Cirkuszban

Szilvi, ahogy hazaért Bencussal az óvodából, mesélte, hogy talált egy jópár darab kedvezményes cirkuszjegy vásárlásához használható kupont a postaládában. Tudom, hogy 2 megállónyira tőlünk, a Tescóval szemben most megint egy újabb cirkusz tanyázott le tegnaptól vasárnapig, mert hétvégén már járkált körbe-körbe a lakótelepen a hangosbemondós mikrobusz, ahol reklámozták a Hungária nagycirkuszt.

A lakótelepünkön évente legkevesebb 4-5-ször telepednek le különböző cirkuszok. Tudom, hogy a gyerekeknek ez nagy élmény, én mindmáig emlékszem életem első cirkuszára, mely akkor még valóban nagy szó volt. Emlékszem, teljes családostul, nagyanyjostul vonultunk ki a német Probst cirkusz  nagy volumenű előadására...
És egyébként meg én gyerekeim tizenéves koráig kihasználtam azt, hogy a lakótelepünkre olyan sűrűn jöttek a cirkuszok. Voltunk kicsiben, nagyban, szenzációsan profiban és meglehetősen szegényesben -- de mindenütt más és más volt, általában a jegyárak is szinkronban az elvárhatósággal. Nem mintha én már felnőtten annyira rajongtam volna a cirkuszért, de tudtam, hogy a gyerekeknek ez változatosság és az ő örömük nekem is kikapcsolódás.
Bencus sem volt még cirkuszban, és lelkesen forszírozta, hogy "de mennünk, mennünk májisz cijtuszba!"
Ha jól értettük a kuponon lévő szöveget, az eredetileg 3500 Ft-os jegyek ezzel a kuponnal a tegnapi és ma esti premiernek számító előadásokon 1000 Ft-ért kaphatók. Kevesebb mint egy jegy áráért mindhárman mehetünk, Szilvi felajánlotta, hogy fizeti, mivel nekem már a hónapban eddigi 7 csekkbefizetésemmel minden segély- és segítségkészletem kimerült, és a várható fűtésszámlámnak is csupán a felével rendelkezem - s hogy erre miből jön majd össze, és élni miből fogok a hónap további részében, azt csak a jóisten tudja. Lényeg, hogy a macskák be vannak biztosítva.
Ilyen hirtelen egy azonnali programról rég nem döntöttünk már. 20 perc alatt elkészültünk és már indulnunk is kellett az esti 6-os előadásra, ahova gyalog mentünk, illetve Bencus a műanyag motorjával.
Miután sort álltunk, és tisztáztuk a kasszánál, hogy valóban jól értettük-e és három kupon ellenében kapunk három jegyet darabonként ezresért -- már közben is gondoltuk, hogy jól értettük, ugyanis előttünk, utánunk mindenki maroknyi kuponnal állt a jegyvételnél a sorba --, bevonultunk a fűtött cirkuszba. Először igen meglepődtünk a majdnem teltházon, aztán azért rekonstruáltuk, hogy mennyire nem valószínű, hogy hétköznap este sötétben, hidegben elindultak volna-e a családok, ha nem reklámozzák és nem szórják a kedvezményes kuponokat -- s azért nem mindegy, mennyien vannak egy-egy ilyen este. Szerintem akkor is megéri nekik a teltház, ha harmadáron kínálják a jegyeket, és így is, úgy is lemegy az előadás, ha egy maroknyi néző van a téren; akkor miért ne teltházzal?
Bencust öröm volt nézni, ahogy hatalmas szemekkel csodálta úgy globalice az egészet. Lehetett volna kényelmesebb az ülés, mert lényegében keskeny padok voltak körbe-körbe, soronként emelten, s így háttámla nélkül kissé megerőltető az embernek egyhelyben ücsörögni. Így Bencusnak is volt egy 10-15 perces pihenőszakasza, amikor kérte az egerét és a cumit, s az anyjához dőlve éppenséggel nem őrjöngött a lelkesedéstől, de sikerült egy idő után túllépnie a fáradtságos szakaszon.

Persze leginkább az állatok voltak rá nagy hatással: voltak apró, hófehér kiskutyák, sok-sok hófehér galamb, nagy, fekete lovak, egy sor póni, s amelyek nekünk is élményszámba mentek: bengáli tigrisek, teve és oroszlánfókák különböző produkciókkal.

A szünetben lehetett a gyerekeknek pónikon "lovagolni" -- Bencus nem akart, de különben sem szántunk semmi egyébre kiadást --, és lehetett volna hatalmas arapapagájjal fotózkodni. Volt büfé, popcorn, vattacukor, játékárusítás.

 
Szerepeltek zsonglőrök, akrobata kislány, ezer karikát vég nélkül forgató hölgy, s természetesen időnként az elmaradhatatlan bohóc.

A zárószám roppant hatásos és elég félelmetes volt ponyva nélkül a halálforgóval, melyben két srác gyakorolta a haláltmegvető bátorságot és ügyességet.
A szünetet leszámolva is jó kétórás volt az előadás, és meglepődtünk, hogy mennyire lehűlt a levegő pár óra alatt: kimondottan majd' szétfagytunk, én felelőtlenül csak egy balonszerű kiskabátban, Szilvi meg hosszú kötött kardigánban, aláöltözve. Még szerencse, hogy nem indultunk haza gyalog, mert alig 1 perc múlva jött is a buszunk, amivel pillanatok alatt haza is értünk.
Nekünk sem ártott egy kis változatosság, de Bencusnak igazán különleges élmény volt a mai nap váratlanul adódó programja.