Igaz, csónakot is mellékelhet lassan, aki át akar kelni bárhol. A csatornalefolyóknál csak meglepődtem, amilyen erővel és zajjal zúdul lefele a víz mindenütt, pedig hát elég sűrűn vannak! Ha anyám vízcsapjai századennyire folynának, akkor legalább működnének. Azok ehhez képest csak pötyögnek...
A járdákon úgy kell kitervelni, hogyan és mekkorát kell ugrani vagy ha már muszáj belelépni, hol a legkevésbé mély a mocsár...
Míg az úttestek, ahogy szélre lejtenek, van utca, ahol csak kifejezetten az úttest közepe, amit nem fed el víz.
Szóval most nagy kaland volt ez az út. Az szóba sem jöhetett, hogy útközben a kerteknél hóvirágokat fotózzak, mert annyira esett, hogy dübörgött az ernyőm.
A kosarat és nagy szatyrot duplán-triplán lefedtem, a tarisznyám magamhoz szorítva, kosár arra a karra véve, amivel tartottam az ernyőt, mégis eléggé szarrá áztam, mire elértem anyámhoz.
Aszongya: öcsém az előbb ment el, itt volt, hozott neki ezt-azt, amit anyám kért, és azon hüledeztem, hogy öcsém roppantul káromkodott az eső miatt. Mert a kapu előtt az autótól be kellett jönni az udvarra és ott az ajtón. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy aki autóval közlekedik, EGYÁLTALÁN nem képes felfogni, hogy HA ŐNEKI ekkora bosszúság az a pár méter esőben, akkor vajon aki egy órát gyalogol, sk. cipekedve, ernyőt tartva, úszva-beázva-elázva, akkor az min mehet át. Én mégis befogtam és csak röhögni tudtam ezen. Ők már nem is fogják ezt valaha is, egy pici részletig sem felfogni! Sem a cipekedést, sem a gyaloglást, sem a szarrá ázást, sem az időt, amit gyaloglással veszt az ember. Ő ideges, káromkodik pár méter miatt...
De ezt anno mesélte már évekkel ezelőtt unokahúgom is, hogy mindkét szülő a külön kocsijával naponta háborog és lamentál az eső miatt... pedig mindkettő azzal JÁR, a tömegközlekedést, netán pláne gyaloglást és cipekedést évtizedek óta nem ismerik. Mondta unokahúgom, mikor még a testvére is ott lakott és természetesen neki is kocsija van, a 4 tagú család 3 tagja kocsival ment és jött. Ők szitkozódtak, rossz kedvük volt, szinte kikérték maguknak az időjárást. Ő meg, aki gyalog vagy biciklivel járt dolgozni, nem sokat tudott mindehhez hozzárakni, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy legalább ne AZ ELŐTT háborogjon már, aki gyalogosan vagy biciklivel jár a szakadó esőben...
Egyébként kifejezetten langyos időjárás lett volna, 12 fok! A fázás egyáltalán nem játszott szerepet.
Nagyon jól elvoltunk, kiraktam a cuccokat, amiket vittem, sajnos, a szomszédban az eddig etetett kutyák nincsenek. Anyám szerint a költözés is megvolt már. Hajas itt lakik ebben az utcában kissé arrébb, a másik oldalon, őt megtartotta a régi (ide nem járó) gazda, de a kiskutyával vajon mi lett? Nem szeretek rágondolni... ezek elég primitív emberek.
Lehet, nem kell többet kenyeret hoznom (pedig nagyon jólesett nekünk NEM kidobni!, meg a maradékokat sem; úgy éreztük, hogy ezáltal azok is jó helyre mennek!), de azért anyám meg fogja az itteni boltost kérdezni, hogy nem kell-e nekik (mármint a kutyának), vagy nem tudnak-e valakit, akinek úgy kéthetente kell egy jó szatyornyi száraz kenyér. A maradékokat már így se hoztam...:(
Meg hát a göngyöleg, befőttes üvegek, amit hoztam, a befizetett csekkeket, Szilvitől rejtvényújság, tőlem tejcsokis-mazsolás cukor.
Most ettem először savanyú káposztával készült rakott káposztát, szokatlan, de finom volt. Egyébként még főtt tojás is volt benne, rizs, darált hús, tejföl, fűszerek. Kaptunk otthonra is 3 kis kockát: Szilviék, én, Dani.
Ezentúl még csörögét is sütött anyám, ami főleg frissen nagyon finom, és Szilvi imádja. Úgyhogy abból is vittem neki egy zacskónyit.
Hiányzott a kutyaetetés, de mit ad Isten: elállt az eső! Na, nem lett derűs a idő, de legalább nem esett. Így kióvatoskodtam a sár miatt a kertbe, hogy a hóvirágokat, melyek több helyen is nyílnak, de legtöbb a Kicsi sírjánál, azokat lefotózzam.
Anyám előszedett egy csomó félbehagyott kézimunkát. Nem győztem csodálkozni, és emlékeztem is, amikor ezeket csinálta. Rengeteget kézimunkázott ő, amiket használtunk is -- falvédők, díszpárnák, terítők; amit akarunk. Hát ezek is azoknak indultak, csak valamiért abba lettek hagyva. Van ott keresztszemes, írásos, kalocsai, buzsáki. Nagyrészük félig, vagy még nagyobb részt kész...
Felnőtt korunkra inkább kötött, rengeteget. Az egész családot többszörösen végigkötötte pulóverekkel, kardigánokkal, gyerekeket kiskoruktól kezdve... aztán takarókat stb.
Hat óra körül hazafelé indultam. Igyekeztem megjegyezni, hol NEM tanácsos menni, de érdekes, ahogy elállt az eső, hiába már nem tudja beinni a föld, mégis e pár óra esőszünet is elég volt hozzá, hogy sok felszáradjon. Mindenesetre a kerülők ugyanúgy megvoltak, mint idefelé jövet, a nagyobb, mélyebb részek "árvize" még jó darabig meglesznek szerintem...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése