Igazolás jötte

Megjött az igazolás, amit 11-én intéztem és azt mondták, 1 hónap a leforgása. A piros TAJ-szám.
Szóval arról, hogy az aktív korúak jogán, mivel ettől és ettől (múlt évi, szeptemberi dátum) kapom a 22800-at, ezért jogosult vagyok TB-ellátásra.
Most még meg kell várnom a pár napon belül érkező összeget, hogy a szelvénnyel és ezzel a határozattal beevickéljek a Darabos utcai MEP-hez. Remélem, jó sokáig nem lesz pont velem megint és mindig probléma...

Irodalmi szolidaritás az állatvédőkkel

A Verslistán jelent meg a következő kezdeményezés:

SZOLIDARITÁSBAN AZ ÁLLATVÉDŐKKEL A VERSLISTA - február 29.

Kedves Barátok!

Tara Scott kezdeményezésére február 29-én, hétfőn szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat az állatvédőkkel, akik minap az állatkínzásokkal szemben tüntettek. Ezért kérünk benneteket, hogy ezen a napon tegyetek fel egy /több számotokra kedves – állatról szóló – saját írást a FB-oldalatokra "SZOLIDARITÁSBAN AZ ÁLLATVÉDŐKKEL A VERSLISTA" felvezetéssel (és osszátok meg minél többször). Sokan írtak már közületek a Verslista különböző játékaira és pályázataira állatos képverse(ke)t, verse(ke)t és prózá(ka)t, ezáltal támogattátok a védett állatokat, illetve legutóbb a Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálat munkáját. Reméljük, sikeres lesz a kezdeményezés, sokan részt vesztek ebben a megmozdulásban, és sok szívet átmelenget majd az állatok iránti szeretet.

Az adott napon várjuk aktív részvételeteket:

A Verslista operátorai és adminjai

Ezen alkalmat magam is kihasználtam természetesen.

"SZOLIDARITÁSBAN AZ ÁLLATVÉDŐKKEL A VERSLISTA"
A Verslista tagjaként Ancsa, a vizsla c. írásommal én is szeretném kifejezni szolidaritásomat az állatkínzásokkal szemben fellépő, tüntető állatvédőkkel.

Ancsa, a vizsla

Éveken keresztül jól ismertem egy vizslát. Annál a régi, roskadozó kertes háznál élt, ahol munkából eljövet buszra szoktam várni. Ancsának hívták gazdái, egy idős házaspár. A vizsla mindig érzékelte az időt, amikor megyek és már az ócska, tyúkketreces kapu mögött ülve várt. Már akkor meglátott, mikor még az út túloldalán jártam, hangos csaholásba kezdett, rövidre vágott farkincája csak úgy paskolta a tárgyakat, amikhez hozzáért...
Kicsit elkényeztettem. Napközben mindig eszembe jutott Ancsa, s hogy mit is fogok neki adni buszvárás közben. Nem akartam csalódást látni arcán, és elképzelhetetlennek találtam, hogy ne legyen nálam semmi. Valami maradékot, vagy némi sütit pillanatok alatt eltüntetett, s engedte, hogy az ajtó melletti kerítésnél, ahol simán befért a karom, simogassam szép, tejcsoki színű sima fejét, közben összevissza nyalt, és minden bizonnyal fejemig ugrált volna, ha nincs köztünk a rozoga kerítés.
A kerítés kb. egyidős lehetett a házzal, minimum múlt század eleji... Korhadt, töredezett, szedett-vedett lécdarabok düledeztek, s látszott, hogy néhány évtizedenként egy-egy összekötő fadarabbal időnként toldták-foldták a tákolmányt; ha nekidőlt volna egy ember, szerintem simán bedől.
Így aztán nem lehetett csodálkozni, hogy időnként Ancsa kijutott a kerítésen... néha kívül várt, olyankor egy kis kényeztetés, fejem búbjáig ugrálás után becsengettem a házba, hogy mire a busz megérkezik, ne hagyjam az utcán magára a kutyust. Bár tudtam, hogy vissza tud menni, ha akar. De biztos, ami biztos... Ilyenkor beszélgettem az öregekkel, látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik Ancsát.
Néha láttam, mikor a kertben szöszmötölgetett vagy egyik, vagy másik – s természetesen Ancsa is ott fontoskodott körülöttük –, hogy úgy beszélgettek a kutyával, mintha ember volna. A néni így panaszkodott neki: „Tudod, Ancsa, már nem hajlik a derekam. Nem bírunk a papával ezzel a kerttel... látod, kihúzom a gazt, holnapra visszanő...”
Vagy a papa, akinek megviselt, fájó dereka csaknem derékszögben görnyedt, szőlőkapálgatás közben felnézve a sötétlő égre, bólogatva így szólt Ancsához: „Látod, Ancsa, jön az üdő! Ha arrúl jön, az mindig feljön!”
Ancsa nem vitatkozott – ha feljön, feljön. Őt úgyis beeresztik, ha esik vagy ha fázik...
Egyik alkalommal, egy korán sötétedő, késő őszvégi napon a szokott időben mentem a buszmegállóhoz, Ancsa ott téblábolt kívül a kapun. Kicsit tovább tartott a sötétben a maradék keresése a szatyromban, vagy a busz jött korábban, nem tudom, de egyszer csak begördült a busz. Ancsának még épp odavetettem a megmaradt két szelet parizert a fél kiflivel, odakiáltottam egy „Szia, Ancsá!”-t, és felrohantam a buszra.
Kötelességtudóan mutattam a bérletemet a sofőrnek és közben a busz is elindult, így a lendülettől élénken masíroztam a busz belseje felé, remélve, hogy nem esek el a nagy sietségben. Ekkor befékezett a busz – még át is villant rajtam, hogy „úristen, csak nem Ancsa szaladt a busz elé?” –, s hallom a hangszóróból: „A kutyás hölgyet megkérem, hogy szálljon le!”
Én még pár pillanatig laza nyugalommal nézegettem szét a buszon, meg is jegyeztem magamban, hogy „hú, megint milyen sokan vagyunk!” El se tudtam képzelni, hogy ez a felhívás esetleg nekem szól. Aztán visszafordulva... megláttam Ancsát közvetlen mögöttem állni a buszon...! Borostyánszemeivel enyhe nehezteléssel nézett rám: „Egész délután várlak, és csak ennyi időt szánsz rám?”...
Éreztem, hogy gyúl lángra az arcom úgy körülbelül hatvan szempár kereszttüzében, ám amennyire tőlem tellett, könnyedén lelibegtem a buszról, nyomomban Ancsával. Mintha mi különben is, direkt így akartuk volna...
Mivel már csaknem fél megállónyit eltávolodtunk a háztól, visszasétáltunk. Közben megbeszéltük a dolgot Ancsával, mintha mi sem történt volna; s odaadtam neki vigasztalásként még ebédem maradékát is, egy lekváros linzert. Hazaérve becsöngettünk az öregekhez... nem számoltam be nekik a történtekről, csak kedvesen – mint már annyiszor – újra megjegyeztem, hogy Ancsa érdekében csinálni kellene valamit a kerítéssel... Ancsa nem nagyon helyeselt, de feltételezem, ő sem mesélte el este gazdáinak a buszkalandot...

