Kormányhivatali ablaknál

Hasznos volt a mai nap is...
Tény, hogy hétfőn vettem fel az ajánlott levelet a postán, mely a kormányhivataltól érkezett és jó vaskos volt. Innentől reménykedtem, hogy tán mégsem a DEHUSZ-hoz invitálnak, ui. a Szilvié sokkal vékonyabb volt...
Ő már két hete megkapta, holott az ő fht.-ja nálam később kellett, hogy lejárjon bő hónappal. Ezért szoktam én áprilisban, ő májusban kapni a felülvizsgálati végzést. Minden karikacsapásként, előre kiszámíthatóan ment, míg az önkormányzathoz tartozhattunk.
Február óta átvették ezeket az ügyeket a kormányhivatalok. Úgyhogy a Munkaügyi központba kell járni, annak a régebbi szárnyába, ahol eleinte gyűrűztünk a sorban a MÜK-nél és átépítették a kormányhivatal számára (s a MÜK felköltözött az emeletekre).
A levelet felbontva megkönnyebbültem, hogy engem mégsem a Galamb utcára, a DEHUSZ-hoz hívnak, mint Szilvit. Aki, mivel nem volt időpont megjelölve, 1 hétre a levélátvételre ment ki, Bencussal együtt. Másfél órát töltött ott, azt mondja, olyan az egész, mint egy menekülttábor... Mindenféle ember jön-megy, ásóval, kapával, világítós mellényben... Megtudta, hogy NINCS MÁS közmunka, csak utcai és kinti, mezőgazdasági. Ebben az árnyékban is 40 fokos, kellemes időben. Igaz, Szilvi még 34 éves lesz, egészséges, a nagyfokú allergiás asztmáját leszámítva. Mondta, hogy három lehetősége volt, miközben töltögették helyben számára (is) a papírokat.
1. Nem vállalja és nem kapja tovább az fht.-t.
2. Vállalja és nyilván kapja a nettóban 50-valahányezer Ft-ot. Ja, elfelejtettem: mindez napi 8 órára szól!
3. Nem vállalja, mert valami indoka van rá, és az indoka mellett kaphatja az fht.-t.
Szilvinek már volt olyan év, amikor nem kapta az fht.-t, mert nem volt meg a 30 nap alkalmi melója. Neki végül is könnyebb volt, mert nem az ő gondja semmilyen lakásfenntartás, és szükség esetén éhen sem halnak. Ő a csp.-ből és a gyt.-ből összejött 30-ból elvolt valahogy akkor is (az óvodában is mentes az étkeztetési díj alól!) -- a háztartási dolgok 90-nél több százalékát úgyis én veszem. Szóval ez az összeg napi 8 órás fizikai melóra még egészséges embernek is rohadt megalázó, hogy azért 40 fokban szemetet szedjen, ez tény. Nem hinném, hogy egy anya ilyet kívánna a kisgyerekes, egyedülálló lányának...
Szilvi a 3.-at választotta, de azt mondja, hogy még azzal együtt is, hogy most szünidő van, Bence ragaszkodik hozzá mint anyjához állandóan! (mióta a betegsége volt, kórház, itthon, megint kórház -- mentálisan kiborult; abból maradt azért rendesen!), ELSŐS iskolakezdés előtt állnak, neki e hónapban tüdőgondozó, ráadásul születésnapja, Bencének névnapja -- lényeg, hogy azt mondta, hogy lemond a 22800-ról, ő nem fogja tudni ezt megoldani. De az ügyintézők is látták, hogy nem kamu, ott volt a gyerek is vele, tényleg segíteni akartak, és firtatták, nincs-e valami orvosi baja, mert akkor esetleg lehetne valamit kezdeni... Egyébként az allergiás asztmára neki kötelező állandó gyógyszerszedései, sprayje van, havonta jár orvoshoz, csak gyógyszerekkel nem folyik az orra-szeme, félévente jár a tüdőgondozóba. Valamint egyedülálló, nyári szünet lévén a gyereket nem tudja hova tenni így, hogy a gyerek csak az anyját akarja örökké... de egyébként is, nekem is vannak kötelezettségeim; Cicának pedig nyugdíj mellett munkahelye is. Az apjánál pedig a gyerek nem óhajt hosszabb ideig maradni pár óránál... Nem is lehet, mert az apja elájul meg ilyenek -- mit csinál akkor Bence? Nem érez mellette biztonságot.
Lényeg, hogy az ügyintézők úgy töltötték ki, hogy ha lehet, talán megúszhassa és a pénz is járhasson továbbra is. Jóindulatúak voltak, és tényleg azon törték a fejüket, hogy hogy tudnának segíteni.
Az is lényeges ilyen helyen, hogy nem magas lóról, lekezelve kell beszélni, mint egyes, közönségesebb emberek, hanem megtalálni a hangot. A jóindulat, jószándék, alázat sokat jelent.
