Demonstráció az állatokért és egyéb

Ma délután 2-től 8-9 ezres tömeg tüntetett az állatvédelmi törvények betartásáért, szigorításáért, az állatkínzások ellen. Fél 2-től volt a Nyugatinál a gyülekező... Lélekben ott voltam...

Abszolút felháborító -- s engem személy szerint úgy kiborítanak az állatkínzásos képek és videók, melyeket az embernek nem nevezhető evolúciós féregnyúlványok tesznek, hogy a legtöbb videót képtelen vagyok akárcsak meg is nézni... (kommentek alapján lemérhető, mit mennyire nem bírok el) --, pláne érthetetlen, amikor kimondottan élvezetből és még vigyorral videóra is veszik szadista, abnormális tetteiket és büszkén, provokációszándékkal leközlik nyilvánosan.
Valószínűleg arra is büszkék lesznek ezek a szemetek, amikor majd a saját gyerekeiket nevelik ugyanerre, netán teszik velük is ugyanezt; hiszen tudvalevő, az állatokkal agresszív ember nem valószínű, hogy emberekkel -- akár saját családtagjaival -- máshogy tesz. Avagy pedig éppen már "felnőve", agyilag felfogva rádöbbennek és (kívánnám) örökre lelkifurdalásaik lennének e tetteik miatt. Ez lenne az igazi büntetésük egyébként, de tartok tőle, hogy igen kevesen lesznek ilyenek. Sőt, nem biztos, hogy ha érvényesül a követelt állatvédelmi törvény betartása, abban a párhavi börtönben átalakul a gondolkodásuk, sajnos. Viszont az elvi törvények alapján több évre is büntethetők, csak sajnos, az eddigi gyakorlatok jórészt felfüggesztett büntetésekből állnak, amelyeket köszönünk szépen -- olyan minden, mintha nem is lennének.

Ha Pesten lettem volna, ott lettem volna az ezrek között. István is ott volt -- ez valamelyest kiegyenlítette hiányérzetemet, hogy mennyire mennék én is... Sajnos, az anyagiak miatt most nem volt számomra megengedett egy pesti utazás, ilyen holmi 30 ezres egy-számlák miatt most még a macskakaja beszerzése is húzós lesz, főleg, hogy az istennek hiába nézzük és keressük, nincs Félix-akció!

Mindenesetre nyomon követtem szinte az egész napi történéseket, már előző napokban a zárt csoportba is felvetettem magam, ahol tervezték a tüntetést. Még kék sálam is lett volna hozzá...
Megosztogattam már az első fotóktól kezdve a főbb tudósító és ismertető képeket.
Megható és örömteli látvány volt, hogy ennyi normális ember is létezik, akik képesek az állatok érdekében ezt a megmozdulást produkálni. Hiszen az állatvédők szívüket-lelküket rakják ebbe a sokszor kilátástalan és végeláthatatlan melóba, amiért egy petákot nem kapnak sehonnan. Nem ez a fő munkájuk, általában mind dolgozik valahol, nem okvetlen sok pénzért, és minden állatvédelmi és mentési cselekedetet saját szabadidejük és gyakran (leginkább) saját anyagiak rovására teszik -- pusztán emberségük miatt. Teljes mértékben le a kalappal -- sajnos, bizony igencsak hálátlan -- munkáik előtt.

Utálom, hogy egy csomó ember nem létezhet anélkül, hogy ne vinne mindenbe politikát. Én pl. ebbe a megmozdulásba abszolút nem tudtam volna még akarattal sem. Sokan mégis bármibe, de szó szerint akármibe is, életük árán is politikát visznek. Nagy kár. Itt az állatokról volt és van szó!

Meglepődtem egy-egy, eddig humánusabb, jószívűbb és empatikusabb embernek gondolt ismerősöm hozzáállásán.
Egyikük az egyik megosztott képem alá odaírta, hogy "Régen temetésekre jártak az unatkozó emberek...".
No comment, mondanám, de egy ideig ezen el is kellett gondolkoznom, mert speciel én ezt a szokást nem ismertem. Mivel sokat olvasok, csupán emiatt annyit tudtam, hogy bizonyos öregasszonyok a régi időkben ha kellett, ha nem, még az ismeretlenek temetésén is részt vettek, mert ezek szerint unatkoztak...
Bár én azt gondolom, tényleg régen és leginkább faluhelyen történhettek ezek. Mert az én anyám is öregasszony, mégse jutott soha eszébe ilyen marhaság, igaz, ő soha nem unatkozott... De amúgy is sok öregasszonyt "éltem már meg", de soha, senki, még a falun élő, 91 éves korában elhunyt nagyanyám SEM járt ismeretlen temetésekre, pedig mondjuk, ő tán még jobban rá is ért volna ilyesmire, mint az anyám, hisz' htb. volt, míg anyám csak lehúzott 42 évet munkahelyen... és hogy még mi mindent csinált, abba jobb, ha bele se kezdek.
Szóval ettől a megjegyzéstől, meg hogy pont attól az ismerősömtől "kapom", akit tisztelek, intelligens, felvilágosult nőnek tartok, macskája is van stb., hááát, mit ne mondjak, pofán vágott kissé.
Egy másik úriember pedig közölte, hogy ha igaz, amit lát és úgy van, ahogy látja, akkor ő nagyon szomorú. Na, ez sem fog számomra kiderülni, hogy egy állatvédelmi tüntetés miatt miért kell szomorúnak lennie... Nem értettem, de annyit nem ért meg az egész, hogy rákérdezzek.
Ez nem volt kötelező, neki semmi külön fáradságot nem jelent, a neten sokszor ezerszer nagyobb és feleslegesebb baromságokat megosztanak -- könyörgöm, miért fáj "ezeknek", hogy mások szeretik, tisztelik, védik, becsülik az állatokat és ezért kiállnak? A többi -- számomra sokkal kevésbé indokolt vagy értelmetlennek vélt -- tüntetésbe, nekem pl. akármennyire is nem tetszik, soha nem kommentálom vagy degradálom, pláne nem szólok be; az ember tartsa tiszteletben azt, hogy mindenkinek más a szívügye és ennyi; át kell tekerni fölötte.