Azóta is sajnálom, hogy akkoriban nem volt digitgépem, amit később, mikor már lett, legtöbbször magamnál hordtam, mert akkor Ancsa is biztos meg lett volna általam örökítve.Így csak egy hasonló vizslafotóval tudom illusztrálni e kisprózát.

Szombat délelőtti iskolai vásár

Ma is időben keltem, mert az iskolai vásárt, ami azért nincs olyan sűrűn és elég kiszámíthatatlan is (pont mint a Félix-akciók!, ergo ha van, ki kell használni, ha kell valami vagy szükséges) nem akartam kihagyni. Nincs valami bő nyitvatartása, 9-től 3/4 12-ig vannak, és célszerű nem a vége felé menni, mert akkor már elhordanak mindent.
Tény, hogy ha mást nem, de gatyagumit itt a Tócósban nem igazán találnék szerintem máshol, itt meg hihetetlen, de van.
Egyúttal vettem magamnak egy itthoni melegítőalsót, mert már lerohad rólam az a 2-3, amit itthonlétem óta egész nap használok évek óta, és itt a legolcsóbb. Valahogy így vagyok a zoknikkal is, sosem volt sok, de mostanság már katasztrófa az állapot, így nem többet, mint két bambuszzoknit vettem, mert ezek itt relatíve olcsók, és jók a (kevés) tapasztalataim (amit telefonon elkerülhetetlenül rámsóztak dupla áron, egyébként tényleg jók -- na, az a kettő van, ami még elég normális), a többi ócska, elvékonyodott, összevissza varrt, színehagyott, már egyik-másik 15 éves is megvan.
Aztán vettem anyámnak papucsot, amit majd valamelyikünk visz valamelyik "alkalomra", vettem neki 2x10 méter gatyagumit két különböző szélességben, valamint 3-3 bugyongót magunknak:)), magamnak egy temetői kisszerszámot, melynek egyik vége kapa, másik pedig valami kétágú villás akármi és sebtapaszt féláron.
Eután bementem a bótba és a pénztárnál vettem 6 db buszjegyet (100-assal olcsóbb, mint a sofőrnél, és legalább annyival kényelmesebb is ez a módszer), egyelőre 3 városba menés van kilátásban ugyanis mostanság, és az eddigiek a gyaloglások ellenére elfogytak, mert ha fel kell menni, azt azért ebben az időjárásban nem okvetlen gyalog teszem.

Labor

Ha jól emlékszem, laborba még sosem kaptam ilyen kései időpontot, de hát így is örültem, hogy mikor szerdán délelőtt telefonon kértem, ez volt a leghamarabbi felkínált időpont itt a lakótelepi laborba kérve.
Sokan korán szeretnek menni, mert nem bírják ki étlen-szomjan 10.45-ig.
Ha korán kelek, ez nekem is nehéz, így direkt nem keltem ződhajnalban, mert akkor megéheznék.
Nekem főleg abból a szempontból volt rossz, hogy egyrészt inni sem lehetett és a gyógyszereimet -- különös tekintettel a szívgyógyszerekre -- sem tudtam bevenni.
A vizeletrésze is elég érdekes lehet annak, akinek 10.45-ig vissza kék tartania:)))), de én ezt meg szoktam oldani: mikor fél 6 körül Honesty éhen akar halni és felkelek, akkor általában be szoktam venni a reggeli gyógyszereim felét (a "nyugtatósabb" részét) némi teával, és természetesen a könnyűvécé sem maradhat ki, hogy vissza tudjak alvadni. Most nyilván nem vettem be szokásosan a gyógyszereket, de pisilni azért csak kellett. Így még lefekvés előtt ilyen esetben oda szoktam készíteni direkt erre a célra gyűjtött, kimosott pananginos flakont, hogy meglegyen az "első pisi"... ez később jól benejlonozva-gumizva, állítva belemegy egy kis neszesszerbe, és kész.
Máskor sem szoktam enni délelőtt, legfeljebb a gyógyszerek+tea és a kávé között 4-5 kekszet; inkább tényleg az volt a fura, hogy se gyógyszerek, se egy korty (mert amúgy negyedét sem iszom az elvileg szükséges mennyiségnek) tea.
Készülődések, összepakolások, itt ne maradjon valami. Közben Szilvi hazajött a gyerekelvitel utáni pennyzésből, beszélgettünk, mondta, hogy megy a második körre, mert ennyi cuccal nem akart DM-be, százasba, CBA-ba és postára is menni. Ugyanis főleg az anyámféle vásárlások és a csekkek miatt célszerű, ha nincs az embernél egy csomó, már bevásárolt cucc.
Úgyhogy együtt indultunk el igen hamar, Szilvi lekanyarodott a posta felé, én meg mentem tovább. Mondjuk, 5-6 percre van tőlünk a labor, én egy félórával előbb el is indultam, hátha behívnak korábban...
Útközben lefotóztam már a gimi oldalát, ez a dekoráció már talán ősz óta ott van a falán, most végre alkalom is adódott. Rájöttem, hogy az én gimim betűi is ezek. Ez MFG, az enyém meg FMG volt.:)

Fél 11 előtt tényleg be is szedték a papírom, úgyhogy nemsokára be is hívtak.
Megvolt a vérvétel, újabb könnyebbülés, hogy ezek szerint a TAJ-számom ideiglenes menetben szuperál (nyilván az 1 hónap a kérvény óta nem telt le, hogy be tudtam volna vinni az ajánlott határozatot a Darabosra). Most már egyébként ez mindig bennem lesz, mármint ez a félelem, hogy nem kapok TB-ellátást, hiába vagyok jogosult. Különben is, mi van akkor, ha egyszer megszüntetik az ilyeneknek, mint mi vagyunk? Tehát akik nem alkalmazotti alapon kapják, rémhírek alapján már ilyeneket is olvastam. De nem tudom, mennyire lenne az valószínű, hogy több százezer embert kinyírnak ilyen módon... Így sem bírunk egy csomó mindent megfizetni... a neves társadalmunk kivetettjei.
Ücsörögtem egy darabig, tartva a karomon a papírvattát, mint sokan mások. Tapasztalatból is tettem ezt, mert régen, emlékszem, sosem foglalkoztam ezzel. Kijöttem, nyomtam pár másodpercig, majd mentem "pisilni". Aha... aztán meg csodálkoztam, hogy mi a fene folyik a karomon, kezemen... és lenézve úgy néztem ki, mint egy hentes... No, azóta ilyen nincs. Ráerőltetem magam, hogy 10 percig maradjak ülve a s*ggemen, és tartsam azt az izét. Ráérek elvégre...
Mikor okés lett, a kis műanyag pitlimmel bevonultam a vécébe, ahol szerintem számítanak rá, hogy mindenki öntögetéssel végzi el ezt a műveletet, ugyanis ahol a három vécé sorakozott, sehol sem égett egyáltalán a villany. Csupán az előtérben a mosdónál... Oké, nem volt bent senki, hamar átöntögettem, elpakoltam, aztán visszamentem a kis polcos ablakhoz.
Ezután most kivételesen volt annyi eszem, hogy vittem egy kétdecis ice teát (erre tartogatom a kétdecis flakont, s ilyenkor töltök bele a nagyból), és megittam. Mégpedig úgy, hogy a szívgyógyszereimet bevettem vele. Egyből semmi bajom nem volt...
Mivel sehol egy automata (régen volt!), ezért az ember kénytelen, ha nem akar ájulástól vagy egyéb gyógyszer- és folyadékhiányos rosszullétektől tartani.
Fura, hogy egyre több helyről kivonják az automatákat. Ez mégiscsak egy orvosi rendelő, több egyébféle háziorvosi rendelők is vannak itt, túlsó részén védőnői gyerekes rész stb. -- és nincs automata. De boltok is, ahol eddig voltak -- most nincsenek. Már erre sem fussa? Az is furcsa, hogy portás sincs. Régen volt...
Ami a legmeglepőbb, hogy a gyógyszertárban sincs ivókút, pedig azokon a helyeken egész gyerekkoromtól emlékszem, hogy volt, sőt, poharak is. Hiszen előfordul, hogy az embernek a gyógyszertárban gyógyszert kellene bevennie! És -- nincs.
Ezután még bementem a gyógyszertárba, hogy kiváltsam az özön recept harmadik felét. Azért itt is átvertek, mert mutatom a hűségkártyát, ami azt jelenti, hogy a NEM receptes gyógyszerek árából tán 10 (?)-15%-ot levonnak. Mutatom, adják, fizetem - 6000-párszáz Ft volt... és már e hónapban fizettem csak gyógyszerre 8-9 ezret.
Naná, hogy otthon vettem észre, hogy NEM vonták le. Pedig 100 szemes Panangin és Refresh is volt benne, melyek árából levonhattak volna párszáz Ft-ot...
Emiatt azért kissé nem éreztem diadalmasnak magam.
Oké, relatíve még mindig jobb, mintha megint a TAJ-számommal lett volna probléma... DE azért! Ami járna, az járna. Azért találták ki a hűségkártyát, nem?

