Anyámnál

Közben újra elég ronda meleg lett, ha nem is annyira, mint a lehűlés előtt (egyelőre).
Ezt onnan is érzem, hogy mikor anyámhoz megyek ilyenkor, hááát... akármilyen lassan megyek és mondjuk, az árnyéktalan részeken szaporázom, akkor is szétfőve lüktet a fejem, vizes a napszemüvegem alatt, és célhoz érve meglehetősen patakokban kijön rajtam a hőguta.
Pedig "csak" 30 fok van, nem 40, mint múltkor... és hát én végül is akárha 20-25 fokban odamenve is azt érzem, hogy húúú, de melegem van.
Lényeg, hogy azért nem vette el teljesen a kedvem a meleg a fotózástól, annál is inkább, mert véééégre az idén is látok ilyen virágot, amit kb. 3. nyara látok egyáltalán.

Azt mondják, hibiszkusz, én el is hiszem, még ha nekem is volt barackvirágszínű cserepes, és annak egy virága akkora volt, mint ennek egyetlen szirma. Ez egyszerűen óriási! Nem győzöm csodálni, hogyan lehet ekkora, kistányérnyi egy virág.
Az a gond, hogy ha felteszem, nem tudják általában, hogy az nem egy petúnianagyság, hiszen mióta makró is létezik, akár a gilisztából is lehet kígyót fotózni. Azt hiszik, hogy olyan kis hibiszkuszbokor virága, amelyek minden utcán sorakoznak többféle színben -- azok is gyönyörűek és fotóztam sokszor olyanokat is (elsősorban lila van meg fehér, esetleg fehér bordó középpel) --, de az csak nem olyan kuriózum, mint ezek az óriásiak! Úgyhogy továbbra is hódolattal adózom ennek a gyönyörűségnek.

Következő alkalommal a rózsás háznál szoktam figyelni, viszonylag kerítésközelben van itt rózsabokor, és kora nyártól késő őszig folyamatosan vannak rajta rózsák; még csak a színük sem egyforma, amelyek egymás után nyílnak. De tényleg gyönyörűséges.

Ez már anyám udvarán -- szerencsétlen mindennap kétszer felszedi a szilvát, öcsémnek cefrébe...

Vittem a száraz kenyeret, göngyöleget, maradékokat, egy antikváriumos könyvet, befőttes üveget, egy szerintem övé-esernyőt; Szilvi küldött csokikat, megszáradt kukoricapelyheket meg ilyesmit.
Az esernyő szerinte nem az övé... de hát kié lenne? Szilvi nem tartja kint az övéit, szerintem egyszer én hoztam el, mikor esőben jöttem tőle. Ha nem övé is, otthagytam, mert azt mondja, nincs esernyője, mivel unokahúgom mindkettőt elvitte. És ők nem annyira buzgómócsingok visszahozás dolgában...
Jót beszélgettünk, ettünk általa frissen sütött rántott húst, pecsenyezsírral lelocsolt dinsztelt krumplival.
Miután lehűltem, ettem-ittam, nagyon jólesett.

Csináltunk a kuttyoknak kaját, anyám nem volt most megelégedve a hozott száraz kenyerek mennyiségével, most inkább csak héj volt, nem ránk száradt fél kilónyi kenyerek, úgyhogy aszongya, hogy hááát, nem tudja, hogy lesz elég hetekig. Előttem öcsém hozott egy félliternyi szaftot, úgyhogy pont jó volt, kis meleg vízzel, maradék, feldarabolt felvágottakkal lett egy vájdling kaja; úgy falták, hogy ketten kétfelé kanalaztuk nagykanalakkal, de majdnem a kanál is ment...

A kertben nem sok változás történt, a szomszéd cicát nem láttam. Anyám a kertben többfelé kipakol vizes edényeket, meg hát 2-3 hordó mindig van, amibe gyűjti az esővizet, s rájuk deszkát rak egy részen, hogy a madarak is tudjanak leszállni és inni. A tálkákba vittem vizet, mert kiszáradtak, vagy megitták az arrajárók.
Paradicsomot most is hoztam, de anyám szedte le, nem engedett kimenni, miután egy fél óráig rajtam volt a szívritmuszavar... inkább ő kiment bottal, pedig utána már elmúlt.
Biztos az időjárást érezzük, anyámnak is van, ami ilyenkor rosszabb, a szédülése meg a régi törése szokott fájni. Az irtózatos lábfájás nála amúgy is alap, az nem függ időjárástól...
Nekem tegnap is, otthon, gép mellett, tehát már nyugalomban estefelé, volt egy ilyen szívritmuszavaros időszakom a Betaloc ellenére. Pedig pont a Betaloc miatt elég ritkán jön ilyen hosszan elő. Ráadásul régebben csak reggel kellett, aztán úgy írták ki, hogy ha éjjelre vagy napközbenre kellene, úgy is elég legyen, tehát éjjelre is veszek be egy ideje, mert néha éjjel a ritmuszavarra ébredek, és az igen sz@r.

 

Elhoztam a befizetendő csekkeket a rájuk valóval, Bence és Szilvi ünnepeire szánt ajándékát, a segítséget. Valamint az ebédből is idepakolta a maradékot, vagy 12 paradicsomot. Akart még befőtteket is, de aztán "ne cipeljek" címszó miatt inkább nem, hanem majd valamikor Danival elküldi.
Meglepődtünk, hogy milyen hamar sötétedik, még nem is olyan rég 1 órával később kezdődött naplemenni...
De hát nem is kötelező, hogy este 9-kor még világos legyen, egyikünk sem pártolja ezt a fenenagy európai időszámítás miatti óra-ide-oda-állítgatást...