Helyesebben egy akkor kb. két hónapja eltűnt és gazdija által elég sokáig aktívan keresett cicát találtunk meg. Volt kollégám tőlem kért némi segítséget, úgy gondolván, valószínűleg tájékozottabb vagyok macskaügyben, gazdikeresésben, netán mentési megoldásokban...
Hát, mindenesetre a megmacskásodásom elég régen volt már, és 12 éve pont amiatt, macskás fórumokon kezdtem netezni napi szinten és voltam rajtuk évekig, úgyhogy vannak fogalmaim.
Ez a kollégám nagyon szívén viselte a cica sorsát, az ő társasházuknál lévő parkban tanyázott jó ideje, más kóborkákkal együtt. Nekik van macskájuk, örökbe meg nyilván nem fogadhatja az ember az összes kóbor állatot az utcáról -- nekik is van most pont elég egyéb bajuk...:(
De a ház lakói gondoskodtak az ottani macskákról.
Mindenesetre fülébe jutott, hogy egy ilyen macskát keres a gazdája a neten, és -- mivel fehér, felemás színű szemű -- elég nagy az esélye, hogy hátha pont épp ez a macska az.
Én mindenesetre kértem kollégámtól fotót és megszövegeztem egy "hirdetést", mely szerint itt meg itt található 1-2-3 hónapja egy ilyen meg ilyen macska, és hallomásból talán keresi a gazdája, ahogy tudom. Szerencsére kollégám megadott egy családbeli telefonos elérhetőséget is; azt is beleírtam.
Ez volt az első fotó, mert csak az ablakból tudta talán a második emeletről lefotózni.
Felraktam a FB-ra is, meg a debreceni menhely oldalára.
Onnan levelezésbe kerültem egy lánnyal, aki felhívta azt a gazdit, aki egy ilyen cicát keres már régen. Kiderült, hogy igen, ez az a cica -- egész biztos. Na, hurrá, gondoltam, most már tényleg csak annyi, hogy megpróbálják befogni. Ésszel. Nyilván nem úgy, ahogy ők tették, ahogy hallottam; hiszen egy hónapok óta utcán élő macska, aki ez alatt a rengeteg idő alatt ki lehetett már téve bántalmazásoknak, kutyáknak, rosszindulatnak, tehát óvatosan és előrelátóan kellett volna eljárni!!
Kollégám is mondta, hogy közben ők is felvették a gazdival a kapcsolatot, hála az általuk megadott telefonszámnak. Állítólag végig sírt a gazdi, miközben beszélgettek. Az ember azt hinné, hogy itt már minden rendben van, lesz; ha ennyire szeretik az állatot!
A gazdik a Hatvan utcán laknak, ez a lakótelep meg ott valahol a Wesselényi körül van. Elég messze elkóborolt és itt tanyát vert szegény.
Kollégámnak adtam konkrét, ésszerű befogási tanácsokat is, de hát sajnos, nem rajta múlt...
Nem gondoltam, de olyasmit is le kellett írnom, hogy hogyan a legcélszerűbb a macskát megfogni, és hogy hogyan álljon a hordozó, hogy be lehessen simán rakni.
Általában megszokott időben mennek ott a macskák reggel és este etetésre, mesélte, hogy direkt addig nem etették, hogy biztosan ott legyen. Jött a gazdi, mikor a cica elkezdett enni, a házbeliek közül simogathatták is már, de a gazditól a cica megijedt és elszaladt...
Később visszajött állítólag a gazdi -- a kislányával MEG a kiskutyájukkal!!! Gondolta, hogy így majd minden oké lesz? A macska úgy megijedt, hogy napokig nem is látták.
A menhely szerint egy papírdobozzal mentek volna oda... Adhattam én a tanácsot a hordozóba rakáshoz.
Hihetetlen, hogy pl. nem volt egy hordozójuk, hiszen elvileg egy rendelőből szökött meg, oda miben vitték?? Szintén papírdobozban? Akkor nem csoda, hogy megszökött... Az egy baromira stabil dolog, mint tudjuk! :P
Az összekötő lány még kétszer küldött nekem üzenetet, melyben megírta, hogy hogy állnak, hogy nem sikerült a befogás és állítólag újra megkísérlik.
Aztán azt láttam, hogy lekerült a posztom a menhelyes oldalról.
Én a kollégámtól időnként érdeklődtem, de semmi. A gazdi is mintha köddé vált volna.