Farm 500 szint, hurrá!

No, még ilyet, ezt sem hittem volna, hogy a Farm Heroes Sagán megcsinálom az 500. szintet.
Ez is az a fajta játék, melyen igen hullámzóan lehet haladni, és némelyik szintnél hetekig próbálkozik az ember...
Íme előtte egy állapot, ahol épp hozzákezdek, mely jelzi, hogy még a mosómedvével is nehezített (azok szinte lehetetlenek, és megszoktam már, hogy segítő pontok vagy eszközök nélkül csinálom meg, ráérek vele elszórakozni naponta 1-2 alkalommal, de persze vannak napok, mikor kimarad néhányféle játék a megszokottak közül, ez is olyan, hogy belefárad néha az ember a kilátástalan helyzetekbe.
Az előtte lévő listán látható, hogy még nem látszom, és utána, a Level 500 Completed! mosómedvével ellátva, listában, bizony isten.:)

Na, ez eszméletlen volt! Sok víz lefolyik addig a Tócón is, míg újabb kerek létezhet. Esetleg álmomban.:)

Félix délelőtt -- anyámnál délután

Délelőtt tecsóztunk egyet Szilvivel, mert már 1-2 hete vadásszuk a Félix-akciókat, de sehol semmi, pedig most már nagyon szorít a "kapca". Szerencse, hogy az aldis tálkásak kisegítenek, és még szerencse, hogy szeretik. De azért látom néha, hogy Honestynek hiányzik a zselés tasakos Félix, még akkor is, ha Haramia jobban díjazza a Shah vagy Topix nevű tálkásokat. De Haramia tényleg nem gond, mert ő megeszi a főtt-sült csirkeféléket is, csirkemájpörköltet vagy a soványabb baromfifelvágottakat is, míg Honesty Félix-királynő.

Az úgy volt, hogy Szilvi Bencus iskolába vitele után a MÜK-nél volt délelőtt, utána úgy jött haza, hogy a Tecsó felé menő busszal, és olyan mezei napi cuccokat vett, melyek akciósak vagy jobb árúak, mint máshol, és nekik kifogytak. Nyilván ellenőrizte a Félix-árakat is, így írt egy SMS-t, hogy közepesen akciós! Ami azt jelenti, hogy nem annyira, mint amikor az újságukba is berakják (ui. a közepes akció nincs benne!, azt egyszerűen ki kell fogni!), de lényeg, hogy így is a 4-es csomag is 100-assal olcsóbb (a teljes akciónál 150-nel szokott), a 12 tasakos dobozos pedig 1300-ba került (teljes árban akár 1599 vagy 1699 is szokott lenni, míg a nagy akciónál 999 is, de vettük már, talán a Pennyben 899-ért is!). Mivel ez "csak" közepes volt, így be se rakják a tecsós újságba. Talán ennek köszönhető, hogy más sem tudja és még kaptunk, ui. már 1 hete van, és március 2-ig vagy hogy tart! Hát nekünk most ez akkor is nagyon kellett.
De Szilvi mondta, hogy neki még nincs pénze, mondtam, hogy nekem du. lesz szegény anyám támogatása által, de akkor holnap egyedül kellene ezt beiktatni, márpedig úgy egyrészt se annyit nem tudok cipelni (táp is kell!), és a labor 10.45-ös időpontja is befigyel.
Többször felhívtam, érdekes jelenség volt, mert jelezte a hívást a mobil, de nem csörgött ki. Szilvi meg később azt mondta, hogy azt írta ki, hogy forgalmi rendszerhiba vagy mi... Na jó, félóra múlva végre sikerült, közben is rendeztem a napra szánt dolgaimat; így odajutottunk, hogy oké, én most zsinórban készülődöm, és ő meg úgyis jól elvan a Tecsóban nézelődésszinten is, megvár.
Így is lett, én 11-re, ahogy saccoltam, oda is tudtam gyalogolni, ott felvettem hitelkeretre némi pénzt, és így tudtunk venni 5 doboz és 2 négyes csomag Félixet, valamint egy szintén akciós One 1,8 kg-os tápot. Mint tudvalevő, eddig a nekünk muszájból legolcsóbb prémiumtápot, a High's-et használtuk évekig, a FN-ból. De az már negyedéve is kifutó volt, sajnos. Úgyhogy meg kell keresnünk az utána következő relatíve legolcsóbb, de jó tápot. Ez az One most jó árban volt, így akciósan alig drágább, mint anno a High's-ünk, igaz, az 2, ez meg csak 1,8 kg, de hát ez van. Én megértem, ha nem ehetek, de a macskák nem.
Így aztán külön kasszáztunk, mert Szilvi a saját vásárlásain kívül még pontgyűjtőkkel is vacakolt (most ezek a tecsós tojás, plüss szuperhősök vannak, 6 db; és kapott Cicától egy rahedli pontot, ugyanis nekik hűtőt kellett venni, és ezrenként jár egy pont... így köszönhető, hogy Bencusnak már megvan Cicától 2 hőstojása, a többi pontot viszont Cica odaadta Szilvinek, aki buzgón ragasztgatja a pongyűjtőkbe. Én már az elmúlt két alkalommal is kaptam pontokat, most is, és én is mindig odaadom neki, tehát már meg tudott venni a pontokért 3 plüssöt, de ezek el lesznek téve a gyermek szülinapjára!
Miközben a szatyrainkat legóztuk egy félreeső helyen, anyám is hívott, hogy menni kéne hozzá. Mondtam, hogy még itt vagyunk a Tecsóban, hazamászunk, elpakolunk, és utána megyek...
Szóval mindezek után elégedetten és megnyugodva, hogy nem halnak éhen a macskák (főleg Honesty... mert Félix nélkül a Föld sem forog ám!) hazagyalogoltunk.
Ez volt a nap első része. Kb. 1 órát töltöttem otthon, összeszedtem magam, némi göngyöleg, száraz kenyér, aztán indultam anyámhoz...

