmondtam a gondot. Nevetve enyhítette a feszültségemet, hogy "na, magának is bepirult?" Úgy vették ezt a piros TAJ-szám-ügyet, mint az időjárás-jelentést valahogy. Az volt a benyomásom, hogy igen sokan jövünk itt ezzel a gonddal, nem tudom, a dexás hölgynél én voltam az első, hogy úgy ki volt akadva??
Félórát beszélgettem egy mellettem ülő, nyugdíjügyben itt várakozó hölggyel, mire rám került a sor.
Lényeg, hogy itt semmire nem mentem, megállapította a hölgy, hogy februártól átkerültek ezek az ügyek márciusra A-ból B-be (városiból járásiba? önkormányzatról kormányhivatalba? -- tökmindegy, tény, hogy azóta borult fel ténylegesen MINDEN ügyintézés; azóta megbolondult mindenki, senki nem tud semmit, mindenki a másikra hivatkozik, kész káosz van!), és nem lettek a számok aktivizálva vagy mifene, érteni sem értettem. Akkor hogy a *csába mászkálok március óta immáron legalább 15. alkalommal olyan helyekre, ahol KELL a TAJ-számom? Hogy tudok bárhova időpontot kérni, ahol első kérdés a TAJ-szám? Hogy tudtam sorszámot kérni, háziorvoshoz járni, laborba időpontot kérni, laborba menni, reumára menni? Mi van akkor, ha mondjuk, az epeműtéti kórházi idő közepén jönnek rá, hogy bepirult a TAJ-számom? Akkor fizessem ki a műtétet?
Itt a Darabos utcán azért annyi hasznom volt, hogy a sok évtizedes, puha tokú, ám nagyobb, plöttyedtebb TAJ-kártyámat rendbe tette a nő, mert látta, hogy az kilóg a személyi iratok című, plexitokos irattartómból, illetve minden más befér, csak az nem. És most is külön volt, még szerencse, hogy nem kellett sokáig keresgélni! Egyszerűen körbevágta és körbefóliázta egy kis gépben. Laminálta?
Így akkora lett, hogy ez is befért a személyi, lakcímkártya, adókártya mögé... Mondtam is, hogy már csak ezért is érdemes volt idejönni..
Ez a hölgy azt javasolta, hogy menjek el a Piac utcai kormányhivatalba (tehát oda, ahol Szilvi kezdte), de ne a lenti kormányablakokhoz menjek, hanem fel az emeletre, az irodákba. De hogy hova, hanyadikra és hogy ott mikor van ügyfélfogadás, arról már nem tudott tájékoztatni. Fantasztikus, ahogy ezek, ha több fiókból, részlegből állnak, már nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb!
Innen kimenve viszont, ha már itt voltam a Darabos utca Nagytemplom utáni részénél, logikusabbnak látszott, hogy átmenjek Hunyadi utca másik oldalára, a Darabos utca folytatására, annak is jól a közepéig, ahol a Hőszolgáltató ügyfélszolgálata van... Tulajdonképp ezért van nálam pl. az aktív korú határozat is, meg pl. a lakásfenntartási hozzájárulási határozat IS. Valamint a legutóbbi és az előző két számla, összehasonlításként (de minek...).
Hát, ez is csak a megtett métereket gyarapította a lábamban, mert ahhoz képest, hogy ügyfél egy szál se, van ellenben 4 ablak, egy flegma középkorú nőszemély, aki el sem vett tőlem semmit, csak elmondtam a problémámat, nevezetesen, hogy oké, hogy duplaannyi a számlám, de nem vonták le a -- és közben mutatom, hogy van nekem olyan! -- lakásfenntartási támogatásomat stb., már közbe is vágott, hogy ők arról nem tehetnek, ha az önkormányzat küldi a pénzt, levonják, ha nem, akkor nem. Nagy vállvonogatásokkal, alig várva, hogy folytathassák a pletyózást. Volt egy mellékes megjegyzése, ami miatt mégsem volt tök felesleges ide is elzarándokolni: decemberben nem kapott kettőt?
Később, a további zarándoklásaim alatt jöttem rá, hogy de, valószínűleg. Ugyanis levitték felére a támogatást, tehát az, hogy én decemberben annyit kaptam, mint előző hónapban, az már tulajdonképp ezek szerint kéthavi lehetett! Csak nem tűnt fel, mert addig 5700 jött, decemberben meg 6000, de pár éve pl. egész évben 6000 volt. És mivel nem volt a számlán magyarázat, semmi, ezért én nem fogtam fel, hogy az a majdnem ugyanannyi támogatás az kéthavi, emiatt januárban, mikor majd jön a kétszer akkora számla, támogatás helyett meg majd csak beintés lesz...
Lényeg, hogy nincs mese, ezt amúgy is mindenképp be kell fizetni, nincs mese...
Közben mivel vonalason 3 napig próbáltam időpontot kérni a reumára és csak kapcsoltak, zenéltek, gépileg dumáltak, zenéltek, kapcsoltak -- és így tovább napokig -- az e havi UPC-m is 700 Ft-tal megemelkedett emiatt, hiszen amúgy nem szoktam a vonalast használni, kizárólag ilyenekre... Úgyhogy ez a két számla csupán 38400-ba fájt nekem!
