Közel egy hónapja, hogy egyik régi ismerősömet megajándékoztam a verses kötetemmel.
Bár idősebbik gyermekemnél csak pár évvel korosabb, mégis komoly, háromgyermekes családapa, tanárember, író és költő. Bőven több, mint évtizedes az ismeretségünk. Több közös, időnként összefutó szál van az életünkben: ugyanabban a városban, ugyanazon a lakótelepen élünk, ugyanahhoz a közösséghez tartozunk. Rég ismerem őt és családját, még abból az időből, mikor a közösségbe kezdett járni.
2002-ben egy busznyi ember ellátogatott Erdélybe egy négynapos pünkösdi zarándoklat keretében, amelyen ők is részt vettek későbbi feleségével. Kamasz fiammal igen emlékezetesen szép, mise keretében zajló templomi esküvőjükön is jelen voltunk.
Másik szál az internethez kapcsolható: verses topikomba többször, több verse is felkerült, s én is onnan jöttem rá egy oldalra bukkanva, hogy Alga és A. G. egy és ugyanaz a személy.
Több helyen és rendszeresen is összeakadtunk az irodalom világában, s a világhálón keresztül évek óta rendszeresen kapcsolatban állunk egymással. A Gyöngyszemek topikomon néhány éve folyamatosan közöltem első kispapanaplóját, melynek Wordben készült dokumentumait első kézből küldte nekem minden alkalommal, miután elkészült egy-egy napló. Alga ugyanis második gyermekük születése után gyedre-gyesre ment...
Kézhez kapás után elvégeztem a dokumentumokon a foglalkozásomból adódóan megszokott műveleteket -- korrektúra, szerkesztési javítások, némi stilizálás anélkül, hogy a lényeget tekintve bármiféle belenyúlást végeztem volna --, és felraktam a topikomra. Sokan várták akkoriban nap mint nap a kispapanaplót...
Szerepeltünk közös antológiában verseinkkel, publikálunk közös irodalmi verses fórumon.
Munkahelyi leépítésem után ő volt az első, aki potenciális munkalehetőségre hívta fel figyelmem, ahova be is adtam a jelentkezést -- és egyikünk sem tehet róla, hogy nem jött össze. Azóta is többször próbált segíteni, felhívni a figyelmem állásokra.
Manapság harmadik gyermekükkel van gyeden-gyesen, és blogban írja második számú kispapanaplóját.
Alga blogjából egy részlet:
"A közösség egyik tagjától kaptam egy verseskötetet a saját verseivel. Nagyon jó verseket ír azzal a gondossággal és precizitással, amihez nekem sosem lesz türelmem. Túl jó is ahhoz, hogy igazán ismert legyen. Ma inkább az érdekli a nagyközönséget, ha az összeálló kicsi építőkockákról ír az ember. Jobban mondva... ha előadja, mert mára már lassan többen írnak, mint olvasnak. De költőnő barátomnak nem is az volt a célja, hogy piedesztálra emeljék, csak tudja, hogy vannak dolgok, amiket ki kell írni magunkból, mert ha bennünk marad, akkor megőrjít, elemészt, és vannak dolgok, amiket ki kell írni magunkból, mert szeretnénk, hogy azt a jót mások is megérezzék, megtapasztalják, és önzőek lennénk, ha nem írnánk le. A szerző egy szűrő, amin átpréselve megkaphatjuk a világ egy részét. A szűrő pedig akkor elégedett, ha szűrhet."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nagyon igaza van! És vannak akik szeretik, értékelik a verseidet.
VálaszTörlésIgen. Jól látja, mert manapság csinnadratta kell, teljes gázzal író-olvasó találkozók szervezése, könyvbemutatók, reklám és propaganda, mindez folyamatosan, hogy esélyt adj arra, globalice megismerjék a neved. A nagy siker nem jön csupán a jó, jobb versek megírásától. Én meg sajnos, de a felhajtásoktól, szereplésektől, reklámozásoktól irtózom, fizikailag "árt az egészségemnek":),ilyen a beállítottságom, hogy csak elvagyok és írok, a nyilvánosság nem nekem való. Nem véletlenül szoktam mondani, hogy nem azért írok, hogy bekerüljek a Wikipédiába:). Tökéletesen megelégszem a kis sikerekkel is, amelyekről itt be szoktam számolni.
VálaszTörlésJa, még egy gondolat: aki jó verset ír, korántsem biztos, hogy jó előadó is. Régen láttam egy műsort Nagy Lászlóval még életében... nos, ő élő bizonyíték volt rá, hogy nagyszerű költő volt, de hihetetlen rosszul tudta a verseit elmondani.
Mikor irodalmi felolvasóesten hallottam, hogy igazi előadóművész hogyan mondja el a versemet, teljesen paff lettem, a hideg is kirázott, mert eszméletlenül jó volt! Én mikor próbáltam egyedül otthon, maximum, ha átlag alatti volt, de leginkább egy csapás. Úgyhogy továbbra is megkímélném a dolog tőlem eredő nyilvános részétől a közönséget...:)