* *

Egészen kivételes volt, hogy végre nem esik az eső és a tarisznyámon kívül csak egy kosaram van, nincs nagy, teli szatyor és esernyő, sőt még a szél sem fúj cefetül. Azért volt és van időnként szél, mert az a rengeteg eső eléggé megállt volna. Nem mintha így biztonsággal lehetne földutakon közlekedni, mert sár azért van itt-ott rendesen, de nem torpan meg az ember útja közben, hogy na most vajon merre kerüljön a tavak miatt.
Rögtön a szélső lépcsőház kanyarbelső oldalán ibolyákkal találkoztam, az idén először...

Reménykedtem, hogy útközben is fogok új virágokkal találkozni, de csak messzebbről láttam már a Hatvan utcai kertben (sajnos, nem közelről) ezt a sárga szépséget:

Na de ugyanitt eléggé kárpótolt ez a gyönyörűség, akit kb. most látok itt harmadjára, egy szép villa rendezett udvarán: egy csendes kutyus, aki mindig végigkísér az "összes" kerítésük mentén belülről, és egyetlenegy ugatást nem hallottam még tőle. Csak néz, nagyon szelíd lehet, és biztosan jó dolga van, látszik rajta, hisz' nagyon szép. Azért nem merek benyúlni a kerítésen, hogy megsimogassam, mert az a terület az övé. Egy szavam nem lehetne, ha emiatt mégis megkapna, ez egyértelmű. Pedig olyan, de olyan simit kívánó feje, nyaka van!...

Egyértelműen tavasz illatát hordta a szellő, a napot is csak időnként takarták kis futó fellegek, és hál' isten, emberrel is alig találkoztam. Viszont fotózni még nem nagyon van mit -- de várjunk csak, mi lesz ezen az úton pár hét múlva!

 

Mikor odaértem, pár perc múlva jött a postás is a nyugdíjjal, én addig hátramentem a kertbe fotózni. Illetve hogy hátha találok valami újdonságot. Különösebben nem találtam, csak annyit, hogy a hóvirágok testesebbek, nagyobbak lettek kissé a múltkorihoz képest. És tök jó fotótémákat találtam zöldellő liliomhajtásokkal, rügyes gallyacskákkal (egy csomó nem sikerült fókuszálás szempontjából), mohákkal, ezeréves rozsdás zárakkal, ajtókkal, padlásfeljáróval, valamiféle penészgombákkal...

 

 
Ebédeltünk olyan fél 4 körül, bár anyám csak krumplit evett, mert nem kívánt mást. Sült csirkecomb volt és dinsztelt krumpli, uborkasalátával. (Az utolsó, kiszedett kajás tányéromon a felsőcomb csak a fotózás miatt volt odarakva, mert sajnos, ennyit nem bírok megenni.:) )

 
Mivel most később mentem a szokásoshoz képest úgy másfél órával, így későbbre tolódott valahogy az eljövetelem is -- már 7 óra is elmúlt, mikor végre haza tudtam indulni, ahhoz képest, hogy már 6 előtt mondogattam... de hát akkor dőlt le végre anyám, s ha szigorúan véve elindulok, már "pattan" is, hogy pakoljon... Mindenesetre így egyszerre nem szokott ugyan sokat főzni, de ő is csak egyszer eszik belőle, képes a maradékot mindet idepakolni...

Összeírtuk, mikre lenne szüksége, amiket majd mindenféle "alkalom" nélkül legközelebb hozok is -- golyós dezodor (ilyenkor többet veszünk), gatyagumi (viccen kívül így van az iskolai vásár reklámújságján is a kép felirata), ragasztó (bármilyen, mondjuk, Technokol), kis cirokseprű -- mert szegénykém parazsat próbált összeseperni vele, és meggyulladt a kisseprű... mutatta a félig leégett fekete seprűjét, azt mondja, nyilván amit ezek után seper vele, az fekete is marad... Meg kiszedtem belőle, hogy pl. "alkalomra", ha gondunk lesz, hogy vajon mit lehetne, akkor papucs, alsónemű jöhet neki.
Ideadta 4 csekkjét befizetésre a rávalóval, meg kaptam segítséget.
Etetnivaló kutyák sajnos, nincsenek... csak a kertben jobbról az ugatósok... akik már akkor ugatnak, mikor bármilyen óvatosan, de betesszük a lábunkat a saját kertünkbe.
Elvittem azért a száraz kenyeret, de már maradékot nem viszek, mert minek. Az ugatósoknak nem lehet. Nem miattuk, elsősorban a gazdájuk miatt. Mondjuk, szerintem sem a sétáltatást, sem a simogatást nem ismerik azok a szerencsétlenek... egy kis udvarrész van elkerítve nekik, ami futkározni olyan nagy kutyáknak egyáltalán nem alkalmas. Meg hát így lettek nevelve, hamisnak és ugatósnak. Bár nem tudom, egy betörővel, így bezárva, mit is tudnának kezdeni?
Mutatta anyám egy nagy szemetes zsákban, hogy már 2/3-áig ér a száraz kenyér. Elvileg az a szándéka, hogy itt a közeli boltost megkérdezi, hogy nem tud-e valakit, akinek kellene száraz kenyér... mert akkor időnként elvihetné tőle... de még nem került rá sor.

Hazafelé kerestem a teliholdat, mert két napja volt, és sikerült látni, hónapok óta először végre egy éjszaka nem volt borús, felleges vagy ködös az idő. De most, sajnos, megint csak ködös-felhős volt az ég, úgyhogy nem csodálhattam hazafelé menet.
Mire hazaértem, már kezdődött a Maradj talpon, utána meg rögtön szinte a BK. István fel is hívott, hogy nyomomat sem látta egész nap a neten, nincs-e valami baj... Mondtam, hogy hát gyakorlatilag házon kívüli nap volt, majd éccaka leszek gépnél. Vannak ilyen napok is.
Elégedetten konstatáltuk Szilvivel, hogy ez egy eredményes nap volt...

Madaras kihívás

Madarak regényekben
Trudiz kihívásának címe, 129.-ként indultam, és a kihívás kezdetétől kezdve mindössze szűk féléves olvasásokból lehetett válogatni.

Köszöntelek, kedves könyvfaló!
Szívemhez igen közel állnak a madarak. Ebből az érzésből kiindulva gondoltam erre a kihívásra.
– Hozz 2 regényt, melyben akár csak egy idézett mondat erejéig, de szerepel egy madár. 
– Hozzászólásban várom az „Én és a könyv” linkeket, s az idézetet is, amivel igazolod a madár „jelenlétét”. 
– Csak teljes dátumú olvasást fogadok el 2015. augusztus 27-től, a kihívás kezdete napjától. 
– Újraolvasás is ér!
Kellemes olvasást kívánok! :) 

Szöveges értékelésekkel hoztam az alábbi kettőt:
1. Kónya Anikó: Sebesült főnixmadár 
„A barátom számítógépezik, mutatja az aznap készített fotóit, az egyetem arborétumában csinált néhány jó képet különböző madarakról. Ez a szenvedélye…”
2. Gwendoline Welsh: A kisasszonyka – Lilit 2. 
"A kamrában is láttam dolgokat! 
– Tényleg? Mit? 
– Ménkű nagy madarat!"
Megkaptam a 273., csodás plecsnit.