Közben elértem oda, ahova a MÜK-ba szoktam járni, ahol a másik részen a kormányhivatal van huszon-sok kormányablakkal, ahol nyáron többször is azt a rohadt aktív korút intéztem az igazolásokkal stb. Amire novemberre már ki is jött a határozat! De KIJÖTT! Akkor hogy lehet a piros TAJ-szám????
A bejáratnál az eligazító csajtól megtudtam, hogy most nincsenek az emeleten ügyintézések, majd holnap délelőtt... már majdnem eljöttem, hogy na, akkor kezdhetem holnap elölről, de eszembe jutott, hogy a Darabos utcai nő azt mondta, hogy ők ma fél 5-ig vannak, és ha INNEN viszek nekik még ma egy igazolást, hogy milyen alapon vagyok TB-s, sőt, még arról is, hogy kapom a 22800-at (az utolsó szelvényt ui. nem vittem, hát a franc tudta, hogy itt fogok kikötni!), akkor visszaállítják a zöld számot.
A csaj előbb nem akarta, hogy ott lent az ablakoknál intézzem, de a végén csak tépett nekem egy számot, hogy tudjam megkérdezni -- én mondtam ui., hogy legalább csak hadd kérdezzem már meg, hogy konkrétan hova kell ezzel menni, meg ilyen igazolásért, mikorra várható stb.
No, vártam a számomra vagy 40 percet, itt is, mint égen a csillag... meg meleg, meg fejfájás; már nagyon éhes, de leginkább szomjas voltam (én soha életemben nem szoktam innivalót vinni sehova, még nyáron sem).
Végül egy olyan hölgyhöz kerültem, aki sokkal kedvesebb volt, mint aki nyáron sz*rozott velem, hogy nem fogadta el pl. az alkalmi munkás igazolást a CÍME!!! miatt... s emiatt akkor is volt egy csomó pluszmunkám!
Itt elmondtam, mi az én nagy bajom.
Megtudtam, hogy ők nem adhatnak ki igazolást, ennek időtartama, eljárási folyamata van, ami 1 hónap!
Kérvényt viszont tudtunk írni, tehát legalább elindult az ügy! Plusz még valakit csak felhívott fent, hiába nincs fent ügyintézés ma du., akinek elmesélte a helyzetemet, miközben én súlyosbítottam az ügyet azzal, hogy szükségem lenne a zöld számra, mert jövő héten időpontjaim lennének!
A telefon után elmondta, hogy beadjuk a kérvényemet a jogosultságra, s 1 hónap múlva, ha megkapom a határozatot, na, majd AZT vigyem be a legutolsó szelvénnyel  a Darabos utcai MEP-hez; de fentről megtudta, hogy ideiglenes szabaddá tételt kérhetnek, de kb. 4-5 nap az életbe lépése, és 3-4 hét után lejár. Ja, és azt senki nem tudta megmondani, hogy a 4-5 napba a hétvége beleszámít-e. Szerintem nem...
Mondom, mindegy, ha jól számolok, ma csütörtök kora du. van. NE számoljuk a mai napot, vegyük a legrosszabb esetet. Van akkor péntek, hétfő, kedd, szerda, csütörtök -- az 5 nappal számolva. És még ott azt hittem, hogy szerdára vagyok híva végül is DEXÁ-ra, de otthon megnéztem, kiderült, hogy 19-e, az péntek lesz! Hát az már munkanapilag is a 6. nap tisztán, az elindításhoz képest a 7., hétvégével pedig a 9. Mindenképpen meg fogják tudni csinálni a DEXÁ-t ELVILEG! Mert már csak akkor fogom elhinni.
A laborbeutalót meg akkor pénteken fogom leghamarabb elindítani, időpontkérésileg... s az utánalévő hétre kapok időpontot, másnap leletelhozás, és utána újra kell időpontot kérnem a reumára, az meg megint 1 hónap. Addigra elméletileg megkapom a kérvényre a határozatot is...
Istenem, de bonyolult!
És mindez anélkül, hogy én csináltam vagy én mulasztottam volna valamit!
Olyan érzés volt az egész, mintha én lennék valami csaló vagy bűnöző, főleg ott a dexás hölgynél! Olyan kiakadva mondta és mondta, hogy az ember tényleg csak égett, mint a gyufa! Soha életemben nem volt bajom a TAJ-számommal! Hogy legyen az ember ilyesmire felkészült??
Nos, mindegy. Megtettem, ami tőlem telt, én többet tényleg nem tudok.
Ráadásul már az agyam is olyan volt, mint a szivacs. Nem beszélve arról, hogy a hátam, derekam majd leszakadt ebbe a sok gyaloglásba!
Utána elgyalogoltam a Kossuth u. közepére buszt várni...
Leszálltam a Tescónál, mert kiváltottam a maradék gyógyszereimet 1 kivétellel, befizettem a két csekket, miközben már 5-öt befizettem és még kettőt várok!!!!!, de persze vettem fel hozzá pénzt István utalásából.
És hát sajnos, egy ilyen, számomra nehéz és megalázó nap után kell nekem ilyenkor valami vigasztalás.
Vettem sajtos rolót, somlóit, egy kész kaját elvitelre... És mindezek után hazavánszorogtam gyalog.
Mert így ezt az egész ceremóniát megúsztam két buszjeggyel. Amúgy, ha minden helyre tömegközlekedést használok, lett volna az 6 jegy is legalább... Az már a fél nyugdíjas bérlet lenne, ami szintén emiatt az új rendszer miatt NINCS tavaly május vége óta... no comment.
ELEGEM VAN.