Az unatkozásra visszatérve: abszolút nem gondolnám, hogy ez a 8-9 ezer ember szombat délutánra nem talált magának hasznos, okos, szórakoztató, értelmes elfoglaltságot mára! Ez miért nem jön le másnál? Hogy igenis, lehet valaki egy ügyért annyira elkötelezett, vagy akár fanatikus is, hogy egy délutánra félre tud tenni minden mást és áldoz az ügyre drága szabadidejéből. Értelmesebb, mint egy csomó egyéb tüntetés, mert tétje van. Egy csomó élőlény élete. Egy, már létező törvény eddig be nem tartása.

Én nem bocsátkoztam ezekkel a destruktív kommentelőkkel vitákba. Utálok feleslegesen vitatkozni, azok mindig elfajulnak, főleg persze politikai irányba; s az ilyeneket úgysem lehet meggyőzni.
De engedjék már meg, hogy más emberek máshogy gondolkozzanak. Netán bírják ki, hogy amit a saját oldalamon megosztok, ne pofázzanak oda hitelrontási céllal vagy gúnyos cinizmussal.
Ossza meg a maga oldalán a saját véleményét, amennyiben nem bírja ki.
Úgyhogy némi gondolkodás után én a saját oldalamról eme két kommentet kitöröltem. Jogom van hozzá. Fordított esetben, tapasztalatok szerint ENGEM töröltek volna simán, ha így viselkedek...
Én úgy vagyok azzal is (törlés, tiltás), hogy türelmes vagyok és nem törlök senkit hirtelen felindulásból. Hagyok időt neki is, meg magamnak is arra, hogy lehiggadjak, adjak időt, esélyt; végig gondoljam, érdemes-e egyetlen nem tetsző dologért egy-két kattintással valakit végleg kitörölni az életünkből. Mások meg máshogy gondolják -- kész. Nyilván nem lehetünk egyformák.

Múltkor szegény beteg kollégám egy vallási ünnep alkalmával osztott meg egy szép gondolatot, idézetet, csodás képpel. Nekem és jópár ismerősének bejött, még olyanoknak is, akik nem vallásosak. Mert szép volt, mert ismerjük az embert, jellemét, tudjuk, milyen, hogy JÓ ember. És nagyon beteg.:((
De egyvalaki (számomra ismeretlen, addig soha nem láttam ez illető posztjainál) nem állta meg, hogy bele ne kössön... Akkor úgy sajnáltam szegény volt beteg kollégámat, mert egyből beleképzeltem magam a helyébe, hiszen van neki annyi baja, oly nehéz állapotban van... és pozitív dolgot osztott meg ráadásul. Szelíden, érthetően válaszolt az illetőnek, de mikor már másnap néztem, el voltak törölve e kommentek. Nem tudom, hogy az illető hölgy kapott a fejéhez bunkósága miatt, vagy ismerősöm jött rá, hogy nem köteles ő egy hitelrontó kommentet eltűrni a saját megosztása alatt... de jó, hogy nem maradt ott az a piszkálódás.