Bencus pókember

Bencének ma volt a farsangja az iskolában.
Érdekes nap, nemcsak azért, mert elvileg hamvazószerda már rég elmúlt és ugye, előző kedd estig lehet bulizni -- de ehhez sok iskolának vagy egyéb intézménynek köze sincs, úgyhogy a legnagyobb lelki nyugalommal farsangozgatnak böjti időszakban is; mindegy. Hanem azért is érdekes, merthogy nem péntek, hanem kedd. Nem emlékszem olyan farsangra, amit beraktak volna sima hétköznapokba, úgy jól, közéjük...
A gyerekek szempontjából viszont tényleg ez is tök mindegy...
Bencusnak tavaly kimaradt a farsang az életéből, akkor volt egy hónapig nagyon beteg, kórházzal, mindenféle fura, visszatérő lázakkal, mentális zavarokkal.
Már akkor is pókember szeretett volna lenni, ki is turkálta az anyja a jelmezt, már csak egy álarcot kellett neki fabrikálni hozzá. Hát, tavaly nem lehetett pókember -- azelőtti évben meg az évzárót mulasztotta a miért is ne pont akkor fellépő bárányhimlő miatt... --, úgyhogy logikus, hogy most akart az lenni, holott kicsit már kicsi lett a jelmez... Mert nagy ám ez a gyermek korához képest cefetül. Vékony, magas, arányos testalkat!
Mindegy, szerencsére ez a jelmez nem lábfejes volt, mert akkor végképp búcsút lehetett volna mondani neki, akkor kőember lett volna, mert szintén tavaly turkált Szilvi egy olyan jelmezt is, és az kicsit nagyobb.
De hát az imádott pókember, mely film minden részének kívülről fújja minden mondatát a gyerek, nem maradhatott ki.

Szokásos módon vittek be a szülők enni- és innivalókat, és külön csomagolva a jelmezt, melyek felöltésénél állítólag segítenek majd nekik a tanítók. Mint utólag kiderült, akár be is lehetett volna menni, csakhogy ezt valahogy elfelejtették közölni vagy megüzenni...
1 órától 4-ig tartott a farsang -- volt egyetlenegy szülő, aki valahogy megtudta, hogy esetleg be lehet menni, és ő be is ment. Mások nem tudták. Pedig Szilvi is szívesen bement volna, egyrészt segíteni, másrészt fotózni...
Mindenesetre előző este itthon, mikor már a Szilvi kreálta álarc is készen volt valamiféle olyan anyagból, mint az egéralátét, csak vékonyabb -- Bence beöltözött, hogy legalább itthon le tudjuk fotózni.:) A zokni az persze nem ez volt a farsangon, hanem egy sötétkék, az jobban passzolt, merthogy piros zoknija nincs. Meg hát tornacipő hozzája.

Újabb 30 rigmus megadott 4 szóval -- 16.

461. Új szavak: Valentin, új, őrület, más

        Sokan haragszanak e napra, mert más,
        a Valentin-nap régen nem volt, egy új világ,
        néha őrület, de szerintem csupán felfogás
        kérdése az egész: egy lehetőség ez az alkalom,
        hogy kis kedvességgel, bájjal, aprósággal
        meglephetjük párunkat (nemcsak) e napon.

462. Új szavak: krém, sajt, forró, szezámmag

        Melegszendvicset készítettem
        régi orosz sütőben,
        a krémsajt forrón ráolvadt,
        illett hozzá a szezámmag.

463. Új szavak: guriga, ülőke, lavór, mosni

        Egy-két kisebb dolgot csak lavórban mosok,
        miattuk mosógépet indítani biztos nem fogok.
        A férfinép ha nem hajtja le a vécéülőkét,
        puffogva hajtogatom jómagam, mint gép.
        Leesne az aranygyűrű majd' mindnek ujjáról,
        ha az üres papírgurigákat kivinné magától.

464. Új szavak: szalag, óvoda, körjáték, elesik

        Óvodás fotóimon szalag volt hajamban,
        sok mindenre emlékszem, pedig jó régen volt...
        ha énekelni kellett, akkor még nem paráztam,
        a körjátékot szerettem akkortájt legjobban.
        Sűrűn előfordult, hogy elesett valaki,
        jutalommatricát sem kaphatott akárki.

465. Új szavak: szabó, csattanó, nyereg, koptató

        Ha nadrágot varrattunk régen, a szabó
        erős anyagot varrt alulra, úgy hívták: koptató.
        Soha nem ültem nyeregben, ez biztató,
        csak hintalovon gyerekként, ez itt a csattanó.

466. Új szavak: zsilett, gyurma, gyűrű, felleg

        Gyerek kezébe zsilett ne kerüljön,
        isten ments, hogy agyonsebesüljön.
        Gyurma való neki, játék gyöngy és gyűrű,
        ha kint rossz az idő, felleg jön és eső.

467. Új szavak: kiemel, legnagyobb, örvendezik, visel

        Olyan pólót viselek a legnagyobb kedvvel,
        mely több számmal nagyobb annál, ami pont kell.
        Még vékony koromban is is jó nagyokat hordtam,
        pedig akkor nem volt hátrány még, amit kiemel...
        A laza és bő cuccokban sokkal kellemesebb,
        annak örvendezem, ha bennük jól elveszek.

468. Új szavak: hámlik, keserv, szinte, diadal

        Sajnos, hámlik, fáj a kezem
        e randa ekcémától,
        nemcsak keserves, de csúnya,
        most jöttem bőrgyógyásztól.
        Ha bekenem a gyógykenőccsel,
        szinte diadalmas érzés,
        kenőcs nélkül nem megy
        az új hámképződés.

469. Új szavak: bögre, mákos, stampedli, hokedli

        Bögrés mákosnak hívják azt a sütit,
        melyet a barátnőm gyakran elkészít.
        Előhúzta asztal alól a hokedlit,
        mielőtt ebédeltünk és kóstoltuk a sütit,
        elém rakott bonbonmeggyel egy stampedlit.

470. Új szavak: macska, madár, hasonló, eset

        Ha madár csiripel az ablakpárkányon,
        a macskák bőszen recegtetnek...
        tavasztól őszig a hasonló esetek
        meglehetősen gyakran megesnek.

471. Új szavak: feltételez, híradó, például, pékség

        Feltételeztem, hogy a híradóban
        bemutatják majd a modern, új pékséget,
        de ennél unalmasabb dolgok - például
        esőzés - töltötték ki a várt két percet.

472. Új szavak: hörcsög, kerék, zörög, festék

        Volt nekünk egy hörcsögünk, terráriumában
        minden volt, mi neki kellett, házikó meg létra,
        mókuskerék is volt benne, melyet éjjel használt,
        fél éjszaka zörgött vele, a festék lejött róla...
        Nem beszélve arról, hogy hajnalra csikorgott,
        olajozni kellett folyton, alvás, az nem sok volt...

473. Új szavak: bikaviadal, forró, nem, fárasztó

        Nem láttam még bikaviadalt és
        soha nem is vágytam látni,
        egyébként is forró az a klíma,
        fárasztó lenne pont oda menni.

474. Új szavak: győztes, naponta, alakul, tézis

        Ezen a versenyen úgy alakul a tézis,
        hogy naponta változik a győztes személye,
        mivel naponta mások a versenyzők,
        mindig másnak lesz ilyen-olyan érme.

475. Új szavak: gombostű, gemkapocs, szúr, muszáj

        A gombostű jobban szúr, mint a gemkapocs,
        nyilvánvalóan más is a rendeltetésük.
        Varrásnál muszáj használni a gombostűt,
        a kapoccsal meg az egybetartozó iratokat
        egymástól különítjük, összetűzzük.

476. Új szavak: tok, barack, karóra, cipel

        Cipeltem ma pár kiló őszibarackot,
        jó lett volna hozzá legalább egy gitártok.
        Mert a hártyavékony szatyor, mit kaptam vele,
        nem volt az jó, kérlek szépen, semmire.
        Karórámon folyton csak az időt néztem,
        meddig kell még a fülemen is cipekednem.

477. Új szavak: holló, erdő, magas, bejár

        Magas fáktól, sűrű bozótoktól
        szinte nem látszik az erdő,
        bejárni egyedül nem is mernék,
        merthogy egy kicsit ijesztő.
        Néha hollók szállnak a fák fölött,
        de sosem lehet tudni, mi minden
        lappanghat a bokrok között...

478. Új szavak: normális, kérek, ellenőr, lámpa

        Kérek egy buszjegyet, mert jöhet az ellenőr,
        pedig csak a második lámpáig utazom,
        de nem normális az, ha átrettegem az időt,
        inkább a jegy árát folyton kiszámolom.

479. Új szavak: szélsőséges, locsolóvers, sietve, szigorú

        Lassan készülhetnek a fiúk, férfiak
        locsolóversekkel húsvétra,
        nem kell még sietve tenniük,
        ráérnek bőven a dologra.
        A szélsőségeket nem kedvelem,
        ha túl pikáns, ne mondjon inkább semmit,
        nem vagyok szigorú, kívánjon csupán
        kellemes húsvétot, s annyi.

480. Új szavak: kencefice, terefere, kézzel-lábbal, etyepetye

        Szomszédasszonnyal való terefere
        közben megállapítottam,
        talán túl sok volt az etyepetye
        az éjjel, suttyomban.

        Tele volt a képe kenceficével,
        kézzel-lábbal magyarázott,
        figyelmemnek elterelésével
        egyfolytában próbálkozott.

        Pedig hát ha neki jólesett,
        egészségére mindig ugyanezt.:)

481. Új szavak: felültet, megtart, ezúttal, reflex

        Felültettem a babát a pólyázóasztalon,
        meg kell tartani őt, mert igencsak mozgékony.
        Ezúttal lehajoltam, mert leesett a cumi,
        csak a jó isten és reflex segített elkapni!

482. Új szavak: csetepaté, kujon, esernyő, hóesés

        Nagy hóesésben van, aki esernyőt tart,
        én nem szoktam, mert szeretem, ha "havaz".
        Mondjuk, pár éve erre semmi szükség nincsen,
        mert ahogy hó nincs, úgy havazás sincsen.
        Nem tudnak a kölkök csetepatézni egy jót,
        nincs egy árva hóember és nem látni szánkót.
        De mostan osztán meg vagyok jól lőve,
        mert a kujon szó, úgy látom, hiányzik belőle...

483. Új szavak: példás, kereslet, csont, foghúzás

        Csontjaimmal, fogaimmal nem dicsekedhetem,
        már gyerekkorban is rendesen áldozatul estem...
        több foghúzáson is "részt kellett" vennem.
        Anyám szerint roppant példásan viselkedtem.
        Rajtam és családomon, mármint fogainkon
        azt hiszem, volt fogorvosi kereslet rendesen.

484. Új szavak: csomómentes, dicsér, perc, hamis

        Megdicsértek, mert a palacsintatésztám
        csomómentesre sikeredett,
        ám percen kiderült, hogy hamis a dicséret,
        mert valahogy hiányos íze lett...

485. Új szavak: kirándulás, hajó, tanya, mégis

        Hajón szerveztünk kirándulást,
        azt hittük, lakatlan lesz az út,
        néhány tanya mégis látószögbe került,
        de jól jött, mert ihattunk - volt ivókút.

486. Új szavak: csoport, buli, harsona, szőnyeg

        Csoportunk bulit szervezett:
        harsona szólt és dob pergett,
        felcsavarva a vörös szőnyeg,
        kezdődhet a tánc, ez a lényeg!

487. Új szavak: tökéletes, rózsa, terv, miként

        Tökéletes a terv, miként
        elvetjük a türelmet, s
        miután vártunk egy keveset,
        a türelem rózsát termett!

488. Új szavak: csülök, pata, berág, madzag

        Patámról leszakadt a cipő,
        egy darabig a madzag segített,
        de berágtam, mert fázott a csülköm,
        a forróvizes áztatás megmentett.

489. Új szavak: tábor, sivatag, semmi, kétség

        Nyáron semmi szín alatt nem utaznék
        mediterrán, déli tájra,
        sivatagban tábort verni öngyilkosság,
        Semmi kétség a biztos halálra.

490. Új szavak: kétségbevonhatatlan, utánozhatatlan, rettenetes, módszer

        Utánozhatatlan a macskám néha,
        ez kétségbevonhatatlan.
        Rettenetes hangokat ad, ha éhes,
        módszere hibátlan,
        ezt tudja ő is, hiszen inkább buzgón enni adok,
        minthogy ezt hallgassam.

Családi évforduló-sorozat

Ez a három nap 4 családi esemény dátuma még akkor is, ha ebből már 3 nem aktuális.
Február 19. -- Már említettem, anyámék (61.) házassági évfordulója, ami akkor is eszembe jut, ha apám már 33 éve halott.
Február 20. - Az egyetlen aktuális: nagyobbik unokahúgom születésnapja. Hihetetlen, de már ő is 31 éves.
Eszembe jut ilyenkor továbbá, hogy lányom Szilvinek ilyenkor van a születésnapi FÉL éve. Vagyis most 34,5 éves.
Unokatestvérem, Éva 1980-as házasságkötése. Sajnos, 3. éve özvegy ő is...:(
Február 21. -- 1979-es házasságkötésem, mely gyakorlatilag 9 évig volt aktuális, onnantól albérletbe vonultam két gyerekkel. A "gyakorlatilag" annak szól, hogy +8 évig tartott a nem közös megegyezéses (szándékos és nem miattam!) válás; s mire kimondták, elvileg 17 év volt e szomorú esemény időtartama papír szerint.

Demonstráció az állatokért és egyéb

Ma délután 2-től 8-9 ezres tömeg tüntetett az állatvédelmi törvények betartásáért, szigorításáért, az állatkínzások ellen. Fél 2-től volt a Nyugatinál a gyülekező... Lélekben ott voltam...