Mondja Szilvi, hogy aki nem annyira "vegyes"-nek látszó személy volt, hanem normális átlagember és minimum érettségizett, senki nem vállalta. Gondolom, akinek van egy kereső férje, netán segíteni tudó szülei, rokonai, az biztos nem fogja ezt csinálni ENNYI PÉNZÉRT, még ha fizikailag kibírná is. Nyilván ez azzal jár, hogy nem okvetlen zökkenőmentesen élik át a hónapokat, és biztos nem flancolnak pl. mosogatógéppel, nincs 2-3 okostelefon meg óriástévé a családban, autó, nyaralás meg meg még sorolhatnám, mi minden nem -- szűkre kell szorítani a nadrágszíjat.
Eleve az fht.-t olyanok igényelhetik csak, akiknek max. a lakáscélra használt lakásuk van, semmi más. Se autó, se telek vagy kert, se bármilyen hányadú örökség, se rokkantkocsi... igen, ez is vagyontárgy!

Szóval, az én levelem azért volt vaskosabb, mert benne volt a végzés, miszerint felülvizsgálat (tehát amit április óta várok) lesz, mik a teendők, miket kell vinni, hány napon belül -- valamint benne volt  a kitöltendő, 4 lapból álló különböző adatlap és nyilatkozatok.
Nem sok teendőm volt a kitöltésen kívül, úgyhogy mivel múltkor a MÜK-nél előre megkérdeztem, mikor van a kormányhivatalnál ügyfélfogadás, átküldtek valahova, ahol újra megkérdeztem (ott nem tudja az egyik egyáltalán, mit csinál a másik!), hát megjegyeztem. Csütörtökön 12---ig -- úgyhogy a gutaütéses déli kánikulában, buszjegyvételek után el is gyalogoltam a megállóhoz. Ahol természetesen lehetetlen állni, mert az óriási platánfákból kettőt szükségből kivágtak; tényleg nagyon el voltak korhadva a tövüknél, sajnos... Így aztán a távolabbi fák árnyékai alá kell menekülni, mely dél körül nem igazán húzódik el, tehát elég gyér, és résen kell lenni, hogy időben vissza tudjon az ember rohanni a megállóba, ha jön a busz. Mert ha a sofőr azt látja, hogy nincs a megállóban paraszt, nyilván nem fog megállni, hacsak nincs leszálló, és itt még nem szoktak leszállni, csak fel...
Lényeg, hogy mire elértem a MÜK épületéig, eléggé lángolt a fejem, és beérve az előtérbe nem győztem törölközni...
A kormányablakok "csarnoka" előtt szerencsére vannak eligazító emberek, akik adtak egy sorszámot, és mondták, hogy ott helyben (tehát nem úgy, mint 1 hónapja mondták, hogy menjek fel a második emeletre vagy mi...) tanyázzak le és várjam a kijelzőt; majd ott hívnak valamelyik ablakhoz. Jó sok van belőlük, szerencsére; ahogy észrevettem, úgy 25 biztos.
Kb. 10 percet várakozhattam, mire hívtak. Ami azt illeti, lehetett volna nagyobb szerencsém. Szerettem volna egy ötvenes embert kifogni, azok azért már általában jóval nagyobb tapasztalattal, empátiával bírnak...
Egy fiatal kishölgyhöz kerültem, aki elég... khm, nem is tudom, hogy mondjam, mert végül is nem volt bunkó, csak valahogy olyan... túl lezser, vállvonogatós; és már az első reakciók után láttam, hogy az empátia vagy tolerancia, nagyobb türelem valószínűleg később fog nála kialakulni... khm. Egyetlen mosoly sem, semmi... eh... pedig amúgy, nem azért, de óhatatlanul és akaratlanul, elég hamar meg szoktam tudni mosolyogtatni az embereket, mert nem ülök magas lovon, észrevehető az együttműködés és jóindulat, a szelídség és alázat.

Na mindegy, hát így sikerült... azért reméltem, hamar szabadulok, hiszen a lényeg itt van, az fht. feltételei: a kitöltött nyilatkozat, igazolások, meg főleg a 30 napos munkaigazolás.
Ezt egyébként elsőre átfutotta, majd félretette. Nem volt gyanús. Aztán következett az űrlap átnézése: hát, természetesen mindenütt odaíratta velem a Máriát második névként, mert a személyimben úgy van. Ezt még soha nem kellett, és jelzem, a levelük is Mária nélkül jött ki... de nem szóltam, ennyi bajom legyen. Azt magamtól is tudtam, hogy a dátumokhoz napot nem írtam, mert amíg nem biztos előre, mely napon jövök, addig nem szoktam beírni. Aztán persze a Szilvire vonatkozó adatok szerinte nem kellettek volna. Pedig csak azért töltöttem ki, mert eddigi években nem mondták, hogy nem kell; meg ha nem töltöm ki és mégis kell, akkor lettem volna bajban. A papír nem egyértelmű: a lakásban élő egyéb családtagok adatainak egyes részleteire kíváncsi. Úgyhogy azt az oldalt Szilvi töltötte ki magáról és a gyerekről.