Egyébként volt olyan, mások szerint is megkeseredett, idős, rokkantnyugdíjas íróember, aki maga jelölt engem ismerősnek, akkor még mély tisztelettel.
Egy idő után észrevettem, hogy úgy valahogy mindenkinek "beszól". A környékünkön ezt úgy mondták a régi öregek: "botra beszél". Nem maradt észrevétlen tőle semmi, és a legszebb, legjobb dologra is ír valami olyat, hogy nehogy véletlenül tetsszen a posztolónak-megosztónak. Olyan... általános örömrontó. Aminek mindenki örül, ami általában mindenkinek tetszik és szebbé teheti akár a napját, ő kényszert érez, hogy mindezt elrontsa.
Ez se szimpatikus cseppet sem. Nekem ez hitelrontás. Még egyszer mondom: NEM arról van szó, hogy az ember ne fejthesse ki saját véleményét akkor is, ha az nem dicsérő stb. De ami általánosan jó, szép, elfogadott, humánus, pozitív -- ahhoz miért kell állandóan "a sz@r is ízetlen" módon és okvetlen reagálni?
Nekem sem tetszik minden poszt, sőt, jó, ha fele tetszik vagy közömbös illetve engem nem érintő; pedig rengeteg az ismerősöm, özön poszt fut át a hírfolyamomon egész nap, nem is tudom szerintem felét sem meglátni. Mégsem köpök bele azokéba, akik nem tetszenek. Ha véleményt akarnék okvetlen írni, akkor cinizmus nélkül és finoman tenném, vagy pedig privátban. Mert van olyan is. Miért kötelező égetni másokat?
Mikor az úriembernek aránylag elég sokszor válaszoltam (és mások is!) azzal, hogy nem kötelező okvetlen reagálni, megjegyzést tenni, miszerint mindig keserű a szőlő, nem nagyon látszott rajta, hogy egyáltalán visszanéz a válaszokra. Talán egy-két alkalommal tette. Az a fajta ő, aki az élő fába is belekötne, csupán azért, mert -- mástól hallottam -- ő egy igen beteg, pesszimista, depressziós ember. Ezek viszont nem jogosítják fel arra, hogy más, aki nem csak a rosszkedvét akarja feltétlenül közhírré tenni állandóan -- holott másnak is lehetnek bajai, sőt!, ő legalább rokkantnyugdíjat kap, más meg semmit, vagy majdnem semmit évekig, mégis megpróbál pozitív maradni --, annak a megosztásait folyamatosan ledegradálja. Rossz érzéseket okozva mindazoknak, akiknek szintén tetszik a megosztás vagy poszt.
Én erre az emberre is tekintettel voltam, holott legalább 20-szor megtette ezt velem -- én nem nagyon vettem észre, hogy a válaszaimra reagált volna, tehát egy idő után töröltem az ilyen saját posztok és megosztások alól rosszízű kommentjeit.
Egyszer viszont tényleg nagyon több volt a soknál egy beszólása, közöltem vele, hogy többedjére próbálok szólni, hogy hanyagolja ezt a destruktív hozzáállást, mert ez így most már hitelrontás. Erre úgy megsértődött, hogy Ő_ TÖRÖLT_ engem.:)) Hurrá, így vele szemben tutira nem lesz lelkifurdalásom, mert ilyen magatartás után is sok-sok esélyt kapott és mégsem én töröltem... Ennek már jó egy éve, de nem kívánom vissza.

Egyébként a tüntetésre az ország egész területéről mentek. Cikkekből úgy szűrtem le, hogy huszon-valahány állatvédő szervezet indítványozta a megmozdulást, de a végén 100-nál is többen részt vettek. Többek között az Együtt az állatokért debreceni menhely is kivonult egy busznyi emberrel. De nemcsak szervezetek, hanem több ezer magánszemély is vonult a Nyugati tértől a Kossuth térre, a Parlament elé demonstrálni.
Végighallgattam jó néhány beszédet videóról, követtem az interjúkat, láttam a millió transzparenst, hallottam a követeléseket.

Mindennek a kiváltója egy olyan ügy, mely csupán utolsó csepp volt a pohárban. Rettentően elszaporodtak a bestiális állatkínzások, de mikor kiderült, hogy Detek alpolgármesterének fia bestiális kegyetlenséggel, kacarászások közepette végzett ki egy kiskutyát, majd mindez mintha nem lett volna a soknál is több, a tettéről készült videóval a közösségi oldalon villogott. Ezt a videót -- és még sok mást is -- csak erős idegzetűek nézzék, de akik azt hiszik magukról, hogy azok, szerintem ők is besokallnak.

"Politikától, vallástól függetlenül soha ekkora tömeg még nem fogott össze az állatokért, a cél, hogy elriasztó büntetési tételeket akarnak kiharcolni. A későbbi életellenes bűncselekmények megjósolhatóak az állatkínzási esetekből – mondta felszólalásában Kajó Cecília állatvédelmi jogász.
A szervezők által Kövér Lászlónak átadni kívánt törvényjavaslat a mostani két évről háromra emelné az állat elűzését, elhagyását, ha pedig egy állattal különös kegyetlenséggel bánnak el, öt év legyen kiszabható.
A szónokok borzalmas állatkínzásokat említenek, és ismétlik: az állatok is éppúgy éreznek fájdalmat, mint az emberek. Ráadásul van egy jó állatvédelmi törvényünk, amit viszont nem tartanak be. Addig, amíg nekünk nem fáj: nem a mi nyakunkba nő bele a lánc, nem minket lőnek le élvezetből – sorolja Szántó Boglárka. A tömeg menhelyrendszer bevezetését követeli.
A demonstrálók követeléseiket H. István országgyűlési képviselőnek adták át, ő továbbítja majd a házelnöknek. A képviselő egyetértett azzal, hogy a törvényeknek nemcsak büntetniük kell, de elrettentő erővel is kell bírniuk." (Netes híroldalakról az idézőjeles rész és a fotók.)

Csupán a debreceni állatmenhelyesek...