Abszolút felháborító -- s engem személy szerint úgy kiborítanak az állatkínzásos képek és videók, melyeket az embernek nem nevezhető evolúciós féregnyúlványok tesznek, hogy a legtöbb videót képtelen vagyok akárcsak meg is nézni... (kommentek alapján lemérhető, mit mennyire nem bírok el) --, pláne érthetetlen, amikor kimondottan élvezetből és még vigyorral videóra is veszik szadista, abnormális tetteiket és büszkén, provokációszándékkal leközlik nyilvánosan.
Valószínűleg arra is büszkék lesznek ezek a szemetek, amikor majd a saját gyerekeiket nevelik ugyanerre, netán teszik velük is ugyanezt; hiszen tudvalevő, az állatokkal agresszív ember nem valószínű, hogy emberekkel -- akár saját családtagjaival -- máshogy tesz. Avagy pedig éppen már "felnőve", agyilag felfogva rádöbbennek és (kívánnám) örökre lelkifurdalásaik lennének e tetteik miatt. Ez lenne az igazi büntetésük egyébként, de tartok tőle, hogy igen kevesen lesznek ilyenek. Sőt, nem biztos, hogy ha érvényesül a követelt állatvédelmi törvény betartása, abban a párhavi börtönben átalakul a gondolkodásuk, sajnos. Viszont az elvi törvények alapján több évre is büntethetők, csak sajnos, az eddigi gyakorlatok jórészt felfüggesztett büntetésekből állnak, amelyeket köszönünk szépen -- olyan minden, mintha nem is lennének.

Ha Pesten lettem volna, ott lettem volna az ezrek között. István is ott volt -- ez valamelyest kiegyenlítette hiányérzetemet, hogy mennyire mennék én is... Sajnos, az anyagiak miatt most nem volt számomra megengedett egy pesti utazás, ilyen holmi 30 ezres egy-számlák miatt most még a macskakaja beszerzése is húzós lesz, főleg, hogy az istennek hiába nézzük és keressük, nincs Félix-akció!

Mindenesetre nyomon követtem szinte az egész napi történéseket, már előző napokban a zárt csoportba is felvetettem magam, ahol tervezték a tüntetést. Még kék sálam is lett volna hozzá...
Megosztogattam már az első fotóktól kezdve a főbb tudósító és ismertető képeket.
Megható és örömteli látvány volt, hogy ennyi normális ember is létezik, akik képesek az állatok érdekében ezt a megmozdulást produkálni. Hiszen az állatvédők szívüket-lelküket rakják ebbe a sokszor kilátástalan és végeláthatatlan melóba, amiért egy petákot nem kapnak sehonnan. Nem ez a fő munkájuk, általában mind dolgozik valahol, nem okvetlen sok pénzért, és minden állatvédelmi és mentési cselekedetet saját szabadidejük és gyakran (leginkább) saját anyagiak rovására teszik -- pusztán emberségük miatt. Teljes mértékben le a kalappal -- sajnos, bizony igencsak hálátlan -- munkáik előtt.

Utálom, hogy egy csomó ember nem létezhet anélkül, hogy ne vinne mindenbe politikát. Én pl. ebbe a megmozdulásba abszolút nem tudtam volna még akarattal sem. Sokan mégis bármibe, de szó szerint akármibe is, életük árán is politikát visznek. Nagy kár. Itt az állatokról volt és van szó!

Meglepődtem egy-egy, eddig humánusabb, jószívűbb és empatikusabb embernek gondolt ismerősöm hozzáállásán.
Egyikük az egyik megosztott képem alá odaírta, hogy "Régen temetésekre jártak az unatkozó emberek...".
No comment, mondanám, de egy ideig ezen el is kellett gondolkoznom, mert speciel én ezt a szokást nem ismertem. Mivel sokat olvasok, csupán emiatt annyit tudtam, hogy bizonyos öregasszonyok a régi időkben ha kellett, ha nem, még az ismeretlenek temetésén is részt vettek, mert ezek szerint unatkoztak...
Bár én azt gondolom, tényleg régen és leginkább faluhelyen történhettek ezek. Mert az én anyám is öregasszony, mégse jutott soha eszébe ilyen marhaság, igaz, ő soha nem unatkozott... De amúgy is sok öregasszonyt "éltem már meg", de soha, senki, még a falun élő, 91 éves korában elhunyt nagyanyám SEM járt ismeretlen temetésekre, pedig mondjuk, ő tán még jobban rá is ért volna ilyesmire, mint az anyám, hisz' htb. volt, míg anyám csak lehúzott 42 évet munkahelyen... és hogy még mi mindent csinált, abba jobb, ha bele se kezdek.
Szóval ettől a megjegyzéstől, meg hogy pont attól az ismerősömtől "kapom", akit tisztelek, intelligens, felvilágosult nőnek tartok, macskája is van stb., hááát, mit ne mondjak, pofán vágott kissé.
Egy másik úriember pedig közölte, hogy ha igaz, amit lát és úgy van, ahogy látja, akkor ő nagyon szomorú. Na, ez sem fog számomra kiderülni, hogy egy állatvédelmi tüntetés miatt miért kell szomorúnak lennie... Nem értettem, de annyit nem ért meg az egész, hogy rákérdezzek.
Ez nem volt kötelező, neki semmi külön fáradságot nem jelent, a neten sokszor ezerszer nagyobb és feleslegesebb baromságokat megosztanak -- könyörgöm, miért fáj "ezeknek", hogy mások szeretik, tisztelik, védik, becsülik az állatokat és ezért kiállnak? A többi -- számomra sokkal kevésbé indokolt vagy értelmetlennek vélt -- tüntetésbe, nekem pl. akármennyire is nem tetszik, soha nem kommentálom vagy degradálom, pláne nem szólok be; az ember tartsa tiszteletben azt, hogy mindenkinek más a szívügye és ennyi; át kell tekerni fölötte.

Az unatkozásra visszatérve: abszolút nem gondolnám, hogy ez a 8-9 ezer ember szombat délutánra nem talált magának hasznos, okos, szórakoztató, értelmes elfoglaltságot mára! Ez miért nem jön le másnál? Hogy igenis, lehet valaki egy ügyért annyira elkötelezett, vagy akár fanatikus is, hogy egy délutánra félre tud tenni minden mást és áldoz az ügyre drága szabadidejéből. Értelmesebb, mint egy csomó egyéb tüntetés, mert tétje van. Egy csomó élőlény élete. Egy, már létező törvény eddig be nem tartása.

Én nem bocsátkoztam ezekkel a destruktív kommentelőkkel vitákba. Utálok feleslegesen vitatkozni, azok mindig elfajulnak, főleg persze politikai irányba; s az ilyeneket úgysem lehet meggyőzni.
De engedjék már meg, hogy más emberek máshogy gondolkozzanak. Netán bírják ki, hogy amit a saját oldalamon megosztok, ne pofázzanak oda hitelrontási céllal vagy gúnyos cinizmussal.
Ossza meg a maga oldalán a saját véleményét, amennyiben nem bírja ki.
Úgyhogy némi gondolkodás után én a saját oldalamról eme két kommentet kitöröltem. Jogom van hozzá. Fordított esetben, tapasztalatok szerint ENGEM töröltek volna simán, ha így viselkedek...
Én úgy vagyok azzal is (törlés, tiltás), hogy türelmes vagyok és nem törlök senkit hirtelen felindulásból. Hagyok időt neki is, meg magamnak is arra, hogy lehiggadjak, adjak időt, esélyt; végig gondoljam, érdemes-e egyetlen nem tetsző dologért egy-két kattintással valakit végleg kitörölni az életünkből. Mások meg máshogy gondolják -- kész. Nyilván nem lehetünk egyformák.

Múltkor szegény beteg kollégám egy vallási ünnep alkalmával osztott meg egy szép gondolatot, idézetet, csodás képpel. Nekem és jópár ismerősének bejött, még olyanoknak is, akik nem vallásosak. Mert szép volt, mert ismerjük az embert, jellemét, tudjuk, milyen, hogy JÓ ember. És nagyon beteg.:((
De egyvalaki (számomra ismeretlen, addig soha nem láttam ez illető posztjainál) nem állta meg, hogy bele ne kössön... Akkor úgy sajnáltam szegény volt beteg kollégámat, mert egyből beleképzeltem magam a helyébe, hiszen van neki annyi baja, oly nehéz állapotban van... és pozitív dolgot osztott meg ráadásul. Szelíden, érthetően válaszolt az illetőnek, de mikor már másnap néztem, el voltak törölve e kommentek. Nem tudom, hogy az illető hölgy kapott a fejéhez bunkósága miatt, vagy ismerősöm jött rá, hogy nem köteles ő egy hitelrontó kommentet eltűrni a saját megosztása alatt... de jó, hogy nem maradt ott az a piszkálódás.

Egyébként volt olyan, mások szerint is megkeseredett, idős, rokkantnyugdíjas íróember, aki maga jelölt engem ismerősnek, akkor még mély tisztelettel.
Egy idő után észrevettem, hogy úgy valahogy mindenkinek "beszól". A környékünkön ezt úgy mondták a régi öregek: "botra beszél". Nem maradt észrevétlen tőle semmi, és a legszebb, legjobb dologra is ír valami olyat, hogy nehogy véletlenül tetsszen a posztolónak-megosztónak. Olyan... általános örömrontó. Aminek mindenki örül, ami általában mindenkinek tetszik és szebbé teheti akár a napját, ő kényszert érez, hogy mindezt elrontsa.
Ez se szimpatikus cseppet sem. Nekem ez hitelrontás. Még egyszer mondom: NEM arról van szó, hogy az ember ne fejthesse ki saját véleményét akkor is, ha az nem dicsérő stb. De ami általánosan jó, szép, elfogadott, humánus, pozitív -- ahhoz miért kell állandóan "a sz@r is ízetlen" módon és okvetlen reagálni?
Nekem sem tetszik minden poszt, sőt, jó, ha fele tetszik vagy közömbös illetve engem nem érintő; pedig rengeteg az ismerősöm, özön poszt fut át a hírfolyamomon egész nap, nem is tudom szerintem felét sem meglátni. Mégsem köpök bele azokéba, akik nem tetszenek. Ha véleményt akarnék okvetlen írni, akkor cinizmus nélkül és finoman tenném, vagy pedig privátban. Mert van olyan is. Miért kötelező égetni másokat?
Mikor az úriembernek aránylag elég sokszor válaszoltam (és mások is!) azzal, hogy nem kötelező okvetlen reagálni, megjegyzést tenni, miszerint mindig keserű a szőlő, nem nagyon látszott rajta, hogy egyáltalán visszanéz a válaszokra. Talán egy-két alkalommal tette. Az a fajta ő, aki az élő fába is belekötne, csupán azért, mert -- mástól hallottam -- ő egy igen beteg, pesszimista, depressziós ember. Ezek viszont nem jogosítják fel arra, hogy más, aki nem csak a rosszkedvét akarja feltétlenül közhírré tenni állandóan -- holott másnak is lehetnek bajai, sőt!, ő legalább rokkantnyugdíjat kap, más meg semmit, vagy majdnem semmit évekig, mégis megpróbál pozitív maradni --, annak a megosztásait folyamatosan ledegradálja. Rossz érzéseket okozva mindazoknak, akiknek szintén tetszik a megosztás vagy poszt.
Én erre az emberre is tekintettel voltam, holott legalább 20-szor megtette ezt velem -- én nem nagyon vettem észre, hogy a válaszaimra reagált volna, tehát egy idő után töröltem az ilyen saját posztok és megosztások alól rosszízű kommentjeit.
Egyszer viszont tényleg nagyon több volt a soknál egy beszólása, közöltem vele, hogy többedjére próbálok szólni, hogy hanyagolja ezt a destruktív hozzáállást, mert ez így most már hitelrontás. Erre úgy megsértődött, hogy Ő_ TÖRÖLT_ engem.:)) Hurrá, így vele szemben tutira nem lesz lelkifurdalásom, mert ilyen magatartás után is sok-sok esélyt kapott és mégsem én töröltem... Ennek már jó egy éve, de nem kívánom vissza.

Egyébként a tüntetésre az ország egész területéről mentek. Cikkekből úgy szűrtem le, hogy huszon-valahány állatvédő szervezet indítványozta a megmozdulást, de a végén 100-nál is többen részt vettek. Többek között az Együtt az állatokért debreceni menhely is kivonult egy busznyi emberrel. De nemcsak szervezetek, hanem több ezer magánszemély is vonult a Nyugati tértől a Kossuth térre, a Parlament elé demonstrálni.
Végighallgattam jó néhány beszédet videóról, követtem az interjúkat, láttam a millió transzparenst, hallottam a követeléseket.

Mindennek a kiváltója egy olyan ügy, mely csupán utolsó csepp volt a pohárban. Rettentően elszaporodtak a bestiális állatkínzások, de mikor kiderült, hogy Detek alpolgármesterének fia bestiális kegyetlenséggel, kacarászások közepette végzett ki egy kiskutyát, majd mindez mintha nem lett volna a soknál is több, a tettéről készült videóval a közösségi oldalon villogott. Ezt a videót -- és még sok mást is -- csak erős idegzetűek nézzék, de akik azt hiszik magukról, hogy azok, szerintem ők is besokallnak.

"Politikától, vallástól függetlenül soha ekkora tömeg még nem fogott össze az állatokért, a cél, hogy elriasztó büntetési tételeket akarnak kiharcolni. A későbbi életellenes bűncselekmények megjósolhatóak az állatkínzási esetekből – mondta felszólalásában Kajó Cecília állatvédelmi jogász.
A szervezők által Kövér Lászlónak átadni kívánt törvényjavaslat a mostani két évről háromra emelné az állat elűzését, elhagyását, ha pedig egy állattal különös kegyetlenséggel bánnak el, öt év legyen kiszabható.
A szónokok borzalmas állatkínzásokat említenek, és ismétlik: az állatok is éppúgy éreznek fájdalmat, mint az emberek. Ráadásul van egy jó állatvédelmi törvényünk, amit viszont nem tartanak be. Addig, amíg nekünk nem fáj: nem a mi nyakunkba nő bele a lánc, nem minket lőnek le élvezetből – sorolja Szántó Boglárka. A tömeg menhelyrendszer bevezetését követeli.
A demonstrálók követeléseiket H. István országgyűlési képviselőnek adták át, ő továbbítja majd a házelnöknek. A képviselő egyetértett azzal, hogy a törvényeknek nemcsak büntetniük kell, de elrettentő erővel is kell bírniuk." (Netes híroldalakról az idézőjeles rész és a fotók.)

Csupán a debreceni állatmenhelyesek...