De mivel ez az én mint egyedülálló kérelmem; az, hogy válás után befogadtam a fedél nélküli FELNŐTT gyerekemet az onokámmal, az nem ugyanaz, mintha nekem mondjuk, egyetemista gyerekem lenne eltartottként. Mondtam haloványan, hogy azért töltöttem ki, hogy nehogy azt higgyék, bármit is el akarunk titkolni (mert ugye, ott is van némi jövedelem, nehogy már belekössenek).
A saját lakásom adatait viszont ceruzával töltöttem ki, mert komolyan: egyik évben kell, másik évben nem kell. És ez még aszerint is változik, hogy fht.-ügyben vagy lakásfenntartási hj. miatt járok-e el... úgyhogy ezt sosem tudhatom, most meg az új, kormányhivatali rendszernél hogy a francba tudtam volna. Ha tollal töltöm, nyilván esetleg ha nem kell, akkor megint fejcsóválásban lett volna részem. De ha nem töltöm, a fene sem tud kívülről ilyeneket, hogy helyrajzi szám... Na, írjam át a ceruzát tollal. Átírtam.
Az összjövedelmem rózsaszín cetlije nem kellett, mert azt úgyis tudják. Szerencsére, mert nem volt szívem sorba állni egy másoltatónál, és akár még csak 30 Ft-ot is adni annak a csíknak a lemásoltatásáért egy A4 lapra!
Na, akkor jött a feketeleves. Elvitte a 32 napról (tehát még többről is, mint kéne) szóló Alkalmi munkavállalói nyilvántartási lapomat, 3 db összetűzött papírt... egy ideig odavolt, utólag kiderült, hogy nem másolni vitte el (még majdnem szóltam volna is jóindulatúlag, ha nincs takarásban, hogy nem kell másolja, EZ másolat, maradhat -- gondoskodtam róla!).
Nem gondoltam volna, hogy gond lesz, hiszen két előző alkalommal nem volt probléma a munkaigazolással.
Most ellenben igen: ők ezt nem tudják elfogadni, mondta a kiscsaj, mert nem jó a címe. Egyszerűsített foglalkoztatási igazolás kell. Mondom, hogy de hát az alkalmi munkavállalás is az egyszerűsített foglalkoztatás egy formája. Nem baj, akkor is az kell. De hát eddig jó volt, mindig elfogadták! Vállvonás: hát most már nem. Na, szevasz. Mondja, menjek a munkáltatóhoz és írassam át a papírt.
Belegondoltam a hőgutába, hogy hányszor kell még ezután mászkálni, hány buszjeggyel... meg hogy most mi van, ha ez a kis vállalkozás, mely egyébként ISKOLA, vagyis ugye, felvételi-előkészítő, s az iskolákban nyári szünet van, és az egyszemélyes kft. és könyvelője mondjuk, nyaral, üdül, elutazott -- de mindenképp szabadságon vannak!
Őrület. Mondjuk, még mindig jobb, mintha a DEHUSZ-nál kellett volna egyezkedni (de mondjuk, nekem ott a 2 vaskos egügyi dossziémmal legalább csont nélkül nem lett volna ennyi idősen probléma). Lám, így sem tudják az egügyi ezerféle bajaimat, mégis a koromnál fogva engem már nem oda hívtak. Magyarul az egészséges, közel 60 éveseket SEM oda hívják már... főleg, hogy én 8 hónap múlva jogosult lennék a NYES-re... ha nem lenne fél év híja a 37 év szolgálati időnek!... de ez megint más csáva lesz.
Meg kellett várnom és aláírnom egy átvételi elismervényt, hogy elvették a nyilatkozataimat, űrlapomat, és aláírni, hogy EGY darab hiánypótló igazolással adós vagyok és rövid időn belül pótolni vagyok köteles.

Azt hittem, megkönnyebbülök a végén, hát nem.
Mivel ezen a héten már úgysem lehet tenni semmit (pénteken nincs ügyfélfogadás), ezért a következő napokban meg kell próbálnom Évát elérnem.
És mivel nem tudtam, hol van, ezért gondoltam, ha itthon van, akkor az e-mailjeit biztos megnézi néha (egyébként gyakorlatilag leginkább csak addig terjed ki a netezése, FB-ra nagyon ritkán jön).
Így úgy döntöttem, hogy nekem nem gond a levélírás, jobban és érthetőbben, pontosabban, teljesebben (nem marad ki semmi) megírom neki az egészet, hogy ne legyen órák hossza a telefon -- amennyi a kártyámon van, az nem sok mindenre elég. Ráadásul maradandó, többször olvasható, ingyen van.
Szóval ezt tartottam egyelőre legcélszerűbbnek...