Sőt, amin kiakadtam: kollégám megint csak engem kért meg igen laikus módon, hogy ő úgy sajnálja, hogy itt ez a gazdátlan cica, és mivel különleges (felemás szemű...), nem tudnék-e valakit, aki pont ezért szívesen "tenyésztené"!! Természetesen rohadtul kiakadtam, de kollégám nem tudhatja, amit egy, macskás fórumokon évtizednél is tovább "felfejlődött és nevelődött" kétmacskás gazdi magára szed. Felvilágosítottam -- legalábbis szűk keretek között próbálkoztam! --, hogy mennyi nem kívánt macska- és kutyaalom jön a világra, és hogy hogyan végzik! Hogy mi, a "normális" macskások az ivartalanítás mellett kampányolunk, és hogy ez, amiről ő beszél, NEM tenyésztés, hanem szaporítás, ami igen elítélendő! Dehogy vagyok én ilyesmiben segítőkész; és hogy az én macskás ismerőseimnek pont ez a véleménye, ami az enyém -- úgyhogy nem, ilyet csak tök laikusok találhatnak ki, aminek nincs semmi értelme! Ki vállalja, hogy egyáltalán orvoshoz viszi, oltatja és egyebek, mikor a gazdinak még egy rohadt hordozóra sem futja? Ez lenne a lényeg, meg az ivartalanítás! A tenyésztés nem mehet csak úgy, ahogy az isten megadta; csakis a szaporítás, sajnos, hála a tudatlanságnak, felelőtlenségnek és a sóherságnak! Mert nem azok ivartalanítanak ám általában, akiknek lenne miből! Á, nem! Ráfogja, hogy "sajnálja" az állatot stb. Közben lusta, sóher, közömbös, "lesz ami lesz", "le van szarva" típus.
Na, mindezt finoman próbáltam kollégámnak tudtára hozni.
Közben küldött két közelebbi fotót:
Akkor következőben jött megint egy meglepetéssel, hogy ÉN_ nem hívnám-e fel A_ GAZDIT!!!, hogy mi lesz a macskával, értemegy-e hát valamikor?
Ekkor megint felment a pumpa, mert szerintem ő ezt egyáltalán nem gondolta végig.
NEKEM_ mifene_ közöm van_ a gazdihoz? ÉN beszéltem vele?
Semmi közöm nincs hozzá -- tudok róla, ennyi. Beszélt vele a menhelyes közvetítő csaj, meg a kollégám családtagja, valamint esetleg a sikertelen kísérlet közben néhány szomszéd. Még csak a közelben sem lakom!
Most komolyan: nem tudtam, én vagyok-e abnormális, vagy tényleg, mi van itt?
Én nagyon szívesen megtettem, amit tudtam. És az, amit tudtam: kértem fotót, megfogalmaztam egy felhívást, kértem és írtam elérhetőséget, megosztottam itt meg ott. Valamint a menhelyes oldalról, ahova szintén feltettem, válaszolt közvetítő csaj -- no, ő beszélt mindenkivel, velem meg váltott pár üzenetet, mivel én is megkértem rá, hogy tudósítson, ha történik valami, ha lesz valami eredmény. Mivel nem lett, ez nem sokáig tartott.
No de könyörgöm, hogy jövök én ahhoz, hogy felhívjam a gazdit? Tudom tán a telefonszámát? Meg ki vagyok én számára? Kezdjek magyarázkodni, hogy a cica a város egyik végében dekkol, én a város másik végében lakom, és közben ő, a gazdi lakik a város közepén. Én nem vagyok sem menhelyes, sem hivatásos, sem állatorvos, semmi.
Aztán meg: a sírós, a megtalálástól látszólag végtelenül boldog gazdi most már tisztában van vele, hogy megvan a macskája, s hogy az az ő macskája. Mégis, mi a lósz@rt tudok ÉN még tenni, hordjam le a sárga földig, hogy micsoda lelkiismeretlen gazda, hogy nem megy feléje sem a vágyott állatának? Mi jogon, ki vagyok én? Vagy menjek el hozzá és cipeljem el erőszakkal? Biztos, hogy jobb lesz annak az állatnak egy olyan gazdinál, aki feléje sem néz, aki az első sikertelen kísérlet után hagyja a fenébe az egészet? Meg kutyát, gyereket visz oda, halvány fingja sincs a két hónapja utcán lévő kóborrá lett macska lelkivilágáról? Aki papírdobozban akarta hazavinni?
