Bencus és az óvoda

Bencusom csaknem 4,5 évesen kezdett először közösségbe járni. Szeptembertől jár abba az oviba, melybe annak idején Dani is járt. (Az anyja, Szilvi még sajnos, nem; akkoriban az egeket verdeste a demográfiai hullám, úgyhogy Szilvit az itteni bölcsődékbe (2), óvodákba (3!) nem vették fel, ennek következtében busszal hordtuk el másfél éves korától ebben a sorrendben: Bethlen utcai bölcsőde, Monti ezredes utcai bölcsőde, Ispotály utcai óvoda, majd a Landler utcai óvoda... s ezekről a helyekről, melyekre ritkábban 1, többnyire inkább 2 busszal hordtam őket, utána még szintén 1 vagy 2 busszal mentem a munkahelyre. Hazafelé dettó. Hol ismerik ezt az életformát, "hasznos és kényelmes" időtöltést azok, akik kényelmesen gyesen voltak végig, vagy/és aztán kocsival jöttek és mentek/jönnek-mennek vagy vitték őket óvodába-iskolába-munkahelyre? Mégis túléltem, bár aki nem csinálta a napi 8 tömegközlekedést -- ennek fele gyerekkel megrakottan --, pluszban a 8,5 óra munkaidőt késés és lógás nélkül, fogalma sem lehet. Aki igen, az tudja, miről beszélek. Pláne, mikor már két gyerekkel kellett akár úgy is, hogy a másodiknak már a lakótelepen volt a bölcsődéje és óvodája is -- de mindkettő után beérni fél 8-ra a munkahelyre...)

Elég könnyen beszokott Bencus, 1 hétig szoktatta Szilvi -- előbb 2 óra, 3 óra, majd ebédig, aztán alvásig, majd uzsonna utáni értemenéssel. Ez így állandósult is, hiszen még nem dolgozik: fél 9-re járnak és 4-kor megy érte. Az ovi kb. 5 percre van tőlünk.

Az első néhány elválásnál persze sírás-rívás volt, de az óvónők szerint a búcsúzás után pár perccel megnyugodott Bencus, szépen játszott a többiekkel. Itthon a második nap reggele volt a legborzasztóbb: Bencus minden ízében tiltakozott, ordított, lecövekelt, és nem, nem, nem és nem akart menni, olyan visítás és hiszti volt, hogy minden pillanatban vártuk a szomszédok helytelenítését.
Később már beletörődött és viszonylag hamar egészen megszokottá vált az óvoda, elmeséli a napját, be nem áll a szája, ha hazajön, és mondja-mondja a verseket, mondókákat, dalokat. Órákig élménybeszámoló van, ha hazaért, maximális hangerővel.

Bencus kihagyta a kiscsoportot, mivel az akkori tanévkezdés környékén költöztek ide a változások után és nem volt még sem beíratva, nem volt még szobatiszta sem, szavakon kívül nem igazán beszélt -- így, ami más gyereknek a kiscsoport, az Bencénél azzal telt, hogy különböző vizsgálatokra járt: többfajta szervi, UH, CT stb. ellenőrzésre, heti pszichológiai játékórákra, logopédushoz... S bizony el kellett telnie a konkrétan természet jóvoltából rá kiszabott időnek (tudtuk, hogy apja 4 éves kora után lett szobatiszta és kezdett beszélni), így Bencus is 4 év 3 hónaposan lett szinte egyik hétről a másikra szobatiszta, és kezdett el mondatokban beszélni. Pár hónap múlva már le sem lehetett lőni beszédileg, és egycsapásra eltűnt a pelenka -- éjjelre is.

Egyből középsős lett tehát, és most úgy tűnik, semmi különbség nincs közte és a csoporttársak között, akik már kiscsoporttól is együvé jártak.
Első óvodai fotózása során készültek a képek, profi fotósok által, melyhez a "ráérő" anyukák vagy egyéb hozzátartozók is csatlakozhattak, ha akartak.