Na, néha itt gondolom azt, hogy az ember a kisujját nyújtja, és mások meg rögtön az egész karját akarják.
Segítek szívesen, de miért kérnek tőlem olyat, amit nem gondolnak végig, és aminek semmi értelme? Előbb a felemás szeme miatti szaporítás miatt ÉN tudnék-e valami gazdit neki; aztán meg ÉN hívjam fel a gazdit, hogy miért nem jön érte... Komolyan, megőrültem.
Miért nem hívja fel kollégámnak a családtagja, az, aki már beszélt vele, és aki ott is lakik, ahol a cica dekkol?
Most komolyan: hogy juthat valakinek ilyen eszébe? Csak egyetlen indokot mondjon valaki...
És akkor mindezt próbáljam higgadtan, türelmesen elmagyarázni a segítségkérő volt kollégámnak, aki most
egyébként is nagyon kíméletre szorul, és amúgy nagyon rendes ember... és nem is értem; miért jutnak eszébe ilyesmik, komolyan nem értem néha az embereket... :-OOOO
Nagyon szerettem volna, ha eredményes ez a mentés. Illetve a gazdival való viszonttalálkozás. Büszke lehettem volna arra, hogy én is segíthettem, és már jó hónapja meg is írhattam volna e bejegyzést, egész más hangulattal és hepienddel... És akkor ez van. Nem is gondoltam, hogy megírom még valaha, mert a volt kollégám, ahányszor egyéb bajai engedik és szóba jött a cica, mindig arra engedett következtetni, hogy ugyanúgy ott van, és a házbeliek etetik. Tény, hogy az incidens után napokig sem látták... tehát az a tortúra nem tett jót neki!
Aztán ma megláttam a FB-os menhelyi oldalon a képét, és a fehér, felemás szemű cicáról, s az alatta lévő leírásból, valamint a kommentekből arra következtetek, hogy ő a kollégámék Jázminja.
Aki Hédi...
"Új cica: Hédi
Hédi Debrecen egyik forgalmas utcáján éldegélt hetekig, ahova már tüzelve került..Nagyon jól tudjuk, mit jelent ilyenkor ez egy utcai macskánál. Még több felesleges szaporulat, ami senkinek sem hiányzik. A nyári kiscicaáradattal - sajnos - Dunát lehetne rekeszteni, így elvittük ivartalanításra, majd ideiglenes befogadóhoz költözött. Egyelőre nagyon félénk, de már dorombol és engedi a simogatást is.
Hédi vértesztje, sajnos, FIP+ lett, így csak FIP+ cica mellé vagy egyedüli macskának fogadható örökbe az oltási program végén, ivartalanítva, szerződéssel, elő- és utókontrollal, csak benti tartásra, örökbefogadási szabályzatunk szerint:
(itt egy netes elérhetőség).
Ha eredeti gazdája valami csoda folytán keresné, akkor oltásokkal ellátva, chipelve és ivartalanítva viheti haza kedvencét. Az eredeti gazdának - minimum - fotókkal igazolnia kell tulajdonjogát.
Tel. 20/4024303 vagy 20/4024301"
Elég sok komment elmarasztalja a gazdit.
Eleve meghazudtolta saját magát, más képet mutatva magáról: eleinte majd' megvész a macskájáért, mikor meg megvan, elsőre feladja. Nem kell neki. Kínlódjon vele más. Pedig akkor még nem is tudhatta, hogy FIP+ a szerencsétlen. De mivel nem volt ivartalanítva, ezért azt sem csodálnám, ha tudatába került a várható, de nem várt szaporulat, hát emiatt is megfutamodhatott akár.
Én sem bírtam ki, hogy ne kommentáljam a véleményem:
"No, legalább megtudtam, mi lett a történet vége.
Az elején próbáltam segíteni a város egész más részéről egy ott lakó ismerősöm kérésére, neten való felhívások közzétételével és az emberek összehozásával, ami meg is történt.
De ez, hogy a telefonban még síró-rívó gazdi EGYSZER próbálkozik, papírdobozzal... hát no comment. Nem csoda akkor, hogy a rendelőből is megszökött, ha nem volt még hordozója sem. Papírdobozból? Naná...
És akkor ennyi - leírta végképp?
Örülök neki, hogy legalább jó helyen van, oltva, ivartalanítva, chipelve, ellátással. Talán jobban is járna egy új gazdival...:("
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése